Egy családi beszélgetés során került szóba minap, hogy a nyolcvanas években állandóan a jelenleg épp kiszáradni készülő Velencei-tóra jártunk strandolni, mert közelebb volt, mint a Balaton: reggel nem kellett rettentő korán elindulni, délután meg még a nagy dugó előtt haza lehetett slisszolni. Manapság a Balaton nem tűnik messzinek, de Trabanttal az volt, sőt, a később beújított Dacia se rohant úgy fel az érdi emelkedőre, mint most bármelyik márka bármelyik modellje, tehát ezek a kiruccanások egész komoly útnak számítottak (az igazán komolyak persze tényleg hosszúak voltak, például a Magas-Tátrába eljutás).

Az M1/M7 közös bevezetőjének vége az Oszt(y)apenkó előtt. A pálya két oldalán még mindenféle régi lakóházak álltak.

Az autópályán utazás izgalmas volt, hiszen kimondottan kevés volt belőlük, ráadásul rövidek voltak: az M7-esnek Aligánál volt vége, az M3-asnak Gyöngyös előtt (sőt, előtte egy ideig Hatvannál), az M5-ös pedig tán Ócsáig tartott (ez a pálya ekkoriban hosszabbodott többször is, nem tudtam követni). M0, M6 nem volt, két számjegyű M-ek pedig pláne nem. A ma autóval közlekedők nem is tudják, milyen jó dolguk van, hogy már nem a régi 3-as úton kell bóklászniuk a kamionok közt Miskolc felé :)

A "vége volt"-ot egyébként úgy kell érteni, hogy a teljes, kétpályás szakasz az említett helyekig tartott, utána általában már csak az egyik oldal volt meg, de volt, ahol teljesen át kellett valami másik útra térni. Ez itt fent például az M7-es vége Aliga mellett; a féloldalas pálya végül Zamárdinál torkolt bele a sima 7-es útba. A hidakat, átjárókat, lehajtókat persze a "félszélességű" szakaszokon is teljes szélességben építették meg, tehát itt a kétpályásítás később viszonylag egyszerű dolog volt.

A rendszerváltáskor Tatabánya északnyugati sarkában lett féloldalas az M1-es

Az M1-esen sokáig nem jártam; a wikipediát nézegetve ott elég össze-vissza épültek ki a két oldal aszfaltcsíkjai. Ami nekem bevésődött - már Németországba járkálás közben -, az az, hogy Tatabányától Győrig csak a fél pálya volt meg, Győrtől kezdve pedig a falvakon áthaladó országúton ment a csoszogás Hegyeshalomig. Ez már önmagában megérne egy blogbejegyzést, ha lenne róla fotóm - főleg a "magyarosch" kosár- és bizbazárusok körülbelül Abdától Levélig az út mindkét oldalán kilométereken át húzódó soráról. De tegyük hozzá, hogy ekkoriban Nickelsdorftól is ugyanez ment Schwechatig. Sőt, valahol Wels és a német határ közt is tökön-paszulyon át vezetett az út, tehát még az osztrák autópályahálózat se az volt, mint ami ma.

A legviccesebb az M3-as volt: a Rákospalotától Gödöllőig tartó részt már '78-ban átadták, de a pesti bevezető ekkor még teljesen hiányzott. Konkrétan olyan kertesházas övezet volt a helyén, mint amit ma is láthatunk a pálya két oldalán. A fentebbi légifotón kivehető, hogy nem egy nekifutásra csinálták meg a bevezetőt: a körvasút fölötti híd viszonylag hamar elkészült (látszik is a kép bal alsó sarkában), míg a Kacsóh Pongrác úti csomópont csak '82-ben. Amikor a BVSC-be jártam úszni, még láttam a bontás egy részét, ahogy a házak helyén előbb semmi lett, a semmi helyén pedig "autópálya". Az M3-ast ebben az időben a Szentmihályi úton át lehetett megközelíteni, ami nem volt kifejezetten alkalmas erre: az egyik irányban az újpalotai lakótelepen kellett átzötyögni a belváros felé, a másikban Újpesten át.

Bónusz képek, amik szembejöttek a Fortepanon:

A legtöbb emlékem az M7-eshez fűződik: erre volt a Balaton, a Velencei-tó, dédiék Martonvásárban, nagyapa Fehérváron. Nagy kedvenceim voltak a fentebbi képen látható segélyhívó telefonok; sajnos (igazából persze nem:) sose láttam működés közben őket, ezért nem tudom, mi értelme volt a fejmagasságban lámafej-szerűen kinyúló résznek. Be kellett dugnia az embernek a fejét oda, és akkor fejhallgatóként funkcionált az autópálya zajában? Vagy csak jól nézett ki? Mindenesetre formatervezési csoda volt, feltételezem, hogy nyugatról jött..?

Ez ugyan egy kicsit régebbi kép a budaörsi benzinkútról, mint ahogy én emlékezhetek rá, de a távolban látszanak a gömbölyű, fehér tartályok, amelyek gyerekként nagyon tetszettek. Feltételezem, hogy propán-bután tárolására szolgáltak, de persze a fene tudja, hogy miből gondoltam ezt annak idején. És azt se tudom, miért tűntek el azóta. Mindenesetre nagyon jellegzetes tereptárgyak voltak.

És ha már Budaörs: ahol ma az áruházak (IKEA, Auchan, Decathlon) állnak, ott régen semmi se volt, az egyre növekvő panelteleppel a háttérben. Régi térképeken ezt a részt néha "Két vasút köze" néven jelölik, ugyanis a lakótelep szélén futó Baross utcában akkoriban a törökbálinti HÉV járt, az autópályától délre pedig ma is ott van a hegyeshalmi vasútvonal.