A múltkor mutattam egy vicces Ozzy-átiratot, amikor is a gitárhősködős rockból ska lett, illetve a bejegyzésben szerepelt egy KISS ön-átdolgozás is. Most valami hasonló következik. Ozzy (egyik) gitárosa, Zakk Wylde többek közt süvítő gitárhangzásával híresült el; a kilencvenes évek elején egyértelműen az ő gitárját, effektjeit és persze tudását szerettem volna a sajátomnak tudni, például eme szóló miatt:

Többek közt azért szerettem ezt a szólót, mert a sok effekt és póz ellenére tulajdonképpen egy klasszikus blúzimpró volt - és ezt Zakk nem is próbálta tagadni, pedig akkoriban egy ideje már a szuperszónikus kromatika volt a menő (lehetőleg tizenhét harmincötödös ütemben). Mindenesetre ha lassan, kicsit más hangzással, önmagában játssza a szólót, simán elfér egy átlagos blúz-sztenderdben (ezt vajon hogy kellene írni) is:

A szóló kibontása közben hivatkozik is Gary Moore-ra, hogy tulajdonképpen őt utánozza azoknál a nyújtásoknál, és tényleg... A végén meg egy kis Randy Rhoads-os hülyéskedés, és kész is a metálba hajló hard rock!

Ez a torzítatlan szóló is ugyanaz pepitában: milyen kellemesen csilingel a felturbózott Les Paul, nem? Már-már jazzesnek hangzik az én avatatlan fülem számára! Ha viszont feltekerik a potmétereket, igencsak megdörren:

Az eredeti albumon még jobban megdörrent, de azt így hirtelen nem találtam meg a youtube-on, úgyhogy maradt ez az élő felvétel :) Amúgy ez a bejegyzés csak azért született meg, mert huszonvalahány év után véletlenül ráakadtam a harmadikként beágyazott videóra, ami egy Headbanger's Ball részlet volt.

Azóta is foglalkoztat, hogy mi ez a blúzos No More Tears feldolgozás, ami az egyik bevágásban hallható. Ez lehetett a szám eredeti formája, amit Zakk néha eljátszott beállás közben, amikor Ozzy nem volt kéznél? (Elnézést, hogy másodjára is beágyaztam ugyanazt a videót, de ha minden igaz, csak a kiválasztott részletet játssza le, ha a play-re kattintasz.) A másik kérdés, hogy miért nem ezt a verziót játssza a Black Label Society-vel, e helyett:

Persze ízlések és pofonok. Mindenesetre ne ezzel fejezzük be a bejegyzést, hanem egy Hendrix-feldolgozással, akusztikus gitáron. Pontosabban... háááát... Valamiért nem volt kedve az akusztikust elektromosra cserélni, hangszedő meg úgyis volt rajta... kicsit összefolynak manapság a hangszerkategóriák, na! Amúgy ebben is jó sok tekerés van, na de egy Hendrix-feldolgozásban mi legyen? :)