A sok régi tuja után jöjjön valami teljesen új: ha jól számolom, kis hazánk területén legutóbb 1913-ban nyílt új villamosüzem, méghozzá a pécsi (vagy ha másként számítjuk: a kassain csak 1914-ben indult a személyszállítás).

Ezek a dátumok lassan elavultnak lesznek tekinthetők, hiszen 2020. december elsejének estéjén először járt közúti vasúti jármű a hódmezővásárhelyi vágányokon. Még nincs átadva, kicsit arrébb van az első utasforgalmi nap, de mégis, százvalahány éve nem történt még csak hasonló se!

Megjegyzés: Ez egy közlekedésbarát blogja. Politizálásnak itt nincs helye, se fikázásnak, se bezzegezésnek, se whataboutismnek. Ebben a bejegyzésben a hódmezővásárhelyi tram-train csak egy újszerű közlekedési eszköz, mely kötöttpályás jellege miatt történetesen közel áll a szerző szívéhez.

Bár a vágányok újak, a képeken látható jármű maga meglehetősen régi: 1953-ban építették a budapesti Dózsa György Főműhelyben, melynek helyén ma az MH Egészségügyi Központja - a MÁV Kórház egykori modern tömbje - áll. Sőt, már akkor se teljesen újonnan született a mozdonyka, mert egy régi teherkocsi alvázából alakították ki. Néhány éve aztán - több évtizedes szabadban állás után - a Szegedi Közlekedési Társaság felélesztette, és dízel-villamos hajtásrendszerrel látta el. "Kétéltű" járműként logikus választás volt az első próbamenetekre.

Sajnos nem volt lehetőségem a helyszínen lenni, de szerencsére mások kisegítettek képekkel, elsősorban a december másodikai, nappali, dízel üzemben végzett próbamenetről; ezúton is köszönöm nekik! Induljunk el a tram-train külső végéről, a "nagyállomástól". Itt nem épült vágánykapcsolat a nagyvasúttal - annak csak akkor lenne igazán értelme, ha a járat továbbmenne Makó felé.

A villamosvonal a Kálvin János térnél kanyarodik nyugat, azaz a belváros felé, rá az Andrássy útra, ahol a bejegyzés első két fotója is készült.

Az alapvetően egyvágányú pályán az Andrássy útra építették a kitérőt, ahol az ellenkező irányba haladó villamosok kikerülhetik egymást. Az újra egyvágányú pálya aztán a Kossuth tér sarkánál kanyarodik dél, azaz Hódmezővásárhelyi Népkert vasúti megálló felé.

A fenti képen a Szőnyi utcát látjuk a Bethlen Gábor Református Gimnáziummal; talán ez a városi vonalrész legfotogénebb pontja. A téglából épített, erődítményszerű valami a Hódmezővásárhelyi árvédelmi fal. Nehéz elhinni, hogy ezen a tájon egykor annyi víz volt, hogy az eláraszthatta az óvárost, de így volt. Mi több, régen dunai bárkák is fel tudtak idáig hajózni!

Egy újabb kanyar és egy kisebb egyenes szakasz után a sínek a Hősök terénél megint dél felé fordulnak. Ez se lesz rossz fotóhely, de persze nem ez a legfontosabb szempont :)

A Népkert felé vezető Ady Endre úton most még buszok járnak - az ő leváltásukra épül a közvetlenül Szeged belvárosába vivő "vasútvillamos".

Körülbelül egy kilométer megtétele után érünk a belső terét tekintve rendhagyó Hódmezővásárhelyi Népkert megállóhelyhez, mely a nagyállomáshoz hasonlóan a Szeged - Békéscsaba vasútvonalon fekszik. De a vasút és a villamos itt nem versenytársak, hiszen utóbbi feltárja a belvárost, így a városlakók több helyen és könnyebben fel tudnak rá szállni. Önmagában persze nem sok értelme van "hódmezővásárhelyi villamosról" beszélni, hiszen a rendszer lényege az, hogy a járművek innen a vasúti sínekre ráhaladva Szegedig robognak, ahol szintén bemennek a belvárosba, míg a nagyvasúti állomások, ahol a sima vonatok megállnak, a külvárosokban fekszenek.

Talán jobban érthető a helyszín ezen a képen: a jobb oldali vágányokon gurulnak majd fel az addig villamosként közlekedő járművek a vasútvonalra, már dízel hajtással. A képen Szeged felé nézünk, mögöttünk jobbra van a hódmezővásárhelyi belváros. Kíváncsi vagyok, hogy a Stadler vasútvillamosok megérkezéséig kipróbálják-e a vásárhelyi szakaszt hagyományos villamoskocsikkal, mondjuk egy fenékkel egymás felé forgatott Tatra ikerrel, vagy akár egy Bengálival. Sőt, a legszebb az lenne, ha a megnyitóra szereznének valahonnan egy nosztalgiavillamost. De ez már tényleg csak egy villamosmániás képzelgése :)

Köszönet Báti Andrásnak, Nagy Mihálynak és NZA-nak a képekért!