Régebben nem számított ritkaságnak, ha egy hidat közösen használtak autók és vonatok: a közelmúltig volt ilyen Tiszaugnál, Bajánál, de jól emlékszem a dunaföldvári hídon is a sínekre. És persze ott volt a Hajógyári-sziget K-hídja, melyen ugyan csak tehervonatok jártak, de technikailag mégis ugyanilyennek számított.

Ma már a kiskörei átkelő az egyetlen így üzemelő híd itthon - legalábbis hirtelen nem jutott eszembe másik; tessék szólni, ha mégis van! Nem egy új darab, ráadásul elég szerencsétlen történetű: nem csak a második világháborúban, hanem már az elsőt követően is felrobbantották! Ennek ellenére a mederhíd két szélső nyílása nagyrészt még mindig az 1906-ban elkészült inkarnáció maradványaiból áll, és naponta így is átcsattog rajta párszor egy-egy Bzmot.

Az egyetlen nyomon járható hídon a közúti forgalmat is sorompó-fénysorompó szabályozza, de a vonat áthaladása előtt a "bakter" (nem tudom, mi a pontos megnevezése, biztos nem csak simán sorompóőr) is átbiciklizett oda-vissza az ártéri nyílásokkal együtt kimondottan hosszú hídon. Kisgyerekként biztos imádtam volna ezt a procedúrát, de persze most is izgalmasnak találtam!

A Kál-Kápolna - Kisújszállás vicinális egy nem túl nagy forgalmú mellékvonal, de azért a 20 km/h-s áthaladásnál  jobbat érdemelne. Gondolom, előbb-utóbb szükség lesz az átkelő újjáépítésére - kíváncsi vagyok, ez hogy fog történni: a mérete miatt nem két fillér lenne dupla szélésségűre cserélésére! Igazából ez a bejegyzés tele van kérdőjelekkel, és főleg azért írtam meg, hogy hátha valaki olvassa, és felvilágosít, mit lehet tudni a témáról. Addig is: aki arra jár, ne hagyja ki ezt a "2 in 1" jellegű hidat, hiszen ki tudja, meddig lesz még meg ebben a formában!