HamPLÓ

Maradjunk még kicsit a Kossuth Lajos téren: amikor először kijöttem megnézni a felújítás eredményét, a másik végéből láttam csak, hogy mintha rövid időre Omega-koncertté változott volna a placc egy része. Úgy nézett ki, mintha füst jönne a padlóból, de persze gyanús volt, hogy az emberek nem menekülnek :) Legközelebb el is indultam gyorsan arrafelé (megint messziről vettem észre), de mire odaértem, elállt. Kettővel később aztán végre le sikerült fényképeznem a "jelenséget", amit a turisták egyszerűen iiiiiiimádnak:

Hazaérkezés után utánaolvastam, és a berendezés arra szolgál, amit gondoltam: párásítja a némileg kőkatlan jellegű teret. Azt hiszem, talán két részen vannak szórófejek a járófelületbe süllyesztve:

Megint tuják, ezúttal a májusban minden hétvégén - a mostanin például szombaton - közlekedő  "D" nosztalgia járatról.

A fő jármű a 2-essel megegyező útvonalú viszonylaton hagyományosan az 1913-ban épített, majd 1987-ben felújított 436-os favázas...

... a tartalék, illetve túl sok érdeklődő esetén beugró kocsi pedig egy acélvázas kéttengelyes: kis kedvencem, a 2624-es.

... ti. úgy esett a dolog, hogy nem volt kedvem új bejegyzést írni :)

Az Új híd kapcsán már említettem, hogy nemrég Pozsonyban jártam, de persze a programnak csak egy kis részét töltötte ki a kilátózás, mert villamosoztunk is.

Jazzcool már évek óta erőltette, hogy nézzük meg a pozsonyi Tatrákat, én meg mindig kitértem, mert nem vagyok túl nagy rajongója ezeknek a villamosoknak. Ehhez képest amikor végre rászántam magam, hülyére fotóztam és videóztam magam...

Ha csak a villamosmániás szempontokat nézzük, elég jó úticélról van szó, csak úgy jöttek a lencse elé a tuják mindenfelől. Persze turistáskodtunk is, bejártuk az óvárost, benéztünk a Koronázó templomba, stb, de most csak egy villamosos videót mutatnék :)

A keleti blokk után pár kép klasszikusabb, régebbi formákról a III. budaörsi Goldtimer Nyílt Napról:

Kicsit anakronisztikusnak tűnik, de ez egy második világháború utáni BMW - már, ha jól sejtem, hogy ez egy 501-es/502-es/3200-as (fel kéne írnom, amikor ott vagyok, tudom). Hullámos, minden irányba gombölyödő formája miatt Barokk Angyalnak hívták, eléggé találóan.

Wir leben Autos: két Opel a háború környékéről: balra egy Olympia, jobbra egy Kapitän. Hogy pontosan mikoriak, azt majd valaki kommentben megírja :)

Oké, bár a múltkori ilyen alibi bejegyzésem szinte teljesen visszhang nélkül maradt, most akkor is megint SNL következik, mert csak :) A téma ezúttal a reklám. Ezek a jelenetek érthető módon a legritkábban mennek élőben: előre felvett filmecskékről van szó - amíg leadják őket, átrendezik a díszletet a következő jelenthez, átöltöznek-sminkelnek a színészek.

Reklámokat igazából könnyű könnyű parodizálni, hisz sok van belőlük, és általában nagyon buták - de legalábbis idegesítőek. Néha az is elég, ha leforgatnak egy valódinak tűnő spotot, csak a hangeffekteket cserélik le:

Ugye megvan az a fajta reklám, amikor egy valóságosnak beállított jelenet közben a főszereplő egyszercsak elkezd a kamerába beszélni?

A mellékhatások cseppet sem viccesek. De tényleg nem! Vagy mégis?

