HamPLÓ

Jé, ezt elfelejtettem belinkelni ide:

 
 
A berlini U-Bahn II.
Egyvágányos ingametró, egér a zúzottkő közt, metróval párhuzamos villamos, határátkelő vonalak

Nehogy a feledékenységem miatt lemaradjatok róla ;)

Nézem ezt a videót, és az jár az eszemben, hogy a világ egyik leghátborzongatóbb, legfurcsább, legkülönlegesebb helyét látjuk rajta. Egy elsüllyedt civilizáció maradványai? Vagy egy világuralomra törő őrült diktátor utolsó menedékhelye, hatvan évvel később?

Egy túrót! Kőbányát látjuk, csak alulról. Pontosabban a Kőbánya alatti világ alatti világot. Annak idején nekünk is megmutatták, hogy "onnantól lefelé a víz az úr", de hogy ez egy ekkora terület, ennyire döbbenetes részletekkel, azt nem gondoltam volna! Vajon mit látunk pontosan egyik-másik képkockán? Mit szállítottak eredetileg azon a furcsa, kerekes izén? Hány szintet megy lefelé a rozsdás lépcső? És mitől voltak olyan biztosak a búvárok, hogy a következő sarkon nem jön velük szembe egy marék alien vagy hatvan búvárpredator? No meg: miért nem világhírű még ez a hely? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen képződmény soha nem lesz mindenki által látogatható, hiszen még búvárból is csak a képzettebbek mehetnek le, de legalább tudhatnánk arról, hogy milyen csodák vannak alattunk! És voltaképp miért lengyel, litván, szlovák és német búvárok videóin láttam ezt először?

Akinek sok volt az iménti indusztrialitás (van egyátalán ilyen szó?), annak itt van valami hasonló, csak természetesben: a Molnár János-barlang. A világ legnagyobb termálvizes barlangterme is itt található, légvonalban talán csak pár száz méterre a 17-es villamos vágányaitól, úgyhogy szinte természetes, hogy attól kell tartani, szállodát építenek rá.

Értelemszerűen az emberiség 99,9999999%-a mindig is csak filmen tudja majd megtekinteni ezt a barlangot a maga teljességében, és éppen ezért nem lesz belőle világraszóló turistamágnes, de azért jó lenne, ha legalább a helyiek tudnák, hogy Budapesten akárhová lépünk, csodát találunk. Valamit persze biztosan hallottak, de mivel általában politikusok és szakemberek fejét mutogatták a médiában, amikor szó volt róla, valószínűleg gyorsan el is felejtették, hisz csak agy újabb fékezett habzású médiahakninak (a környezetvédelmi miniszter bejelentette... a főpolgármester megtekintette és felkérte a... bemutatták a sajtónak... a kerületi polgármester kijelentette... kit érdekelnek ezek?!) gondolhatták. Jó lenne elkezdeni odafigyelni arra, ami tényleg fontos, nem?

Asszem túl fáradt vagyok metrós oldalt gyártani, úgyhogy most a város névadóinak pár militáns, de ettől még aranyos képviselője következik :)

A céges menzán az elmúlt hónapokban fontos újítást vezettek be. Nem, nem lettek ehetőbbek a kajáik, nem kapok ritkábban hasmenést tőlük, illetve sótartóból is még mindig csak minden negyedik asztalra jut - viszont zeneszóra étkezhetünk. Pontosabban hangok szólnak a terem sarkaiban elhelyezett hangszórókból. Egyetlen ok jut eszembe, hogy ezt miért találták ki: hogy zenés felárat számíthassanak fel, mert egyébként nem sok hála van benne...

A zeneszerű hangminták - ha jól sejtem -, megegyeznek azzal, amit lounge music-nak neveznek - de lehet, hogy smooth jazz, vagy valami hasonló parasztvakító névvel kellene illetni. Szétfolyó, különösebb tempóval nem rendelkező, jórészt hagyományos jazz-hangszerekkel előadott, néha elektronikus zajkeltéssel kiegészített, 90%-ban női énekhanggal kísért unalom. Mivel én a konkrét tempóval és/vagy lüktetéssel rendelkező, valahonnan valahová tartó, valamiről szóló zenéket szeretem (ez a leírása a jobbfajta rockzenéknek), az ilyenfajta semmitmondó muzsikáktól falra tudnék mászni!

