Többen megpingettek a napokban, hogy új képek kerültek fel a Fortepanra a FŐMTERV gyűjteményéből. Domonkos Endre fotóira egyátalán nem túlzás a "fantasztikus kordokumentumok" jelzős szerkezetet használni, egyszerűen döbbenetes dolgokat láthatunk a sok száz "új" fotón! Most ezek közül mutatnék be párat, elhelyezve őket térben és időben, többek közt légifotókkal, linkekkel, és személyes emlékekkel körítve. A válogatásban NZA működött közre.
Egy igazi falusi utcarészletet láthatunk ezen az 1956-os képen - leszámítva a síneket. Albertfalván járunk, a Fehérvári úton. Szemben egy 47-es villamos, háttal nekünk pedig egy pótkocsis HÉV szerelvény áll; mindkettő az Építész utcai megállóban várakozik. Az utca keresztmetszete tulajdonképpen nem változott azóta, csak minden más körülötte: ma ezt láthatjuk ugyanitt. A villamos és a HÉV együttélése technikai szempontból érdekes volt, utóbbi ugyanis magasabb feszültséggel működött (550 versus 1000 V). Kompromisszumként a Fehérvári úton a zöld szerelvények a villamoshoz alkalmazkodtak, így ugyan lassabban tudtak haladni, cserébe viszont kevesebb helyen álltak meg.
Ez a fotó ugyancsak az Építész utca kereszteződésénél készült, csak már 1969-ben, amikor a HÉV helyett már villamosok jártak: a tétényi vonalon a 43-as, a Budaörsig visszavágott törökbálintin pedig a 41-es. A kereszteződésen túl jobbra a községházát láthatjuk, mely ma már nincs meg, létezik még viszont a mellette tátongó placc, melyen még gyerekkoromban is egy kis piac működött.
Albertfalva fentről 1963-ban. A link új ablakban nyílik meg
Így nézett ki mindez 1963-ban fentről. Bizonyos dolgok ma is megvannak, de a terület jellege eléggé megváltozott a panelházas lakótelep megépítésével. Érdekes egyébként, hogy a földszintes házak közt milyen természetességgel terült el néhány gyár, némileg megtörve a falusias látképet. A festék/lakkgyár telepe jó évtizede tűnt el, a cérnázó ma is megvan, és a jobb felső sarokban látható gyárcsarnokok egy része is áll. Utóbbiakban gyerekkoromban a Szellőző Művek működött, ahová általánosban egyszer elvittek bennünket gyárlátogatni. Mielőtt bementünk, ettünk egy lángost a kispiacon, azért emlékszem rá :)
A Fehérvári út imént látott része ma is elég keskeny, a nyolcvanas évek első felében rendesen kiszélesítették azonban az Árpád hidat, melyet itt az akkor még létező - és szerintem azóta is fájóan hiányzó - Margit-szigeti megállónál láthatunk, egy Bengális tanulójárattal. Érdemes megnézni, hogy milyen kevés hely van a villamosok mellett a megálló után!
Az Árpád híd fentről 1963-ban. A link új ablakban nyílik meg.
Érdekes építmény volt ez a dunai átkelő akkoriban: a negyvenes évek elején még szélesen kezdték építeni, a budai oldalon és a szigetnél meg is épült a teljes keresztmetszet, a háború után azonban csak minimális szélességben készültek el a fő áthidalások. Egyetlen hosszú útszükületnek tűnt az egész!
Alulról ma is látszik középen az eredeti hídszerkezet, a két oldalán a nyolcvanas években odarakott új részekkel.
Az iménti légifotó bal szélén kivehető a híd nagyjából mai méreteivel rendelkező lehajtó, melyen akkoriban alig jártak autók. Ezen az 1959-es képen a Flórián tér felé nézünk, mely finoman szólva kisvárosias hangulatot áraszt. Ez aztán az elkövetkező évizedekben teljesen megváltozott: gyakorlatilag csak a jobbra látható dohánygyári épület, illetve a távolban a Kísérleti Lakótelep magasházai ismerhetők fel.
Villamosmániás szívemnek fájóan hiányzik a Pacsirtamező (akkoriban Korvin Ottó) utcai villamos, melyet 1959-ben még teljes fényében láthatunk. Nem igazán fényes azonban a környező városszövet látványa: ezen a képen a Perc utca kereszteződése előtt állunk, a távolban látszik a Flórián tér sarkán a jellegzetes, szecessziós jellegű ház, ...
... mely ezen a képen tőlük jobbra esik (azért a balra látható ház se lehetett csúnya új korában). A Vörösvári út elég falusias volt '59-ben, a főútvonaltól beljebb pedig még nyomorúságosabb utcák húzódtak. Érdemes megfigyelni, hogy alig volt közúti forgalom, hiszen '58-ig nem lehetett bárkinek autója, új járműveket pedig csak '59-től kezdtek (ismét) árulni, addig csak a meglevők cserélhettek gazdát.
Sokan azt hiszik, hogy az a szecessziós ház a Flórián üzletközpont miatt tűnt el, de ez nem igaz, ahogy azt ezen az 1975-ös fotón is láthatjuk, melyen a korai pláza ott "bújkál" a régi épület mögött. Domonkos Endre képei egyébként azért rendkívül érdekesek, mert nem csak egy-egy pillanatot örökített meg a város életéből, hanem annak átalakulását, sokszor az "előtte", "közben" és "utána" állapotot is. Ahogy látható, itt már jóval több az autó, bár hely még mindig nincs sok nekik.
