Évek óta tervezem, hogy hajózok egyet a Balatonon, mert a tihanyi kompot leszámítva '79-ben jártam utoljára a magyar tenger vízén. Valamiért aztán mindig csak halasztgattam a dolgot, míg végül idén szeptemberben fogtam magam, lementem Fonyódra, és ...
... fotóztam pár vonatot. Na jó, a hajóval átkelés is megvolt, de így utólag mégis a vonatok maradtak meg emlékként aznapról. A konkrét helyszín Bélatelep volt, ami Fonyód része, és amit már évek óta meg akartam nézni. Régebben mindenféle kusza fák álltak a víz és a sínek közt, de néhány éve sétányt építettek a helyükre, képeslapra illő panorámával. Azóta vonatos képek százai készültek ezen a tényleg egyedi helyszínen, és végre én is akartam párat kattintani magamnak!
Az út és a vasút itt a tó és a Várhegy közé van szorítva pár száz méter hosszban. Fent a hegyen is van egy sétány, sőt, helyi szemmel nézve _a_ sétány, de vasútbarátként ez a lentebbi érdekesebbnek tűnt.
Túl nagy forgalom nem volt, úgyhogy egy idő után elindultunk a kikötő felé útitársammal, de közben azért reménykedtem, hogy jön még valami, mielőtt beérünk a házak közé. És lőn, hirtelen feltűnt egy világos valami a távolban: egy magánvasúti Laminátka! Ráadásul gépmenetként: ha vonatot húzott volna, nem fért volna be rendesen a panorámába, de így klassz nyárzáró kocka lett a pillanatból, ahogy elzúgott mellettünk.
Eredetileg úgy terveztem, hogy a jó fényben jövő vonatokat fotózom, a rosszban jövőket meg videózom, de aztán előbb a fényképezőgép szórakozott, aztán meg a felvételt nem sikerült elindítanom, úgyhogy a zsákmány soványabb lett a tervezettnél. De nem baj, mert így is nagyon kellemes két órát töltöttem el ott - ezt a panorámát receptre kellene felírni mindenkinek kora őszi depresszió ellen :)
Ez megy most