A tavalyi év közlekedéssel kapcsolatos élményei közül nehéz kiemelnem a legnagyobbakat, hiszen rengeteg volt belőlük, de ha mindenképpen választanom kellene, dobogós lenne a pillanat, amikor Virágvölgyben felszálltam a Gyermekvasút személykocsijába, és ezt láttam magam előtt:
Ez itt ugyanis egy Mk49-es mozdony. Pontosabban nem csak "egy" Mk49-es mozdony, hanem "az" Mk49-es mozdony - az egyetlen, ami megmaradt a hét legyártott példányból.
Készítette: Popescu - Originally from hu.wikipedia, CC BY 3.0, Hivatkozás
Biztos más is emlékszik rá, amikor szobormozdony volt a Széchenyi-hegyi állomáson! Imádtam, mert olyan volt, mint egy játék. Vagy mint egy régi VW mikrobusz:
Von Voogd075 in der Wikipedia auf Niederländisch, CC BY-SA 3.0, Link
A hetvenes évek végén a XI. kerületi Dayka Gábor utcában az ELTE kollégiumnál parkolt egy ilyen Volkswagen T1-es, amit mindig megbámultam, és ez a szobormozdony nem kicsit emlékeztetett rá.
Az Mk49-est a hatvanas évek elején fejlesztették ki a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban, hogy legyen valami erősebb keskeny nyomtávú vontatójárműve a MÁV-nak, mint az általam szintén kedvelt Mk48-as. Alapvetően az M38-as tolatómozdonyból indultak ki, belőle:
Nem meglepő, ha valaki nem ismeri ezt a típust, mert összesen hét példány épült belőle, melyek többségét már a hetvenes években selejtezték. Konkrétan annyi baj volt vele, hogy 1966-ban "Holtvágányon 12 millió" címmel a filmhiradóban is szerepelt. Sajnos az alapjain létrehozott keskeny nyomtávú, forgóvázas mozdony - már tudniillik az Mk49-es - se lett sikeresebb. Megbízhatatlan és gyenge volt, úgyhogy a végén a Kecskeméti és a Hegyközi Kisvasút ilyen mozdonyai is Hűvösvölgyben kötöttek ki. A történethez hozzátartozik, hogy 1970-ben szándékos gyújtogatás miatt az Úttörővasút két gépe is használhatatlan lett, úgyhogy kényszerré vált az új - és lehetőleg megbízható - mozdonyok beszerzése. A típusváltás 1972/73-ra valósult meg a román Mk45-ösök beszerzésével, melyek nélkül ma is elképzelhetetlen a Gyermekvasút. Persze ez egyben azt is jelentette, hogy 1973-at csak a bejegyzés főszereplője, a 2006-os pályaszámú gép élte túl, és ő is csak szoborként.
Szerencsére nem csak én imádtam azt a szobormozdonyt, hanem nálam hozzáértőbbek is, úgyhogy 2003-ban leemelték talapzatáról, és Hűvösvölgybe szállították. Hosszú út vezetett a működőképessé tételig; nem kevés várakozás után 2015-ben tudtak komolyabban nekilátni a talpraállításnak, és 2020-ban előbb a motorindítás, majd a saját erőből mozgás is meglett. Személyszállító vonatot tudtommal 2023-ban vitt először, amiről lemaradtam, úgyhogy 2024 november végéig csak álló helyzetben láttam, például a 2022-es csillebérci évzáró rendezvényen.
Most meg ott röfögött előttem a budai hegyekben! Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy gyerekkori álom valóra válása volt ez a rövid utazás.
Ráadásul a gép nem csak kellemesen pöfögött, hanem elég cuki is volt, ahogy be-bekukucskált a kocsi ablakán :)
Fotózásilag november vége nem kimondottan előnyös az árnyékok miatt, Mk49-est fotózni (próbálni) viszont mindig jó! Remélhetőleg egyszer majd hosszabb időre is előbújik a fűtőházból! Továbbra is érzékeny szerkezet, a virágvölgyi induláshoz is vontatva érkezett, de persze a C50-es és az Mk48-as se nagyon vontat szerelvényt egyedül Hűvösvölgytől a Széchenyi-hegyig. Hajlamosak vagyunk játékként gondolni a Gyermekvasútra, de azért hazai viszonylatban ez bizony hegyivasút.
Nem fotósként voltam jelen, hanem utasként, de azért néha meg kellett a motorhangot örökíteni! A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a “CC” gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva.
Források: wikipedia, kisvasut.hu, meg amit az évek során meséltek úttörő/gyermekvasutas ismerőseim :)
Ez megy most