Mivel kértétek, én meg megígértem, a szót ezennel átadom 14 éves énemnek, 1989-ből - csak aztán meg ne bánjam :)

"A DF-23-as hajtóművei feldübörögtek. A karcsú, változtatható szárnyállású vadászgép rövid nekifutás (4-5 km) után felszállt. Ahogy elhúzott felette, a távvezetékbe gabalyodott vitorlázógép megingott, és lepotyogott. Szerencsére a legközelebbi szénakazal tetején landolt. Pilótája kipattant a fülkéből, és elegánsan lepöckölt egy porszemet jól vasalt azbesztruhájáról. A látóhatáron feltűnő mentő hamarosan mellette fékezett - de csak mert még időben félreugrott. Aztán még egy ugrás jött, a ledőlő távvezeték oszlopa elől.
-Jó napot!-köszönt rá a mentőből kikászálódó orvosra, és kezét nyújtotta.
-Jó napot!-köszönt vissza a doki, és elszállt. Hajából szikrák pattogtak, a levegő pedig erôsen ózonszagú volt körülötte. Legközelebb két nap múlva tért magához."

Valahogy így indult az '89-90-ben íródott, "The DarthFighter-story continues" című, lakásszerte világsikert aratott nagyonkisregényem, ami tulajdonképpen a "Végső visszaszámlálás" című, Magyarországon elvileg be nem mutatott, mégis kultikusnak számító film paródiája volt. A címben szereplő "continues" szó meglehetősen meglepett engem is, ez ugyanis azt sugallja, hogy volt már egy rész előtte, én meg nem így emlékszem. Persze kedvenc trilógiám első része is úgy kezdődött, hogy ki volt írva: "negyedik rész", szóval...

Egyébiránt nem ez volt az első írásom: valamikor tíz éves korom környékén már írtam egy sci-fit, ami gyakorlatilag a "Csillagok háborúja" (expanded) univerzumban játszódott, egy osztálytársammal és saját magammal a főszereplők közt. Na mindegy, szóval úgy emlékszem, a fentebbi volt az első olyan regény, ahol felbukkant az "Airway - az égitársaság" szereplőinek egy része. A regényke címében szereplő "Darthfighter" szó eredetileg "Dartfighter" lett volna, de Csillagok háborúja-mániásként a kezem nem nagyon állt rá arra a szóra, maradt hát az elírás átirata. És hogy mit rejtett a név? Valamikor 8-10 évesen találtam ki magamnak egy képzeletbeli légibázist, ahol képzeletbeli repülőmúzeumot építettem; később ezt a helyet raktam át a Balaton-felvidékre, múzeum helyett kísérleti bázisként:

"Mucságapásztori: A Balaton-felvidék egyik felkapaszkodott falva (ún. "város"). Jelentős  militarizálására került sor az elmúlt öt-hat évben: ide költözött a Titkos Terroristaelhárító Egység és a Magyar Légierő Titkos Műszaki Fejlesztési és Légvédelmi Bázisa. Egyéb jelentősége: az 1653-as nagy bormérgezés kiindulási helye.                                       (Legújabb Magyar Lexikon)"

A bevezetőből számomra az derül ki, hogy Öcsi/Kölyök bukkan fel a képregény szereplői közül elsőnek, de rögtön a következő jelenetben Feri is előkerül:

"A Mucságapásztori és Balatonberettyentye közötti autóút minősége ugyan aligha volt "minőségnek" nevezhető, de ez nem zavarta a fekete Chevrolet Camaro vezetőjét, aki nyugottan szundikált a volánra dőlve. Mucságaröcsögénél ugyan csörömpölt egy kicsit, amikor elvitte a  tanácselnök Velorexének hátsó részét, de ez se zavarta."

