Szerintem már vagy egy éve nem volt demós blogbejegyzés, úgyhogy most megint pár sláger korai verziója következik.
A Roxette "The Look"-jának háttértörténete, hogy a dalszerző/énekes Per Gessle hagyományos rock helyett valami elektronikusabbat, gépiesebbet szeretett volna. Épp akkoriban tett szert egy szintire, és az egyik első dolog, amit a számhoz hozzátett, az az egy ujjal nyomkodott basszus volt, ami a dal lüktetését adja (gondolom a kész számba azért már szekvenszerből kerültek a tizenhatodok). Nem mondom, hogy rossz így a szám, de szerintem jól tették, hogy rájátszották azt a gitárriffet, amivel híres lett - az adja a dal azonnali felismerhetőségét.
Ezt a borzasztóan szóló valamit Eddie Van Halen 1982-ben játszotta be telefonon át egy rádióműsorba. Még nagyon nem állt össze, de így is jól felismerhetően a "Jump" korai verziójáról van szó. Szerintem a műsort hallva sokan elszörnyedtek, hogy ez lett kedvenc rockbandájukból, aztán egy évvel később mégis mekkora sláger lett a dal :)
A Goldeneye című James Bond-film főcímzenéjét Tina Turner adta elő, de magát a számot a U2-s Bono és Edge írta - és értelemszerűen egy demót is csináltak hozzá, hogy körülbelül hogyan kellene az egésznek szólnia. Szerintem a dalon sokat javított Tina hangja :)
Ez itt a KISS "Bad, Bad Lovin'" című száma, vagy ahogy később megismertük, a "Calling Dr. Love". A KISS demói érdekesek abból a szempontból, hogy általában a korai verziók is simán rákerülhettek volna a lemezeikre, de aztán valamiért mégis átírták őket olyanra, ahogy később ismertek lettek.
A Tears for Fears "Sowing the Seeds of Love" című slágerét nem lehetett nem észrevenni '89-ben. Ez a fentebbi instrumentális valahogy SOKKAL gyengébb a kész számnál...
Gary Moore "Don't take me for a loser" című száma sajnos nem lett sláger, pedig szerintem megérdemelte volna. Ami miatt érdekes ez a demó, az az, hogy egy másik Gary énekel rajta az albumon hallható változathoz képest: Gary Barden a Michael Schenker Groupból.
1978-ban jött ki egy egy Grease nevű film, az azonos című musical feldolgozása. Ehhez valaki kitalálta, hogy kellene egy új dal a főcím alá, és az ötlettel a Bee Gees frontemberét, Barry Gibbet keresték meg. A filmben Frankie Valli hangját hallhatjuk, de most itt a demó, ahol még értelemszerűen Gibb énekel a minimális alapra. Amúgy a film soundtrackje 1978 második legsikeresebb albuma lett Amerikában: az első a Saturday Night Fever dalait tartalmazó korong lett, melynek a részben Gibb (+ a két tesója) által írt "Staying Alive" című nóta volt a fő slágere (meg persze volt még rajta egy csomó másik Bee Gees szám is). Ráadásul mindkét filmben John Travolta volt a(z egyik) főszereplő - jó kis év lehetett ez neki is :)
Ozzy szerintem zseniális Bark at the Moonján szerepel a "So tired" című ballada, ami elég jól sikerült a saját műfajában. A végső változatnak viszonylag nyolcvanas évekbeli hangzása van, de a demó meg mintha a hetvenes évekből jött volna. Akár valamelyik kései ozzys Sabbath lemezen is lehetett volna, nem?
És végül: a Queen The Miracle című lemezén szereplő "The Invisible Man" eleve elég popos, de ez a korai változat még annál is dizsisebb. Tipikus Roger Taylor szólólemez dal lehetett volna, csak aztán kicsit "Freddie-sítették". Azért még a kész dal is messze nem az album legjobb száma, mert az szerintem a "Was it all worth it"...
És ti? Találkoztatok mostanában olyan számmal, amiről nem gondoltátok volna, hogy eredetileg nem úgy szólt, ahogy megismertétek? :)
Ez megy most