Aki megfigyeli a bejegyzéseim időpontjait, maga is rájöhet, hogy éjszakai bagoly vagyok, reggel pedig addig alszom, ameddig csak lehet. A minap azonban már hatkor felpattant a szemem, és mivel ilyen melegben még visszaaludni se könnyű, úgy döntöttem, gyalog megyek melóba, jó nagy kerülővel. És persze fényképezőgéppel.
Aki gyerekkorában lógott a suliból, tudhatja, hogy az első órára becsengetés (ez a mi gyerekkorunkban pontban nyolc óra volt) után megváltozik a világ. Másképpen süt a nap, másképpen fúj a szél, más emberek jönnek szembe az utcán, és úgy általában másképpen néz ki a város. Most ugyanezt tapasztaltam meg, csak másik irányból. Itt van például ez a dúslombú fák közt fekvő kőhídon áthaladó busz, amilyet eddig még nem sikerült munkába menet látnom:
Ki hinné, hogy ez az Erzsébet híd budai hídfője, ami reggel az amúgy sem üres város egyik legzsúfoltabb helye? Hát, ebből a szögből ez maximum a busz tömöttségén (a BME Közlekedésmérnöki Kar Rossz Célokra Alkalmazott Statisztika Tanszéke és a BKV Tömörítésügyi Osztálya által kifejlesztett skáláján a kihasználtsági érték: 80%, köznapiasan szólva ellenben "szardiniásdoboz") látszik. A hídon az esti eső? harmat? utolsó maradványait is láttam - a víz már mindenhonnan felszáradt, kivéve a kábelköteg árnyékából:
A korán ébredés már csak azért is hasznos volt, mert így meg tudtam nézni közelebbről kedvenc rakparti programomat, a Nyári Fesztivált:
Figyeljük meg a jobboldali táblát: most mondja bárki is, hogy a FőPoHi nem gondol ránk! A Dunába omló UNESCO-világörökség tövében csövező hajléktalanok, a közlekedésfejlesztés címén évekre ellehetetlenített közlekedésű városlakók, és az emberi fogyasztásra gyakorta alkalmatlan levegő városában is vélhetően valós tömegigényeket képviselő "engedjük az embereket közel a Dunához, és akkor jó lesz"-mozgalom vezetői persze joggal mérgelődhetnek ilyenkor: a Duna maga oldotta meg azt, amit ők évek alatt sem tudtak!
A rövid beszámolót ezzel a hajóscsapattal zárnám. A középen ácsorgó sirály régi motoros lehet, mert olyan nyugalommal ácsorgott ezen az ezerrel dél felé sodródó faágon, mintha fizetnék érte. De az is lehet, hogy turista volt, aki épp városunkkal ismerkedik. Mindenesetre nagyon jófej volt :)
No, ez a blogbejegyzés semmit nem akart mondani. Nincs poén és nincs költészet sem benne - egyszerűen el akartam mondani, hogy Budapest akár még egy munkanap reggelén is szép és érdekes tud lenni!
Ez megy most