HamPLÓ

A tegnapi gyárutcás bejegyzés ugyan nem keltett különösebb komment-özönt, de én akkor is egy hasonló képpel folytatom, ezúttal Lipcséből. Kell hozzá magyarázat? (Rocko, nem csak az előteret nézzük!!)

Amikor ezer éve Köpenickből (pontosabban Schöneichéből, Köpenicken át) villamossal csorogtunk vissza Berlinbe (Köpenick ugyan Berlin része már jó ideje, mégis külön kisvárosnak tűnik, saját villamoshálózattal, meg minden), végighaladtunk egy sárga téglás gyárépületekkel szegélyezett utcán, ami nagyon tetszett. Akkor nem szálltunk le a villamosról, mert éppen esett, de eldöntöttem, hogy visszajövök ide. Tavaly végre belefért a menetrendembe a kitérő a könnyen megjegyezhető nevű Wilhelminenhofstraße-ba:

A változatosság kedvéért most is esőre állt (sőt, esett is a végén, konkrétan átlátszóra áztam, mert nem volt nálam ernyő), de ha már egyszer hét évet vártam rá, csak maradtam egy kicsit, készíteni pár képet az emlékezetes gyártelepről...

... ami a jelek szerint az AEG-hez tartozott. Eredetileg egy erőművet építettek ide, de eleinte nem volt elég vevőjük az áramra, ezért a kábelgyárukat (Kabelwerk an der Oberspree, röviden KWO) is ide telepítették, a folyamatosan bővülő gyár pedig szépen fellendítette az Oberschöneweide névre hallgató városrészt. A második világháború után a KWO-ból VEB KWO lett, ami a rendszerváltás környékére nagyjából be is dőlt. Az egykori üzem egy része üresen áll, más részében a berlini Műszaki és Gazdasági Főiskola (HTW) működik. A környéken egyébként több hasonló jellegű épület is áll, de csak ezt fényképeztem körbe, mert a fények nem igazán voltak alkalmasak a fotózásra.

A telep ma átjárható a Spree felé, bizonyos műszaki emlékeket pedig a helyükön hagytak odabent, például ezt a futódarut. Az alatta húzódó sétány a térképeken is rajta van, a neve találóan Unter der Kranbahn, azaz "A darupálya alatt" :) Kicsit olyan volt az egész, mint a budapesti Millenáris a hivatalos pompa nélkül (azaz körülbelül ahogy az egykori melegpörgető környéke kinéz).

Még egy vasúti fordítókorongot is a helyén hagytak - persze nem kizárt, hogy teherautók ma is használják, ha a sofőrök lusták kanyarodva tolatni :)

A telepet a céges identitás jegyében neves építészekkel terveztették, és direkt használták mindenütt ugyanazt a klinkertéglát a burkoláshoz. Sajnos a borult szürkeségben nem igazán jön ki, de meglehetősen jól néz ki az egész, ahogy az ember a villamossal elrobog mellette...

Rákosszentmihályt ma csak a körvasút érinti, egy menetrend szerinti forgalomban nem használt állomás erejéig, de száz évvel ezelőtt még igazi sínparadicsom volt ez a kertváros: Sashalom felől 1911 óta a HÉV hurokvágánya tárta fel utcáit, 1913-tól pedig áthaladt rajta a Keleti pályaudvar - Nagyicce - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest - Nyugati pályaudvar viszonylat, a budapesti kötöttpályás közlekedéstörténet egyik legfurcsább alakzata. De nem ezek voltak az első sínek errefelé, hanem az 1893-ban elindított, 760 mm-es nyomtávú lóvasút, ami a telepszerűen beépített térséget az akkor még csak Cinkotáig járó, de később Csömörön és Kerepesen át Gödöllőig hosszabbított HÉV vonalhoz kapcsolta. A lóvasutat a HÉV hurokvágány 1911-es építésekor új nyomvonalra helyezték át, de nem versenyezhetett a közvetlenül a Keletihez járó helyiérdekű vasúttal, úgyhogy két évvel később meg is szűnt.

