A történelmi Csehország fővárosa után következzék Morvaországé, vas- helyett pedig gumikerék, de még mindig elektromos hajtással! Amikor ugyanis augusztus utolsó napján Brnóban jártam, nem csak villamosokat és autókat láttam, hanem régi trolikat is a második világháború utáni Csehszlovákiából.

A 6Tr-ből nem készült nagy sorozat: 1949-ben 15 példány épült Brnónak, 1 pedig Plzeňnek. A képen látható az utóbbié volt, jelenleg a brnói Technikai Múzeum tömegközlekedési gyűjteményéhez tartozik. A plzeňi Škoda Művek a harmincas évek elejétől gyártott trolibuszokat: az első három körben (1Tr, 2Tr, 3Tr) háromtengelyeseket, aztán jött ez, már csak két tengellyel. 4Tr és 5Tr nem volt, azokat a projekteket elsöpörte a világháború.

A következő sorozatot, a 7Tr-t az ötvenes évek első felében építette az akkor éppen Vlagyimir Iljics Lenin Művek (Závody V.I. Lenina) néven működő plzeňi gyár, az előző típus finomításaként. Összesen 173 példány készült belőle, melyekből Csehszlovákián kívül Lengyelországba is került néhány. Ahogy a képen látható, a járműparádé útvonalának kiválasztásakor nem igazán gondoltak a fotósokra, ugyanis a járművek eleje totál árnyékban volt, az oldaluk viszont teljesen be volt világítva - a háttérrel együtt, amit nem lehetett nem túlexponálni, ha látni akartuk a kocsi elejét. Lehet, hogy inkább csak nézelődnöm kellett volna :)

A korábban Pozsonyban már látott 9Tr - elsősorban a KGST-nek köszönhetően - világsiker volt, hétezernél is több készült belőle; csak a számunkra is ismerős ZiU-9-ből gyártottak többet a műfajban! Több mint húsz éven át építették, 1960-tól Plzeň helyett Ostrov nad Ohříban. Egyébként 8Tr is létezett, de olyan vagy nem vett részt a felvonuláson, vagy elfelejtettem lefotózni - aki szeretne látni egyet, kattintson ide!

Sose gondoltam volna, hogy ezt a trolit látni fogom működés közben: ez itt a T11 a hatvanas évek közepéről. Felismerhető, hogy a Škoda itt nem saját maga épített kocsiszekrényt, hanem a Karosa ŠM11 kasztniját vette alapul. Ez elsőre jó ötletnek tűnhetett az alkatrészek egységesítése miatt, a valóságban azonban számos problémája volt a projektnek. Először is a Karosa gyár túl volt terhelve akkoriban, másrészt a sima dízel buszok jobb (olcsóbb, bárhol bevethető) megoldásnak tűntek, hiszen még az olajválság előtt járunk. Emiatt aztán összesen 8 darab épült az érdekes kinézetű típusból

A képeket elnézve feltűnhetett, hogy az áramszedők furcsán állnak: ez azért volt, mert a parádé idején a trolik a villamosok felsővezetékeit használták: az egyik vágány "madzagja" volt az egyik pólus, a másik vágányét pedig ideiglenesen a negatív tápsínhez kapcsolták. A közönség előtt (közt) áthaladás után a kocsik ugratással fordultak a keresztirányban futó valódi trolivezeték alá: adtak egy óvatos, de határozott menetet, hátul valaki lerántotta a szedőket, majd a kanyarodás után felrakta őket az új helyükre.

A sok öreg troli után végül jöjjön egy olyan, ami számunkra - de legalábbis a szegediek számára - ismerős lehet: a 15Tr. Ezt a típust 1983-tól gyártották Ostrovban, még San Franciscóba is jutott belőle.

Érdekes volt, hogy a negatív vezetékre ("föld") rakott szedők némelyike folyamatosan ívet húzott vagy füstölgött, de ez senkit nem zavart. Meglepően laza rendezvény volt ez: bár volt egy körülbelül kétszáz méter hosszú elkordonozott rész, az előtt és után a tömegen átvágva közlekedtek a felvonuló járművek...