Alig több mint egy éve írtam a Schneebergbahnról; azok a képek (és élmények) 2007-ből származnak, nemrég viszont megint ott jártam, és mivel megint jól éreztem magam, úgy döntöttem, megint itt az ideje egy kis szalamandrázásnak.

A "Szalamandra" ugyebár a vonalon a kilencvenes évek vége óta járó motorkocsik fantázianeve - egészen addig gőzvontatással (pontosabban tolással) közlekedtek. 2007-ben még csak kettő volt belőlük, azóta vettek még egyet. A régi képeket elnézve ráadásul a pályát és a megállókat is kikupálták!

Ami nem változott, az a Schneeberg tetejéről a mélybe lenézés élménye. "Csak" 1200 méterrel vagyunk a kiindulási pont, Puchberg fölött, de olyannak érződik, mintha a világ tetején lennénk. Ráadásul egy olyan - gyakorlatilag hó nélküli - tél után, mint a 2014/15-ös, jó volt némi fehérséget ropogtatni a talpunk alatt!

És egy újabb változás: a múltkor még kicsit hátrébb volt a végállomás, a szabadban, most meg nem csak közelebb tették a menedékházhoz a vágányok végét, de sátortetőt is építettek hozzá. A vonalon egyébként télen nincs forgalom, az első idei üzemnapon jártunk fent; állítólag még így, áprilisban is hetekig tart, mire biztonságosan járhatóvá teszik a pályát, és a félrekotort hó mennyiségét elnézve ezt simán el is hiszem!

A tömeg miatt nem volt egyszerű videózni, de azért az úttörő ahol tud, próbálkozik :) Ha jól sejtem, 0:25-től a Rax tömbje fehérlik a távolban, azaz az előttünk tátongó völgyben (a kisebb hegyeken túl) fut valahol a korábban bemutatott Höllentalbahn, a túloldalán pedig a Semmering-vasút (a Sonnwendstein kúpját is látni vélem, az meg a Semmering-alagút bejáratának közelében van). Mennyi hegyivasúti élmény, milyen kis helyen! A videó felirataiban igyekeztem leírni, ami a képekről eszembe jutott, de a 0:45-től kezdődő magyar bemondás már nem fért bele - tetszett, hogy itt ismerik a kuncsaftot!