"Rákosszentmihály elveszett vágányai" nagyobb méretben megjelenítése

Ezen a térképen megpróbáltam az 1893 és 1970 közti különböző nyomvonalakat ábrázolni (a Csömöri úttól északra eső, Rákospalotára vezető HÉV vágányokat, a későbbi 69-es villamost leszámítva, az egy külön történet), de meg kell említeni, hogy nem minden tűnt el: a Sashalmi térre máig betér a HÉV vágánya, igaz, felsővezeték és biztosítóberendezések nélkül. És néha használják is:

Legutóbb 1979-ben ültem ilyenen, és azóta is csak kétszer láttam utasforgalomban: egyszer 1987-ben Schwerinben, egyszer pedig 2007-ben a tatai oldtimer busztalálkozón. És most végre én is feljutottam rá:

Gyerekkoromban már a budapesti utcaképet ma is alapvetően meghatározó 200-as Ikarusok voltak többségben a BKV járatain, de néha még felbukkantak a régiek, "a gömbölyűek" is. Aztán hirtelen eltűntek - 80' januárjában az összeset selejtezték.

A fővárosi autóbuszközlekedést 1967 utolsó napjáig végző Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) '64-től kezdte vásárolni a típust, '72-ig 414 darab érkezett belőle (adatok az old-ikarus.hu-ról), értelemszerűen a végén már a BKV-hoz. A 180-as nem futott be nagy karriert, egyfajta átmenet volt a régimódi, tulajdonképpen teherautó jellegű alapokra épített 600-asok, és a modern 200-asok közt - bár az NDK-ban még '88-ban is 93 példány üzemelt belőle. Mindenesetre az első Ikarus csuklós volt, ami előrelépést jelentett a FAÜ régi járművekből barkácsolt saját csuklósaihoz képest.

Ez a konkrét busz '70-ben érkezett a BKV-hoz, és '78-ig közlekedett menetrend szerinti forgalomban, aztán szerencsére MHSZ lőpavilon lett belőle, így nem jutott tesói sorsára. Érdekes ízlelgetni, hogy akkoriban egy nyolcéves buszt kidobtak, mert volt helyette új, ma meg az átlagéletkoruk tizennyolc év!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is látni fogom Ostravát; egyszerűen nem volt rajta a "meglátogatandó helyek" című képzeletbeli listámon, se turisztikai, se villamosmániás szempontból. Aztán amikor kiderült, hogy a város nemzetközi repterén rendezett "NATO Day 2012" című rendezvényen repülni fog az amerikai légierő B-52-es bombázója, kiderült, hogy a repülőnap + villamos + "útközben esetleg vonatfotózás" kombó elég vonzerő ahhoz, hogy Interszitivel és Jazzcoollal hárman költséghatékonyan útra keljünk:

Ostrava: kék-fehér villamoskavalkád
Tatrák és társaik...

Valami blogkommentben olvastam évekkel ezelőtt, hogy "a redbull észvészre azért járnak az emberek, hogy hátha lezuhannak vagy összeütköznek", akkor született ez a kockavázlat. Kitenni nem akartam, épp elég anyázás volt az eseményről alkotott véleményem miatt, de most ennek is eljött az ideje :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Most.

Antwerpen elég kedves hely ahhoz képest, hogy Európa egyik legnagyobb kikötője ott található. Ennek a belvárosban persze nem sok látszata van, hiszen a város nem közvetlenül a tengerparton van - viszont ha az ember kisétál a Schelde folyóhoz, egy mesebeli váracskán túl pár régi hajót is talál:

Ha már épp arra jártam (ez 2002-ben volt), lekattintottam őket. Az M477-es hadi rendeltetésűnek tűnt, és a net szerint valóban erről van szó: aknaszedő volt leánykorában.

Mellette az Amical, az utolsó gőzüzemű kikötői vontató Belgiumban. Nem is tudom, mi a helyes szó rá - reflexből boxert írtam volna, aztán rájöttem, hogy a/ nem vagyok biztos abban, hogy ez a jó fordítása, b/ azt se tudom, honnan ismerem egyátalán ezt a szót :) Mindenesetre ezt a kis vontatót 1914-ben építették, és '86-ban vonták ki a forgalomból.

Amikor Geoffrey Tribe 1969-ben Budapesten járt, nem csak a villamosok közül csíphetett el néhány olyat, ami a hetvenes évek közepétől idejáró külföldi villamosfotósok képein már nem szerepelhetett, de a budapesti HÉV vonalai is komoly változások előtt álltak.

Akkoriban például a szentendrei vonal még a Margit híd budai hídfőjétől északra végződött, a felszínen, nagyjából ott, ahol ma lemegy az alagútba. Érdekes, hogy az alsó rakparton földhalmokat látni, és nincs kocsiforgalom - aki élt akkoriban, hogy emlékszik: egyátalán nem is jártak erre autók akkoriban, vagy csak az építkezés miatt zárták le?

