Tizenkét évvel ezelőtt buli nélküli szilvesztert tartottunk Mariannommal, egyrészt lustaságból, másrészt pedig azért, mert már akkoriban is úgy gondoltam, hogy az év utolsó napja csak annyiban különbözik bármely más naptól, hogy nem szimplán rossz a tévéműsor, hanem idegesítően rossz - de ettől még nem kell elmenni otthonról. Valamikor fél tizenegykor megnéztem a mailjeimet, és arra figyeltem fel, hogy jókora csatolmánnyal rendelkező valami töltődik le (még a betárcsázós időkben jártunk). A feladó egy bizonyos Tim Boric volt. Amikor megnyitottam az üzenetet, elképedtem: egy sor régi villamosos kép volt benne a hetvenes évek közepéről. De miért küldene egy holland ember budapesti villamosos képeket? Először azt hittem, valamelyik ismerősöm szórakozik velem álnéven, mert minden kép két méretben jött: egyszer nagyban, egyszer pedig akkorában, amekkorát a weboldalamon indexképként használtam!
Ekkor már működött az "Elvesztett sínek" című weboldalam, de nem olyan átfogó jelleggel, mint ma: csak pár akkor-és-most fotót tettem fel néhány megszűnt villamosvonalról, amin végigsétáltam nyomok, maradványok után kutatva. Tim erre bukkant rá valahogy, szótár segítségével elolvasta, és úgy gondolta, elküldi pár régi felvételét, hogy legyen mivel bővíteni. Persze levelezni kezdtünk, és hamarosan további képeket küldött, például a Bivalyréten átvágó 51-esről, ...
... vagy az azóta sajnos szintén eltűnt Közvágóhíd kocsiszín melletti sikátorban járó villamosokról. Sajnos azt nem kérdeztem meg, hogy a képen a kerítéshez lapuló alak fotós kolléga volt, vagy csak valaki itt vágott át a Gubacsi út felől, és megijedt a fényképezőgép láttán. Na, majd legközelebb!
Ahogy azt legutóbb Peter Haseldine esetében is írtam, '76-ban még el lehetett kapni olyan dolgokat, amiket kicsit később már nem: például a Közvágóhíd és a Golgota tér között járó, ganz-mávagos melósszállító 23/I betétjáratot a Gubacsi út és a Máriássy utca sarkán.
Kéttengelyes acélvázas motorkocsi két középbejáratú pótkocsival az Árpád út végén. Egész meredek ez az emelkedő, járművezetői visszaemlékezések szerint oda is kellett figyelni rá, mert a Duna közelsége miatt csúszós tudott lenni.
Újpest, Szent István tér, ahogy már nem láthatjuk: ma a házsor helyén is az István út van. A kép jobb széle felé kanyarodó sínek a piac mellé, a 8-as villamos végállomására vezettek. Az újpestieknek talán az ajándékboltról is vannak emlékei, a közlekedésbarátok pedig a Bengálinak, vagy a háttérben kanyarodó Ikarus 211-esnek örülnek.
Egy másik egyirányú Bengáli egész más időjárási körülmények közt. Ma már nehéz elhinni, de a káposztásmegyeri lakótelephez vezető hosszabbításig gyakorlatilag a 12-es volt a fő újpesti viszonylat, a 14-es csak egyfajta betétjárat volt. Utóbbi eredetileg a MÁV istvántelki főműhelyéhez járt, majd amikor a lakótelep építése miatt az oda vezető utcákat eltüntették, az angyalföldi(nek mondott, de igazából Újpesten fekvő) kocsiszín előtt építettek hurokvágányt neki. Később, talán a metróépítés miatt megszüntetett 55-ös pótlásaként beljebb hozták a Szent István térre; végül '86-ban jutott ki a káposztásmegyeri lakótelep déli végéig.
Tim '76 nyarán volt először Budapesten, aztán októberben visszajött. Legközelebb '79-ben járt erre, és néha azóta is ellátogat ide. Akkoriban elsősorban színes diát használt, de néha fekete-fehér filmet is, például az ilyen hangulatok megörökítésére. Aki nem ismeri fel: a Visegrádi és a Kádár utca sarkán vagyunk (baloldalt ágytoll kapható, talán még ma is).
Ez megy most