A múltkor villamosoztunk egyet Cottbusban, most mutatnék pár képet magáról a városról is. Na nem sokat, mert pár óra alatt még a belvárosból se láttam mindent, de ha már valahova eljutok, szeretem nem csak a síneket követni. Ez a vonatozós-villamosozós túrák során nem mindig jön össze, így például bár többször is jártam Heidelbergben, csak a távolból láttam a várat, nem mentem át az Öreg Hídon, és az óvárosnak is csak a szélén jártam.
Persze Cottbus valószínűleg sosem volt annyira szép, mint Heidelberg, ráadásul a második világháborúban tönkrebombázták, azután pedig a keleti oldalhoz tartozva másfelé fejlődött - ami rögtön látszik is a város központjában álló Stadthallén és annak környezetén.
Ugyanakkor az előbbi helyszínnek háttal állva ez a látvány tárul az ember szeme elé ("Kínai Teaházacska"). Elég hirtelen fordulat :)
Úgy érkeztem Cottbusba, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam róla - még térképem se volt. A Stadthallétól találomra indultam el abba az irányba, amerre az óvárost sejtettem. Amikor az első mellékutcába benézve a városfal maradványait láttam, sejtettem, hogy jófelé megyek.
És pár pillanat múlva oda is értem az Altmarktra, a régi főtérre. Voltaképp egy kelet-németországi várostól valami hasonló látványt vár az ember. Az egész tér elég frissen festettnek tűnt; ha valaki tudja, milyen állapotban volt korábban, meséljen!
Nagyon NDK-s dolog, hogy a legbelsőbb, legtörténelmibb belvárosban is bármikor felbukkanhatnak panelházak. Ugyanakkor ezek a panelházak nem feltétlenül sima betontömbök, hanem méretükkel, tömegükkel és sokszor díszítésükkel és tetőzetükkel is megpróbálnak a környezethez alkalmazkodni. A Szent Nikolai templom körül konkrétan az óváros régi épületeire hajazó panelházacskák sorakoztak, melyek egymástól is eltértek kinézetükben, tehát nem egyfajta panellal volt körbepakolva a tér. A fenti képen talán nem is a legsikerültebb látható ezek közül, de maga a fotó a virágóra miatt jobban tetszett a többinél.
Szintén NDK-s emlékeket ébresztett ez a látvány: elbontott házak megmaradt homlokzatának megtámasztása. Annak idején kibombázott épületeknél láttunk ilyet, itt lehet, hogy csak a faszádizmus eszközeivel tervezett újjáépítés/beépítés előkészítését látjuk - bár az állványzat nem tűnik újnak.
Az óvárosból kifelé sétálva hamar le lehetett mérni, mennyire messze vagyunk az egykori Nyugat-Németországtól. Az ehhez hasonló területek a két Németország egyesítése után nem tudtak úgy megújulni, mint a nyugati városok utcái a Wirtschaftswunder idején - emiatt kicsit talán több a régi ház (a régieket nem bontották le, a helyükre nem építettek újat, modernet), viszont több a romos és elhagyatott is. Ez persze nem csak az ennyire keleti városokban van így, hanem például az amúgy csodálatosan megújuló Drezdában is könnyen talál hasonló látványt az, aki kigyalogol a turistazónából.
Azért az ehhez hasonló látvány mindig szomorú. Érdekes viszont a tetőn látható vegetáció - légifotón ez a telek valószínűleg beépítetlennek látszódik :)
És amit végképp nem tudtam a városról: Cottbus a szorb nemzetiség(ek) egyik központja, olyannyira, hogy az utcatáblák kétnyelvűek. Sőt, a főpályaudvaron a névtáblán az alsószorb névváltozat, a Chośebuz is szerepelt.
Ez megy most