Ilyen jellegű bejegyzésből már több is volt (lásd itt és itt), de most belebotlottam egy sor olyan képbe a Fortepanon, amiből egyszerűen nem lehetett nem még egyet csinálni! A helyszín továbbra is Budapest, az év 1971 - legalábbis, ha stimmelnek a képek melletti infók :)

Mivel errefelé laktam egy ideig, az ehhez hasonló fotók örök kedvenceim maradnak: a Vörösvári úton a Flórián áruház és a Vihar utca közti panelházak parkolójában vagyunk, pontosabban ott, ahol később a parkoló lett. Itt jegyzem meg, hogy nem csak a balra látható régi házak voltak elég rossz állapotban, hanem a villamosvágányok is, pláne a kockakő burkolatuk.

Az előző kép csak bemelegítés volt, sokkal jobban érdekelne, hogy ezt a helyet hányan ismerik fel. Még egy mozi is van balra, hogy rá lehessen guglizni :)

És ha a másik irányba nézünk? Akinek így se ismerős: a Róbert Károly körút és a Tar utca kereszteződésében vagyunk, a Lehel utca felé nézünk. A kép bal szélén álló régi épület '80 körül tűnt el, addig az akkor még Róbert Károly körúti kórház névre hallgató létesítmény része volt - utóbbit ma Nyírő Gyula kórház néven ismerjük. Tulajdonképpen ez volt a környék messze legvárosiasabb objektuma, és ma is csak a Domus áruház brutalista tömbje versenyezhetne vele. Az előző fotó az ellenkező irányba nézett, valahonnan innen. Az ott említett Dózsa filmszínház '82 körül tűnt el, amikor a körutat kiszélesítették, középen az 1-es villamossal. Úgy rémlik, hogy egy épületet robbantással tüntettek el az útból, amit a tévéhiradóban is mutattak - hogy melyik volt ez az épület, azt nem tudom, de feltételezem, hogy nem a mozi.

A Róbert Károly körutat a nyolcvanas évek elején kezdték olyanra kiépíteni, mint ahogy ma ismerjük, utána ez a folyamat lassan továbbcsorgott a Hungária körgyűrűn dél felé, az 1-es villamos újabb és újabb hosszabbításai által kísérve. A Hungária körút Thököly úton túli szakaszához valamikor '88-89 körül értek el. Ahogy a képen látható, addig gyakorlatilag faluszéli állapotok uralkodtak itt. Tudom, hogy sokaknak ez a gyerek- vagy fiatalkora, és ők így szerették ezt a helyet, de én már 6-8 évesen is szörnyűnek találtam, amikor trolival vagy 55-ös busszal csoszogtunk a bedugult körúton. A képen egyébként az Egressy út kereszteződését láthatjuk... vagy inkább sejthetjük.

És ezt láthatta az ember a nyolcvanas évek közepéig a Thököly út felé nézve. Itt is megmaradt pár épület, de a porban-sárban gázoló káosz, meg a kátrányozott faoszlopok sora hálistennek eltűnt. Egyébként a város tragédiája, hogy ezt az útvonalat vagy száz évvel korábban örökül hagyták az utókornak, de egy eggyel kintebbi körút már nincs kiszabályozva. Vannak ötletek, elképzelések (Munkás körút/Körvasút melletti körút), de olyan hely, ahol ilyen kevés bontással létrejönne egy ilyen széles körút a Dunától a Dunáig, a holdban sincs. Mondjuk a Nagy Lajos király útja és a Vezér utca se épült ki rendesen, pedig ezeknek ott van a hely...

Sajnos erről is lemaradtam: a képen látható állapotok a hármas metró építésével tűntek el. Pedig hangulatos lehetett az Üllői út a kétoldalt, fasorok túloldalán futó villamossal - csak az áteresztőképessége maradt el a szükségestől. Ezzel együtt nem különösebben felemelő, ahogy ugyanez a hely ma kinéz. Jó lett volna, ha a hetvenes években megtalálták volna az egyensúlyt a fejlesztés és a dózerolás-után-mindent-leaszfaltozás közt! És bár kicsit kontraintuitívan hangzik, jó nagy marhaság volt a belváros felé építeni a felüljárót (amin jelenleg nem mehetnek át a buszok), inkább a Hungária gyűrűt kellett volna megemelni vagy süllyeszteni, de mindenképp szintbeli kereszteződések nélkül létrehozni. Számomra egyébként különösen érthetetlen, hogy átemelték az akkor még nem kiépített gyűrű fölött a Váci utat és az Üllőit, de a Kerepesit már nem, tehát a saját kis világukon belül se voltak következetesek a városfejlesztés akkori urai...

Végül a Könyves Kálmán körúttal való kereszteződést láthatjuk, a belváros felől. Balra a Pénzverde kerítése ma is megvan (bár kicsit belebontottak az aluljáró miatt), ezen kívül viszont csak a víztorony csúcsa lehet ismerős, minden más eltűnt. Mai szemmel nézve jópofa az akkoriban mindenfelé látható megoldás, hogy az utak csak két félpályára voltak szétválasztva szaggatott fehér csíkkal, nem volt minden sáv felfestve - kivéve a kereszteződéseket, ahol nyilván hasznos volt elválasztani a másfelé menő irányokat. Elképzelni is rossz, hogyan "működne" ez a mai autómennyiséggel :)