A "régiképes" válogatásaim elsősorban Budapestről szoktak szólni, de nem túlzásba vitt lokálpatriotizmusból kifolyólag, hanem mert a külföldi fotósok legtöbbször a fővárost keresték fel. Persze néha felbukkannak képek például Szegedről, de az ilyesmi kivételnek számít. Most egy ilyen kivétel következik, Ernst Plefkától ugyanis kaptam néhány szép 1977-es miskolci felvételt.

A borsodi megyeszékhelyre tett kirándulásaim túlnyomó többsége a Tiszai pályaudvar előtt, a Kandó Kálmán téren kezdődik, úgyhogy innen indul virtuális sétánk is. A ma is létező végállomáson egy motor+pót+pót összeállítást látunk. Akinek a motorkocsi ismerős, az jó nyomon jár, ez bizony tényleg úgy néz ki, mint egy acélvázas ezres! Igazából viszont nem az, papíron ugyanis a Miskolc-Diósgyőri Helyiérdekű Vasút (MDV) 52-es pályaszámú ötablakos favázas motorkocsijaként született 1910-ben, és 1960-ban "acélvázasították". Az idézőjel annak szól, hogy ez a gyakorlatban egy új jármű építését jelentette, amit átkönyveltek a régi kocsi helyére. Ekkor kapta a 47-es számot is, amit 1977 júniusi selejtezéséig viselt.

A mögéje kapcsolt két pótkocsi viszont tényleg meglehetősen koros volt a kép készítésekor: a Budapesti Villamos Városi Vasút 1910-ben szerezte be a típust, még szimpla ajtókkal. A Beszkárt 1941-ben kettősfeljárósította őket, majd az ötvenes évek végén a Fővárosi Villamosvasúttól kerültek Miskolcra. Selejtezésük '77-ben zárult le, tehát Ernst még épp időben örökítette meg őket. Érdekesség, hogy ha minden igaz, a felénk legközelebbi, 209-es pályaszámú kocsi ma is megvan, egy hétvégi telken (Miskolcon elég sok selejtezett villamost vettek meg fészernek, hétvégi háznak).

Persze nem csak használtan beszerzett villamosok jártak ekkor Miskolcon, a balra látható Bengálit például újonnan vették állományba 1967 elején. A jobbra álló M4-es "fedett motoros teherkocsi" viszont ismét jövevény: eredetileg 1904-ben vásárolta a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, és 1960-ban került ide. A napjainkban is használt Mukik elődje ma is megvan, felújításra vár Pesten.

A kinézetre a 47-essel teljesen megegyező 45-ös papírforma szerint eredetileg a "BÚR-vasút", azaz a nem kimondottan rövid nevű Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút 33-as pályaszámú favázasa volt, amit a Fővárosi Villamosvasút '52-ben adott el Miskolcnak. 1960-ban acélvázasították, ami itt is egy új kocsi építését jelentette, emiatt nézett ki ugyanúgy, mint a teljesen más eredetű 47-es. Így közlekedett egészen 1977 júniusáig, amikor munkakocsit csináltak belőle. Végül 1998-ban selejtezték. És ha nem néztem be, akkor a felvétel a Thököly Imre utcánál készült.

Itt már a vasgyári hurok felfelé tartó ágában vagyunk, ami nagyjából ma is ugyanígy néz ki. Nincs már ellenben 3-as járat, ami a 2-es "ellenpárja" volt: Diósgyőrből (azaz kelet helyett nyugatról) jött a Vasgyárig, és fordult vissza a hurokban. Egyébként ezen túl volt az Acélvárosnak időnként egy 0-ás körjárata, egy 4-ese, aminek csak kevés nyoma maradt, és nagyon régen még egy vonala, Hejőcsabára.

A már látott kétpótos szerelvény a vasgyári végállomáson. Egy miskolci barátom visszaemlékezése szerint a szocializmus idejében az ottani tömegközlekedés a vasgyár - akkori nevén Lenin Kohászati Művek - műszakváltásaihoz alkalmazkodott: napközben csak tenglengés volt, váltáskor viszont minden mozdulni képes jármű az utcán volt, hogy a munkásokat hozza-vigye. Ha valakinek van esetleg emléke erről, megköszönöm, ha megosztja velünk kommentben, mert ez egy olyan világ, amit én már hírből se nagyon ismerhetek.

Itt már lefelé gurul a 45-ös a Marx tér (ma Újgyőri főtér) felé. Kíváncsi vagyok, akkoriban mennyire lehetett megszokott az, hogy valaki itt fotózgat - többek állítása szerint Miskolc akkoriban szigorúbb, keményebben tartott hely volt, mint Budapest. Ez a lejtő egyébként máig jó fotóhelynek számít.

És itt vannak a szerelvény skatulya jellegű pótkocsijai hátulról. Láttak már szebb időket, de pár hónappal a selejtezésük előtt gondolom már nem nagyon foglalkoztak a javításukkal.

Nem tudom, hogy ezek a képek több körben készültek, vagy a villamos haladt ilyen lassan, esetleg Ernst volt jó futó, de ugyanezt a szerelvényt látjuk kétszáz méterrel lejjebb a belváros felé kanyarodni. És úgy látom, egy hölgy az első pótkocsiból épp nyelvet ölt a fényképészre :)

A képekért köszönetet szeretnék mondani Ernst Plefkának! A fotók szerzői jogai a készítőt illetik, újraközlésük csak az ő engedélyükkel lehetséges.

Egy kérés: ha érdekesnek találtad, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!