Az első néhány balatoni hajóút után felmerült bennem a kérdés, hogy vajon át lehet-e értelmes idő alatt utazni a tó egyik sarkából a másikba. Néhány héttel később aztán Jazzcool felvetette, hogy végig kellene hajózni a tó egyik sarkából a másikba, úgyhogy kénytelen voltam itinert csinálni. Természetesen simán végig lehet hajózni egy nap alatt, csak nem egyetlen járattal, hanem többször átszállva. Mivel modern "vonali" hajókat nézegetni nem annyira érdekes, ebben a bejegyzésben elsősorban az útközben látott régieket mutatnám meg, mert elég sok veteránnal találkoztunk. A végén aztán van egy videó magáról az utazásról, magyarázó feliratozással - örülnék, ha legalább néhányan megnéznék azt is, mert jó sokat dolgoztam rajta :)

Először törpöltem egy sort azon, hogy Siófokról kellene Keszthelyre menni, vagy fordítva, vagy hogy esetleg belefér-e Almádiból indulni vagy oda érkezni, de végül Keszthelyről indultunk és Siófokon végeztünk. Gyorsan meg is vettem a jegyeket. Az első közvetlen IC-vel kényelmesen leértünk, fotóztunk egy remot Szergejt az állomáson, aztán irány a kikötő! Sajnos nem a képen látható Helkával mentünk, de ha valakit esetleg érdekelne ez a hajó, megnézhetjük gyorsan:

Szerencsére a videón látható állapot csak átmeneti volt az 1891-ben vízre bocsátott jármű életében: 1977-ben leállították, később partra tették, leforgatták rajta a fentebbi jelenetet, a kilencvenes évek közepén pedig visszakerült a tóra. 2023 nyarán a nyugati végeken sétahajózott, Keszthelyre kitelepülve, ezért állt itt.

És itt egy másik hajó is, amivel nem mentünk. Ez a Hableány természetesen nem azonos a néhány éve Budapesten balesetet szenvedettel, ráadásul nem is igazi lapátkerekes gőzös, hanem egy 2000-ben épült motoros, mely kinézetében a XIX. század második felének gőzöseit idézi. 

A nap első hajója, amivel utaztunk is a Héviz motoros volt, Balatongyörökig; onnantól Badacsonyig "testvére", a Keszthely vitt bennünket. Az imént látott Hableánnyal ellentétben ők valódi veteránok, hiszen 1960-ban, illetve 1963-ban épültek! Badacsonyban másfél órás ebédszünet következett, némi vasútvideózgatás kíséretében. A következő etap során modern hajóval szeltük a habokat, a Lelle nevűvel. Nem rossz gép, de azért nem egy váci vízibusz :)

Földvár felé félúton (se) láttuk ezt a múzeumhajót a boglári kikötőben. A Balaton nevű csavargőzös 1872-ben épült, de már 1878-ban átkerült a Dunára. A hajoregiszter.hu adatai szerint 1978 után a Lágymányosi-öbölben állt, majd '81-ben szállították ide. Alsó általánosban egy osztálykirándulás során néhány órát a kikötő mellett töltöttünk, akkor párszor körbejártam őt, de emlékeim szerint messze nem nézett ki ilyen jól, inkább egy partra vetett roncsnak tűnt. Szerencsére azóta rendbetették, úgyhogy ennél szebb már csak akkor lehetne, ha vízen lenne :)

Az előbb lelkendeztem a váci alumínium vízibuszokról, most itt van egy vitorlás rokonuk: a Phoenix testét Vácott gyártották, majd a hajót Balatonfüreden fejezték be 1956-ban. Akkor még Galyatetőnek hívták (már hogy a hajót, nem Balatonfüredet:), és a SZOT-é volt.

Az 1927-ben épített Tünde motoros a Csongor testvére. 2023 nyarán Balatonlelléről sétahajózott; mi is arrafelé láttuk, ahogy előbb elment mellettünk, majd "üldözni" kezdett bennünket.

Két "lukkal" arrébb, a földvári kikötőben a tesó is felbukkant. Nem számítottam rá, az öböl másik sarkából rohantam át, hogy nap felől fotózhassam. Úgy trappoltam közben, hogy szerintem sokan azt hitték, földrengés van :)

Földváron hajót cseréltünk: a Lelle otthagyott bennünket, ... 

... mi meg a Siófok katamaránnal mentünk tovább, frappáns módon Siófokra, de Tihanyréven, Balatonfüreden és Tihanyon át. A három bahartos katamarán közül (a másik kettő a Badacsony és a Füred) ezt 2016-ban totálisan átépítették. Kinézetileg (szerintem) nem lett szép, de utasként praktikusan bejárható, sőt: körbejárható, ami számomra jól jött, hiszen más típusokon nem lehet 360 fokban ablakok és/vagy kitakaró objektumok nélkül fotózni.

A nap ekkor már erősen lefelé ment, úgyhogy a fehér felületek egyre fehérebben világítottak, az árnyékok pedig egyre hosszabbak lettek. Útközben az 1927-ben vízre bocsátott Csobánc nosztalgiahajóval is találkoztunk, ő volt a füredi bahartos sétahajó (a nem-bahartos pedig a Jókai).

Délelőtt tízkor indultunk és este nyolckor érkeztünk meg, de előtte még végignéztük a naplementét a felső fedélzet hátsó részéről. Nem volt olyan szép, mint két nappal korábban a Kelénről, de azért már önmagában is élmény volt!

A Keszthelytől Siófokig eltelt tíz órából hetet ténylegesen is a vízen töltöttünk, ami számomra rekord volt, legalábbis a Balatonon. Bónuszként a Pestre menő vonatok annyit késtek, hogy elértük az egy órával korábbit, mint amivel hazamenni terveztünk :) A fentebbi videón az utazásból "csak" 13 percet láthatunk, de az én videóim átlagos hosszához képest ez így is a Hobbit-trilógia rendezői változata. Az egyik, majd a másik váci vízibusszal indul, rundózunk Bogláron, Szemesen és Földváron, átvágunk a kompok birodalmán, majd szó szerint megnézzük, ahogy lemegy a nap. Van hozzá feliratozás is!

A hajók bemutatása nem történhetett volna meg, ha nincs a hajoregiszter.hu - ezúton is meg szeretném köszönni a készítőinek, hogy vannak! :)