A hét elején volt egy másfél órás buszos utam Lengyelországban; a sárga függönyös Setrában hangulatfokozásként kizárólag a nyolcvanas évek zenéi szóltak. Először nem is figyeltem oda rá, el voltam foglalva a tájjal, csak kicsit később tűnt fel, hogy "mi ez a Modern Talking, amiben nő énekel? ja, tényleg: C. C. Catch!"... Utána meg már nem bírtam nem odafigyelni arra, hogy mi szól. Maradandó sérülést nem okozott, de nem menekültök meg, most ti is kaptok egy adagot azokból a zenékből, amik akkoriban elkerülhetetlenül szóltak mindenütt :P

Töredelmesen bevallom, nekem a Modern Talking első lemezei még tetszettek is, de azért vicces volt, hogy teljesen ugyanazt a zenét hányszor adták el újra és újra. Na, meg az a haj szegény csajon :D

A Tarzan boy a kvintesszenciája a nyolcvanas évek italodiszkójának, de valahogy nem bírom utálni, a szintik hangszíne, a megszólalás meg ma is tetszik. Tisztességes iparosmunka, ami nem akar többnek látszani?

Ez a szám ugyan nem szólt a buszon, de annak idején édesanyámék valamelyik bulikazettáján a Tarzan boy előtt vagy után volt, és nagyon berágódott. Őszintén megdöbbentem, hogy a youtube-on rákeresve azonnal kijött eredménynek; azt hittem, ez valami sikertelen dolog volt, amit egyszer véletlenül lejátszottak a Kettőtől ötigben, és senki más nem ismeri, de rögtön több verzió is fenn van!

Ez meg a másik ilyen: egyszer lement a kívánságműsorban, véletlenül fel lett véve, majd miközben a hétvégén mentünk valahova, párszor megfordult a Videoton autómagnóban - aztán gyorsan felül lett véve mással. Az én agyamban viszont lassan harminc éve megragadt :O Mennyi értelmes dolgot megjegyezhettem volna helyette!

Na meg ez is. Mondjuk azért jobb, mint a Welhello (csakazértsincs link!!) meg amiket még ezerrel megpróbálnak mindenkire rányomni manapság - mert elnézést kérve, de a belgyógyászok a megmondhatói, hogy sz*rból sokféle van, csak az egyik normális, a másik meg kezelést igényel :-/

A bejegyzés szerzője itt kénytelen volt valami normális zenét berakni kb. ugyanabból az időszakból. Kicsit még gondolkozik, hogy leírja-e, amit gondol, ti. hogy Mike Oldfield nem sokat ér Maggie Reilly hangja nélkül, de aztán úgy dönt, hogy inkább azt meséli el, mennyire nem értette, hogy hívhatnak egy nőt Mike-nak. Aztán rájön, hogy mégis leírta, amit eredetileg gondolt, és most félve fogja megnézni a kommenteket:)

Na, vissza a buszba: ez a szám a Modern Talkingnak abból a korszakából származik, ami nekem teljesen kimaradt (azóta is bánom, nyilván), de nem volt nehéz felismerni a droga ekspresowa S3-n szágulva sem. Volt egyébként Jumahá-jumaszó is, de nem akarom túlfeszíteni a húrt, így se tudom, hányan olvassák el idáig a bejegyzést.

Annak idején fogalmam se volt, hogy ezt ki énekli, meg hogy néz ki. Bár lehet, hogy leadták a Zenebutikban, soha nem lehet tudni :)

Ezt viszont tudtam, nem tudom honnan, talán a Pajtás újságban volt róluk poszter, talán az IM-ben. Nem kell megijedni, nem volt hosszú az utazás, a bejegyzés se lesz az. Viszont kellett ez, mert az emlékeimben már kezdett úgy tűnni, hogy a nyolcvanas évek zeneileg jók voltak ;)