Érdekes, hogy 14-15 évesen mennyire villogó "képekben" írtam; egy hong-kongi akciófilm vagy a Family Guy semmi ahhoz képest, hogy minden bekezdés valami más, mint az előző volt:

"A Chevrolet áttörte a bázis sorompóját. A kapuőr mérgesen üvöltözött utána, de hiába, a sofőr álmát nem tudta megzavarni. Bent a parancsnokság elôtt egy fékezőháló végre megállította a kocsit. A benne ülő alak felébredt. Kiszállt, pénzt dobott a parkolóórába, blokkolt, feltűrte gyűrött zakójának ujját, és a nagy üvegajtón keresztül bement az épületbe. Szó szerint.

        *    *    *
A halász nagynehezen partra rángatta a halat.
-Könyörgöm, dobjál vissza!-könyörgött a ponty.-Teljesítem három kívánságodat!
-Jól van!-biccentett a halász.
-Mit kívánsz?!
-Halat, halat, halat!"

A Camaro a kedvenc kocsim lehetett akkoriban, több másik, félbehagyott regénykezdeményhez is felhasználtam - mert hát konkrét ötletem általában nem volt a történethez, csak azt tudtam, hogy szerepelnie kell benne a Camarónak. Hihetetlen, hogy 15 éves korában más már csajozik, vagy full alkoholista, én meg ilyenekkel szórakoztam :)

Mindazonáltal nem ez volt Feri (és Öcsi... sőt: Jolán parancsnok) első megjelenése, mert az egy 13 és fél éves (azért az már majdnem Adrian Mole, nem?) koromban rajz firkált képregényben volt. A változatosság kedvéért az a "Kék villám" című tévésorozatra épült: mivel akkor még nem tudtam az internetről letölteni képeket, a videót be-pause-olva csináltam pár vázlatot, azt kicsit átalakítottam, és "Hupikék Villám" néven elhelyeztem a mucságapásztori (ugye?) Darthfighter (ugye!) repülőtéren. A gép pilótája a sorozat főszereplőjének, a James Farentino által játszott Frank (!!) Chaney-nek a nem-nagyon-hasonmása lett:

"Kölyök" csak úgy ott volt, szerintem még a minimálisnál is kevésbé hasonlított a sorozatban "sidekick" szerepet betöltő Dana Carvey-ra (aki amúgy később a "Wayne világában" lett híres, mint Garth). A képregény elején a dátum: 1989. január 22., a szmogra való hivatkozás pedig sejtésem szerint a Mártírok útjai állapotokra utal, akkoriban az volt Budapest megrosszabb levegőjű része, de ezt csak mérsékelten vallották be. Én meg a jelek szerint lereagáltam ezt...

Aki kibír még egy kockát ebből a firkából, annak itt a "történet" egyik "konfliktusának" humoros(nak szánt) feloldása: hőseinket egy rosszfiú üldözte kis sárga gépével, és csak úgy tudtak megmenekülni, hogy bekapcsolták a "szuperturbót", amitől a Hupikék Villám rakétaszerűen emelkedni kezdett, míg az üldöző gépe lelassult, és végül visszahullott a földre. A rendőrök ennek ellenére nem kapták el a rosszfiút, mert még idejében felpattant egy véletlenül arrajáró (mivan?!) villamosra:

Azon gondolkozom, hogy ez a rendőrábrázolás honnan jött 13 és fél évesen. A Hupikék Villámmal a sztratoszférában majdnem összeütköző valami viszont egyértelműen egy F-19-es, ami igazából nem létezett, de azért elég dögösen nézett ki :)

Hogy értsük, hogyan működött az agyam helye akkoriban: a Frank-et játszó James Farentinónak volt egy másik emlékezetes szerepe: Richard Owens paracsnok / Richard Tideman a Végső visszaszámlálásban. Hoppácska :) Egyébként a regény témája konkrétan így jött: unatkoztam nyaralás közben, volt egy tollam és egy szótárfüzetem, valószínűleg kicsivel korábban néztük meg (körülbelül ezredszerre) a Végső visszaszámlálást, hát csináltam valamit belőle, addig is telt az idő. Persze a Veszprém megyei bázis nem Pearl Harborba ment vissza, hanem a török megszállás idejébe - ennek megfelelően az egésznek nem sok értelme volt, viszont a szövegeken még ma is jókat vigyorgok:

A toronyban mindenki lázasan dolgozott (influenzajarvány volt...)