Szerintem a Pacsirtamező utcainál is döbbenetesebb ez a Bécsi úti kép, mely már 1975-ben (!) készült, körülbelül innen. Mintha a világ vége után két sarokkal járnánk, nem? Pedig itt már megvannak a panelok, de a képet mégis a téglagyár(ak) romjai uralják, melyek történetéről már írtam korábban. A Nagypolszki alatt látható villamosvágányokat ekkoriban semmilyen járat sem koptatta: a mai 17-es villamos csak 1981 januárjában, az imént látott Pacsirtamező utcai villamos megszüntetésekor indult újra ezen a szakaszon; 1958-től '81-ig a Margit kórház előtt végződött. (NZA kérte, hogy írjam még ide, hogy a nekünk itt balkézre eső vágányt a Hévízi úti HÉV vontatóvágánnyal való kapcsolatként használták egy ideig - amíg rá nem épült a képen is látható panelház a HÉV vágányra, melyet eredetileg az említett téglagyárak kiszolgálására használtak.)
Az imént látott környék fentről 1977-ben. A link új ablakban nyílik meg.
Ez a légifotó ugyan 1977-es, de körülbelül az előbbi kép állapotát láthatjuk rajta. Az is kivehető, hogy a Vörösvári út nagyjából a mai szélességének felén haladt, az 1-es villamos mai végállomásának helyén pedig házak álltak.
Ami házakat viszont ezen az 1971-es képen látunk, az mind áll ma is, csak a környezetük alakult át: a Hegyalja úton vagyunk, a mai BAH-csomópont kellős közepén. A helyszín mai állapota 1976-ra alakult ki, ...
A BAH-csomópont leendő helye 1963-ban. A link új ablakban nyílik meg.
... azelőtt a városiasabb, bérházas-társasházas rész és a kertváros határát jelentette a Villányi út, a Novotel és a Kongresszusi Központ helyén pedig temető volt. Az 1963-ban készült légifotón bónuszként egy Stukát is kiszúrhatunk a 61-esen.
Az Alkotás utca is '76 körül nyerte el mai szélességét; az előző állapotot ezen az 1975-es fotón láthatjuk. Máig érződik, hogy az út nyugati oldala városiasabb, egységesebb, mint a keleti, ahol újabb épületek állnak, lazább térfalat alkotva.
A kőbányai Kőrösi Csoma Sándor út nem csak keskenyebb volt, hanem részben új útvonalra is került a fentebbi kép készítése óta. Az 1975-ös fotón az útnak azt a részét látjuk, melyet ma sétánynak hívnak, mert...
Kőbánya belvárosa fentről 1972-ben. A link új ablakban nyílik meg.
... a Liget tér és a Szent László tér közti szakasz helyén akkor még házak álltak. Akkoriban az összes busz, villamos és autó a mai sétányon át haladt, ami a hetvenes években már szűknek bizonyult. A mai sétányra eső részt ekkor átkanyarították a házak helyére (az iménti fotón látszik is a bontás balra), a Szent László tértől az Éles sarokig pedig kiszélesítették az úttestet. Rendesen átszabták ezt a várost akkoriban, egész városrészek váltottak át földszintesből tízemeletesbe, nem igazán organikusan!
Az utolsó néhány kép erejéig hazai vizekre evezek, vissza a XI. kerületbe: az Oszt(y)apenkónál, azaz a Budaörsi út és a Sasadi út kereszteződése környékén járunk, 1978-ban. Nagyjából innen nézünk erre. Ekkor még több régi ház állt errefelé, sokszor üresen, nyomasztóan közel a kelet- és nyugat-európai térséget összekötő (akkor nem volt még se M0, se Egérút, minden kamion a Bocskai út és a Petőfi híd felé ment!), plusz a lakótelepek építése miatt egyre nagyobb helyi forgalmat is lebonyolító sávokhoz. Ezek a házak az eddig látott esetekhez képest nem egyszerre tűntek el, hanem össze-vissza, egyenként. Persze a kétszer két-három sáv nem számított akkoriban keskenynek, de a mai állapothoz képest mégis békésnek, szinte csendesnek tűnik az út - pedig nem volt az :)
Az egykori Osztapenkó környéke 1977-ben. A link új ablakban nyílik meg.
Mai szemmel nézve szinte döbbenet, hogy akkoriban zebra volt itt a Budaörsi úton keresztben, még vissza lehetett fordulni a Bozókvár utcánál, a Pannonhalmi, a Rahó és a Dayka Gábor utcából pedig balra nagy ívben ki lehetett kanyarodni a belváros felé. Ez néhány évvel később már lehetetlen, pontosabban életveszélyes lett volna.
Az utat 1977-78-ban szélesítették ki. Egy ideig még megmaradtak a keresztező útvonalak és átkanyarodások, aztán azok is eltűntek. Ez a fotó az út másik oldaláról visszafele nézve készült, amikor a néhány éve elbontott gyalogos-felüljáró alatti teret már teljesen kitöltötték a sávok. A "Mindenhova szovjet gépkocsival" reklám, no meg a "fokozott közúti ellenőrzés szobra" (így becézték a felnőttek) már rég eltűnt, és a sávok se így mennek már, pontosabban még több van belőlük. Biztos elkélne ennél több is, csak nincs hely neki - nagyon szépen látható a város közúti túlterhelődése ezen a helyen...
UI: Éljen a Fortepan és éljen a Fentrol.hu! No meg NZA, aki segített a válogatásban és a helyszínek azonosításában :)
Megjegyzés: tervezem a bejegyzés folytatását, hisz van anyag hozzá bőven, ezért azt kérném, ne lőjjük le kommentben a többi fotót, ami nem került be ebbe az írásba! Maradjon kép későbbre is :)
Ez megy most