Komoly, felelősségteljes témát pedig csak komolyan, felelősségteljesen érdemes reklámozni. Vagy Alec Baldwinnal:

A budaörsi nyílt nap után édesapámmal még átrándultunk a hármashatárhegyi reptérre, mert már vagy 25 éve nem jártunk arra együtt. Meg kellett állapítanom, hogy ez a hely még mindig gyönyörű:

Egész nagy élet volt itt is, persze a remek időjárás adott volt ahhoz, hogy így legyen (nem olyan esős, hideg, nyirkos vacak, mint most már egy ideje... brr, de unom már!).

A csörlőzött vitorlázógépeken túl láttunk egy motoros vitorlázót is, illetve a Li-2-es kétszer is tiszteletét tette (a budaörsi sétarepültetés útvonala erre vitt).

A III. Goldtimer Nyílt Nap repülős régiségeit már mutattam, ideje pár földi járművet is látni! Sajnos ezekkel a képekkel annyira nem vagyok elégedett: pár nappal korábban egy ismerős kölcsönbe hozzám vágott egy DSLR-t, és miután ellátták a sebeimet ;) úgy döntöttem, itt fogom kipróbálni azt. Gondoltam, ha kezelni nem is tudom, ilyen gyönyörű napfényben az automata üzemmód nem ronthatja el a képeket. Merthogy elfelejtettem, hogy pont a verőfényben csillogó extrapolírozott kasztnik az egyik legnehezebb téma, amivel eddig összefutottam... Nem is lettek jók a fotók: egyrészt szinte mindegyiket alulexponálta a masina, másrészt olyan színeket hozott elő, amikkel odakint a füvön tutira nem találkoztam. Azért megpróbáltam helyreállítani őket, de speciel a színtévesztésem nem a legbiztosabb háttér ehhez :)

Kezdjük mondjuk egy klasszikus Skoda Octaviával. Érdekes, hogy amennyire nem spóroltak a domborulatokkal, annyira puritán az irányjelző és a hűtőrács!

Ha jól sejtem, ez itt az elődmodell, a 440-es (Spartak), ahol még nem spóroltak a hűtőmaszk díszítésével. Tőle balra egy már Octavia néven készült, egyszerűbb rácsú darab állt.

Folytatnám egy kicsit még a buszos témát, ezúttal az Ikarus 180-assal, ami bizonyos napokon a Deák Ferenc tér és a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum közt jár.

Továbbra is örülök, hogy gyerekkorom "öreg buszainak" (én a BKV-nál ennél öregebb típust már nem láttam, pedig a volános Farosok akkor még bőven bejártak a városba) ez a szép példánya sok év után végre újra jár, úgyhogy mentem is egyet vele:

Annyira furcsának tűnik a kézi váltó egy városi csuklós busznál... és persze a fékcsikorgás se semmi! Azt is érdemes nézni, hogy hány fura öreg, de ráncfelvarrott 200-as felbukkan a videón. Egy ideig még itt lesznek velünk a jelek szerint...

Ja, és ez itt nem a reklám helye, de: most szombaton is járni fog!

Közismerten nem vagyok buszrajongó, de amikor április 12-én nyílt nap volt a kelenföldi garázsban, csak nem bírtam ellenállni ennek az öreg kockapofának:

A képen két (számomra) meghatározó dolog látható: elől egy ráncajtós Ikarus 260-as, hátul pedig a ház, ahol kilenc éves koromig laktunk. Talán pont azért nem vagyok buszrajongó, mert kiskoromban állandóan ezt a garázst láttam, akár akartam, akár nem? :)

A BPO-671 kívülről úgy néz ki, mint egy átlagos 260-as; a ráncajtót leszámítva még számomra is csak akkor derült ki, hogy mennyire nosztalgia, amikor felszálltam rá. Fehér kapaszkodók, műbőr ülések, szürke falú vezetőfülke budiajtóval, a hátfalán azzal a viccesen dudorodó ablakkal - ez a nálam idősebbeknek és fiatalabbaknak biztos nem nagy dolog, de az ilyen kinézet pont műszaki érdeklődésem kialakulása környékét jellemezte, úgyhogy tetszik.