És akkor megint autózunk egy kicsit. Legutóbb elcsúsztunk a drágább jószágok felé, úgyhogy most nézzünk néhány csehszlovák remeket a rendszerváltás előttről!

Múlt hónap végén villamosokat nézni mentem Brnóba, de a síndöcögények felvonulásának körítéseként állt néhány öreg gumikerekű is a helyszínen, köztük ez a Škoda 110R. Emlékszem, hogy megbámultuk anno, ha láttunk egy ilyet, máig imádom! Igaz, az 52 lóerős motorjával biztosan nem volt egy kimondott Porsche-gyilkos, de nagyon csinos volt.

Nem tudom, hogy a kilencvenes években mit szívtak Mladá Boleslavban (vagy Wolfsburgban), hogy azt a szögletes semmiséget Feliciának keresztelték, hiszen ezt a nevet annak idején egy sokkal szebb és érdekesebb járgány viselte, már tudniillik ez itt fent. Szerintem gyönyörű!

Kortársa, az Octavia kicsit fáradtabb kinézetű volt, bár az alapvető vonalai megegyeztek a Feliciáéval.  Azért érdekelne, hogy mennyire volt jó autó, hisz a külső nem minden. Nagybátyámnak egy időben Octaviája volt, ha jól emlékszem, de őt már nem tudom megkérdezni.

Na itt dobtam egy hátast, mert ilyet még nem láttam: egy rikító piros Velorex! Elsőre nem is tudatosult bennem, mitől tűnt annyira furcsának, ...

... aztán megszámoltam a kerekeit :) Igen, ez egy négykerekű Velorex JK Sport, ami Julius Kubinsky formatervező után kapta a nevét. Hogy ez tényleg a mérnök által épített két jármű egyike-e, vagy replika, azt sajnos nem sikerült kiderítenem.

Csak összehasonlításképp: így néz ki egy originál Velorex, a rendeltetésszerű három kerékkel, ahogy megszoktuk.

És ha már emlegettük, itt van egy százas, pontosabban egy 100L. Biztos sokaknak fűződnek kellemes élményei a típushoz, de az 1000MB után nekem valahogy nem jött be.

Nem, akárhogy is nézem, ez a hátsórész sehol sincs az 1000MB fenekéhez képest :) Pedig tulajdonképpen ugyanott van a kopoltyú meg a hűtőrács, csak az elegancia tűnt el. Persze az idők változtak, haladni kellett a korral. Egyébként édesapámmal néha még ma is vitatkozunk azon, hogy nagyapámnak százasa vagy ezrese volt. Az ő emlékei valószínűleg pontosabbak, nekem viszont kimondottan az rémlik, hogy csak emiatt tudtam, hogy az 1000MB végén az "MB" Mladá Boleslávot jelenti. Vicces lenne, ha most derülne ki, hogy ez utóbbi nem is így van :)

És elérkeztünk gyerekkorom egyik legtöbbet látott típusához, a tojáslámpás 120-ashoz. Nem sok jót hallottam róla annak idején (farnehézség, túlmelegedő hűtés), pedig olyan szépen indult a történet: olasz formatervezés, közös fejlesztés a keletnémetekkel, orrmotor... aztán ez lett belőle, a korábbi farmotorosra ráhúzott új kocsiszekrény. Azért nem csúnya - valami csak megmaradt benne az olasz diznájnból :)

És ezek azok a bizonyos tojáslámpák. Mondjuk szebbek, mint a később a típusra gányolt szögletesek! A csúnyulás egyébként nem Škoda-specifikus, a keleti kocsiknál mindig apró részleteket változtatgattak, amikor lényegi fejlesztésre nem volt pénz, de valahogy mindegyik változtatással egyre gagyibbnak tűnt a végeredmény. És ez most nem utólagos fikázás, hanem már akkor így láttam. Aztán persze ez csak az én véleményem, nem több.

És hogy a bejegyzés végére is jusson valami szép, itt van még egyszer ugyanaz a 110R :) Nem imádnivaló? Tudom, hogy az előbb lehúztam a százast, de ez mintha nem is ugyanaz a család lenne...

Hát nektek milyen élményeitek fűződnek az itt látott típusokhoz?