Értelemszerűen a mai, alagutas megoldás jobb, de a felső rakparton heverő sínek látványa azért érdekes (persze egy csonkavágány ma is van ott, de az nem ugyanaz). Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a hasonlóan végződő csepeli vonalat is tervezték egy időben, hogy a Lónyay (akkor még Szamuely) utca alatt behozzák a Kálvin térre, de ez valamiért elmaradt. Az ötös metró - pontosabb nevén az észak-déli regionális gyorsvasút - talán majd megoldást hoz erre, de gyanúm szerint nem holnap.

A soroksári/dunaharaszti/ráckevei vonalat még régebben tervezik, hogy behozzák a belvárosba (gyakorlatilag a megindítása óta szó van erről - az eredményből ítélve sajnos nem túl komolyan), de változás végül csak annyi történt, hogy a közvágóhídi végállomást a térség északkeleti oldaláról áttették a délnyugatira, megspórolva egy közút-vasút kereszteződést. Itt még a régi állapotot látjuk, balra a régi végállomási épülettel.

A képen egy dízel motorkocsit látunk, amit 1938/39-ben egy elektromos motorkocsiból alakítottak át, hogy az akkor még villamosítatlan, emiatt gőzösökkel üzemeltetett ráckevei vonalon járassák. Érdekessége, hogy Budapest ostroma elől nyugatra menekítették, a BHÉV csak '52-ben kapta vissza Németországból. A ráckevei vonal teljes villamosítása, illetve a Taksony-Szigetszentmiklós szárnyvonal bezárása után a járműre már nem sok szükség volt, végül '85-ben selejtezték.

A múltkor említettem, hogy 1970-ig a gödöllői HÉV a Keleti mellől indult, és volt neki egy Rákosszentmihályra betérő betétjárata is. Ez a kép egy ezen a viszonylaton közlekedő vonatot ábrázol, valahol a mai Aréna pláza, az akkori Ügető mellett. A sínek helyén ma a belváros felé tartó 2+1 közúti sáv van. Viccesen néztek ki ezek a kéttengelyes HÉV kocsik a rengeteg kábellel és csővel, ami közé még odazsúfolták a fényszórókat és a pályacsengőt is, illetőleg odaakasztották a vonat végét jelző zártárcsát. Az esztétika nem nagyon volt szempont, amitől persze az egyszeri vasútbarát számára valahogy még izgalmasabbnak egy ilyan jármű... nem?

A fényképekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani Geoff-nek!

Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!

Már írtam arról, hogy milyen klassz "kelet és nyugat találkozik" hangulata van a Keleti pályaudvarnak. És most nem arra gondolok, hogy mit érezhetett egy német turista, ha betévedt a külső-komszomolenszki vokzált idéző csomagmegőrzőbe, hanem hogy itt nem csak kék-sárga mozdonyokat és piros-fehér motorvonatokat lehet látni, hanem mindenféle mást is.

Olyat, hogy az osztrák szövetségi vasút RailJetjei mellett csehszlovák mozdony áll (szlovák színekben, cseh kocsikkal), már régóta lehet látni...

... a román államvasút mozdonyai viszont csak december óta jönnek el Budapestig. Régebben a megegyező áramnem ellenére nagyon komolyan volt véve, hogy a határon mozdonyt cseréltek, de most váltottak.

Van egyfajta hangulata a jószágnak, tessék csak megfigyelni a csipkefüggönyt a vezetőfülke ablakain! A gép alapvetően svéd eredetű: kezdetben az ASEA, majd licensz alapján az Electroputere építette. Ez a konkrét alsorozat egy modernizált változat, bár kinézete ezt jól titkolja :) Állítólag "Delfin" a beceneve, szerintem a "kólásdoboz" találóbb lenne...

Mindeközben felbukkannak orosz hálókocsik is a vágányokon, ezekben gyanúm szerint széntüzeléses bojlerek dolgoznak, kellemes füstillatot árasztva. A vonat többi kocsija közt volt magyar és szerb is, de fogalmam sincs, hova mentek, én leragadtam ott, hogy forr a szamovárban a víz, lehet teázni :)

Ha már ott voltam, lefotóztam az elején látott (cseh)szlovák mozdony tesóját is, ami 001-es számot, és másfajta festést viselt. Amennyiben van valaki, aki tudja, mi az oka a többféle festésnek, szóljon! Balra mögötte a V43-as mögött meg ismét egy cseh kocsi látható, csak hogy erősítse az internacionalitást :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Most.