2021-ben nagyon bejött a ferihegyi Ikarus találkozó, aztán 2022-ben valamiért nem mentem ki. Oké, nem "valamiért", hanem mert lusta voltam. De talán nem is baj, ha nem buszrajongóként nem szaturáltam túl magam Ikarusokkal, mert így annál jobb volt látni a sok öreg vasat:
Két évvel korábban egy Faros pörgött a népligeti buszpályaudvar és az Aeropark közt, és idén is erről volt szó, aztán mégis ez a szép volánsárga 266-os jött. Amivel én speciel teljesen ki voltam békülve, mert az elmúlt 20 évben többet utaztam Farossal, mint ilyennel. Illetve hát ez is faros, mert farmotorja van, laprugós futóművekkel: a 266-os tulajdonképpen a 66-os Faros ráncfelvarrása volt a 200-as sorozat elemeinek felhasználásával. Keskeny első ajtó, kéziváltó, huhogva pattogós haladás - imádtam!
Természetesen volt igazi Faros is (tudom, más Bözsiként ismeri őket, de én csak Farosként hallottam emlegetni gyerekkoromban), nem is kis számban.
Hogy a népligeti ráhordóval mi lett, azt nem tudom, de később egyet vontatóval vittek el, szóval nem ez volt az ő napjuk!
Kicsit még mindig furcsa, amikor alig látszanak a repülőgépek a buszoktól :) A felhozatalra nem lehetett panasz, bár még mindig nem láttam olyan MAN-emblémás rövid buszocskát, mint amivel gimnázium elsőben osztálykirándulni mentünk. Valami ilyesmi lehetett - én is csak akkor, egyszer láttam ilyet, szóval nem lehetett egy gyakori típus. De még az is lehet, hogy volt ilyen jelen, csak én nem vettem észre..?
A 200-asok korelnöke ez az 1970-es gyártású 250-es turistabusz volt. Itt-ott még különbözött attól, ahogy később megszoktam a típust, például furcsa volt, ...
... hogy csak egy ajtaja van. Imádtam viszont, hogy a kurzív változat helyett nagybetűs I K A R U S felirat jelzi a gyártót. Ez a gép a hetvenes évek elején nagyon dögösnek tűnhetett a sok krómozással és a dupla fényszórókkal!
A "négyszeműek" eleve a kedvenceim a 200-asok közt, valószínűleg azért, mert Pesten ritkán láttam ilyet. Hát, itt most volt pár belőlük!
A 211-est csak téeszbusznak hívom, bár Pesten szerintem valamelyik állami építőipari vállalat emblémájával láttam a legtöbbet belőle. A laprugós, IFA motoros midi nem volt kifinomult masina, de pont ezért olcsó volt, és emiatt állítólag az Ikarus legnagyobb számban eladott típusa lett. Ez a konkrét példány a Palota és a Clark Ádám tér közt járó siklópótlót idézi meg. Pontosabban nem tudom, pótlásnak nevezhető-e az, amit csinált, hiszen akkoriban egyszerűen nem volt Budavári sikló, csak egy omladozó téglagödör tátongott a Várhegy oldalában, azaz nem volt mit pótolni. Magára a "V" járatra egyátalán nem emlékszem, szerintem ez nekem teljesen kimaradt.
Ezt az emeletes csodát eddig mindig elkerültem: 1964 körül két rendes 556-osból építették, de egyke maradt. 2001 körül véletlenül belefutottam egy kelet-pesti gyártelepen; elég kopott állapotban volt.
Az akkor készült fotóim sajnos elvesztek, és attól féltem, hogy maga a busz is, aztán a busz előkerült (a képek nem), és tavalyra elkészültek a felújításával (már hogy a buszéval). Utazni most se tudtam vele, de egyszer majd az is összejön!
Egyre több reptérrel kapcsolatos Ikarust látni! Ez a 260-as a nyolcvanas évek közepi Engels tér - Ferihegy 2 járatot idézi, amit soha nem volt lehetőségem kipróbálni, mégis megjegyeztem, ...
... mert ezek voltak az első olyan buszok Pesten, amiken volt "felszállásjelző". Ez a gomb már évtizedek óta természetes mindenkinek, de akkor hatalmas újdonságnak számított! Osztálytársakkal azon tanakodtunk, hogy ha egy piros lámpánál álló ilyen busz gombját megnyomjuk, akkor ajtót nyit-e... de gyávák voltunk kipróbálni. Mai ésszel persze úgy sejtem, hogy nem nyílt volna ki az ajtó :)
A kombi Kockaladát már láttam itt, a helikoptert szerintem még nem: a rendőrségi "Csirkecomb" vajon a repülési kiállítás része, vagy működő eszközként pihent itt két napig?
Francia (tervezésű) fülke, német (tervezésű) motor, valahogy mégis echte ungarische teherautó a Rába "Ede". Máig nem tudom megjegyezni a típusjelzéseit, egyszerűen csak ez volt "a" Rába. Akkoriban az utcákon néha eredeti MAN-okat is lehetett ugyanilyen kinézettel látni, meg ROMAN-okat (na, vajon azt melyik országban gyárthatták?).
A találkozó alkalmából a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese sétarepült, így néha el lehetett kapni a múzeumban álló tesójával együtt. A levegőben látható példány egyébként öregebb a jelenlevő összes Ikarusnál, mert amikor először repült, a gyár még nem is használta az Ikarus márkanevet!
A nap második felében videózgatni akartam, de eleredt az eső, úgyhogy elfogyott a lelkesedésem. Persze mire hazaértem, kisütött a nap, másnap meg nem tudtam visszamenni, mert Szegeden "kellett" nosztalgiavillamosoznom. Nem volt egy rossz hétvége :)
Ez megy most