Albertfalva és Kelenvölgy határán ma négy vasúti vágány húzódik. A látszat ellenére ez igazából két vonal: a balatoni és a pécsi. Ennek történelmi okai vannak: a Budapest - Pécsi Vasút 1882-ben adta át a mai Pusztaszabolcsig húzódó vonalát. A Déli Vasút balatoni vonala ekkor már több mint két évtizede létezett, úgyhogy adta magát, hogy azzal azonos nyomvonalon kerüljék ki a Tétényi-fennsíkot. Mivel az új társaság nem akart a réginek a pályája használatáért fizetni, Kelenföldtől Hárosig gyakorlatilag teljesen párhuzamosan építették ki a sajátjukat, és utána is csak pár száz méterrel távolodtak el attól.

A pécsi vasút csak átrobogott a mai Budafok határán, de balatoninak volt itt egy állomása is, mely egészen 2012-ig létezett. Fontos feladata volt, ugyanis kitérőként üzemelt: a kifelé és befelé tartó vonatok itt tudták kikerülni egymást. Ez a kép 2007-ben készült az akkor Budafok-Albertfalva néven működő szolgálati helyről, mely Albertfalva nevéhez passzolva tényleg inkább falusi állomásnak tűnt, mint egy majdnem kétmilliós metropolisz elővárosi megállóhelyének. Tudom, hogy ma is vannak forgalomtól távol eső álmos kis állomások Budapesten (az én kedvencem Kispest), de XI. kerületiként nekem ez volt a legközelebbi, amire rácsodálkozhattam.

Az említett kitérő funkcióra azért volt szükség, mert a balatoni vonal akkoriban Tárnoktól befelé egyvágányos volt. Ez a fotó 2006-ban az előbbi helyszíntől kb. másfél kilométerre az akkor még Budafok-Belváros névre hallgató megállóhelyen készült: balra egy Balaton felől - a valóságban valószínűleg csak Martonvásárból - érkező vonatot láthatunk, jobbra pedig egy Pécsről - igazából talán csak Százhalombattáról - jövőt. A jobb oldalin túl még egy vágányt láthatunk, a pécsi vonal ugyanis az ötvenes évek óta kétvágányos volt. A két vonal közt semmilyen kapcsolat sem volt Kelenföld és Érd elágazás közt, és utóbbinál is csak bice-bócán: a pécsi vonalról tovább lehetett menni Székesfehérvár felé, de a balatoniról Pécs felé nem. Igaz, ez így is lehetővé tette, hogy az Albertfalván és Nagytétényben meg nem álló balatoni vonatok Érd elágazásig a pécsi vonalon menjenek, talán ezért is maradhatott meg a 2010-es évekig az egyvágányos felállás. Ha olvassa ezt olyan, aki dolgozott vagy sokat utazott itt akkoriban: milyen volt a vonatok megoszlása a két vonal közt? Homályos emlékeim vannak arról, hogy erre is, arra is mentem a Balaton felé, de nem jegyeztem meg, hogy milyen megállási rendű vonatokról volt szó, vagy hogy nem valami vágányzár során volt-e...

Mindenesetre 2012-ig Albertfalva önálló állomásként üzemelt, személyzettel, a két végén pedig váltókezelő tornyokkal. Ez a fotó 2001-ben készült, a személyvonattól balra a távolban egy kitérőben álló tehervonat is sejthető.

2007-ben már magasított díszköves peron várta az utasokat, akikből nem volt sok - de azért volt. Az állomásra még aluljáró is vezetett:

... bár szerintem az azon átgyalogló kelenvölgyiek nagy része nem tudta, hogy hova vezet ez a lépcső, mert csak egy üres mezőt láthattak feljőve: az állomás itt a hátunk mögött van; balra a pécsi vonal két vágánya látható, jobbra pedig az, ahogy a balatoni vonal az állomás északi végén egyvágányosra "megy össze".

2012-ben még egyszer meglátogattam ezt a helyet. Ekkor már hiperszuper Flirt motorvonatokra szállhatott fel az utas itt.

2010-től csak röviden Albertfalva volt az állomás neve. A szomszédos Budafok-Belvárosból is ekkor lett simán Budafok, Budafok-Hárosból pedig Háros. Az állomást végül 2012 őszén bontották el teljesen. Mivel a balatoni vonal ezen szakaszát ekkor kétvágányosították, a kitérő funkcióra többé nem volt szükség, helyette egy kicsit északabbra fekvő, részben fedett szigetperon épült.

2013-ban ki akartam próbálni az állomás helyett immár csak megállóhelynek nevezett létesítményt, és amikor felértem a peronra, a semmiből felbukkant a MÁV Pálya és Mérnöki Létesítmények Igazgatóságának feltuningolt Nohabja egy mérőkocsit vontatva. Jó kis üdvözlés volt :)

És ilyen a szigetperon maga. Balra a Budafok villamos kocsiszínbe vezető vágány látható, attól jobbra néhány használaton kívül álló villamosvasúti felsővezetéktartó oszloppal. Az állomás ugyanis nem csak kitérő volt, hanem a villamos kocsiszínen át iparvasúti forgalmat is lebonyolított, például itt pakolták le a Csehszlovákiából érkező Tatra villamosokat is annak idején. És hogy a Mukik és egyéb villamos tehermozdonyok könnyen át tudják adni-venni a teherkocsikat, volt egy saját, 600 V egyenfeszültséggel villamosított rendezővágányuk. A kocsiszínbe vezető vágánykapcsolat ma is megvan, de tudtommal nem nagyon használják.