Vagy:

A zakós alak a készültségi gépeket nézte. Valami feltűnt neki.
-Te!-szólította meg az egyik szerelőt-Mióta hord a MiG-21-es nyolc rakétát?
-Egy amerikai tévéstábot várunk, tutod, hogy megy ez...
-De repülőképes így?
-Aha.
-És az ott mi?
-A fenébe, már megint kihagytam a hajtóművet!

Ez a jelenet abszolút nem rémlett nekem, de úgy tűnik, szegről-végről ez az Airway kocka az egyik legrégebbi az összes közül:

Aztán ilyen is volt:

-Ja, csak egy csóró magyar?!-vigyorodott el a török.-Erőt, merészséget! A Szultán megbízásából fokozott közúti ellenőrzést tartunk. Hoci a dokumentet, aztán hadd lássam az elakadásjelző turbánt, a biztonsági szekérlőcsöt, a vendégoldalt, és a légzsákos ostort! Úgy látom, rendszám sincs, szóval ez eddig már kapásból 100 dénár...
Itt érkezett Feri, és a puskatussal pontot tett a janicsár fejére.

Amikor a török magához tért, 100 magyar forintot talált maga mellett. Egy ideig nézegette a furcsa fizetôeszközt, aztán elégette, mert félt, hogy valutázáson kapják.

Meg még:

Egy sárgára festett, jókora "T" betűvel ellátott DF-23-as közeledett a kettes leszállópályához. Szépen süllyedt, az egyetlen gond az volt, hogy elfelejtette kiereszteni a futóit. Feriék beugrottak a közelben álló Chevroletbe, és a leszállópálya felé indultak. A tűzoltók szintén.
-Jó időt futnak.-nézte stopperóráját egy közeli fán egy falubeli kiskölyök.
A tisztelet érthetôen járt ki a sárga nyolcas pilótájának, Gibbon J. "Rettenthetetlen" Jánosnak.Valódi ász volt: nyolc gép száradt a lelkén - ennyi vadászt zúzott tönkre "karrierje" során. Eddig.

A DF-23-as lágyan földet fogott egyik szárnyvégével. Mély barázdát szántott a habba, ahogy megpördült függőleges és vízszintes tengelye körül. Kicsit csattogott is közben; a furcsa zajtól Gibbon megijedt és katapultált, nagy ívben repült a pálya menti bozótba.
-Már megint nem vett fel ejtőernyőt.-kommentálta a történéseket a fáról a kölyök.
A fekete Chevrolet csikorogva fékezett a bozót mellett. Kölyök Gibbon után vetette magát, és kisvártatva kihúzta a "szárazra". Zakós barátja rögtön nekilátott, hogy elsősegélyben részesítse a kretént a "Kis állatorvos" (1966., Medicina kiadó) című ismeretterjesztô kiadvány alapján. Szerencsére a mentők még épp idejében érkeztek, és kimentették az antitalentumot a szorgalmasan dolgozó Feri kezei közül.

Hogy hogyan maradhatott egy ilyen őrült a honvédség elit alakulatánál? Egyszerű: a tanácselnök apuka révén. A piacgazdaság törvényei szerint köttetett az üzlet: vagy a fiú repül, vagy a reptér.

Illusztráció:

Mit mondhatnék? Fiatal voltam, kellett a pénz... de mivel az nem volt, inkább otthon maradtam, és ilyeneket írkáltam. Még tudnám folytatni, mert van kép és szöveg is, a kérdés az, érdekelnek-e ezek bárkit is ezek után :)