Külön idegesítő, hogy a magyar zenei élet tele van ilyesmit, illetve hasonló tingli-tanglit játszó formációkkal, melyek összeállítása jellemzően a következő: aranyos énekes csajszi, képzett zenészek (esetleg egy önjelölt zseni elektronikussal, mint zenekarvezetővel kiegészítve), plusz egy hülye hangzású (de legalább értelmetlen) együttesnév. Egy bizonyos rétegben e recept alapján a siker garantált, hiszen a jazz a kifinomult zenei ízlést jelenti, tehát ha valaki jazzes zenék iránt rajong, akkor az illető biztosan kifinomult ember - még akkor is, ha nem ;)

Namármost az a legrosszabb, amikor más stílusú slágereket herélnek ki. A minap például Nancy Sinatra These boots are made for walkin' című darabját sóhajtozta valaki, aki vagy Michael Jackson volt leszedálva, vagy pontosan olyan hangja van, mint Michael Jacksonnak lehetett leszedálva. A maga stílusában szinte dinamikusnak mondható szám le volt lassítva, gitáron pöntyögték a kíséretet, és olyan unalmas volt, hogy  szinte még a dobos horkolását is hallani lehetett a háttérben. Borzasztó volt. De a döbbenet csak ezután jött: a rákövetkező szám teljesen szétfolyó swing jellegű klisé volt, a dobost pedig egy 1930-akárhanyas jazzlemezről kivágott hangminta ismételgetése pótolta. Csak pár szó tűnt ismerősnek, és vagy egy percig oda kellett figyelnem, mire rájöttem, hogy a Grease című film főcímdalát hallom (a kvázi-Bee Gees szerzemény, ami alatt a rajzfilmes stáblista megy). Pontosabban a szövegét, mert a zenének semmi köze sem volt hozzá. Unalmas volt, és semmi pluszt nem adott az eredetihez - viszont minden jót elvett belőle. Az remélem sejthető, hogy ezek a zenék amúgy nem kifejezetten a kedvenceim, de attól még a saját koordinátarendszerükben korrekt darabok. Miért jó az, ha megpróbálnak szenvedős balladát csinálni belőlük?

Az igazán rossz egyébként nem is az, hogy ezt kell naponta húsz percig hallgatnom - mert azt ki lehet bírni -, hanem hogy magukat zenésznek való emberek ezért pénzt kapnak. Remélem, azért titokban érzik, hogy ez a valóságban nem komolyabb zene, mint a mulatós vagy a grindcore. Ha már a rajongóik nem veszik ezt észre :)

Persze ez csak 1 azaz egy darab magánvélemény...

Felnőttként közlekedési eszközök iránt rajongani alapvetően csodabogárságnak számít, mégis van pár olyan jármű a világban, amit fotózni-videózni nem számít aberrációnak. Ilyen a San Francisco-i cable car vagy a londoni tube. A berlini metró rajongói viszont valamiért még a közlekedésbarátok közt sincsenek túl sokan, pedig egy hatékony, nagy hagyományokkal rendelkező, ugyanakkor folyamatosan korszerűsített, városszervezésileg, technikailag és építészetileg egyaránt érdekes üzemről van szó. Például a legtöbben valószínűleg azt hiszik, hogy csilláros-boltíves metróállomást csak a volt Szovjetunió területén lehet látni... pedig nem:

Vagy hány helyen lehet olyat fotózni, hogy egy folyón hajózva átmegy felettünk a metró, mely épp csak elhaladt egy levegőben lógó DC-3-as repülőgép mellett, miközben a folyó alatt "titokban" egy másik városi gyorsvasút, az S-Bahn robog?

Az érdekes technikai vívmányok mögött gyakran érdekes sztorik rejtőznek. Például az Eiffel-torony mögött az, hogy eredetileg pár év után lebontották volna, amit sokan követeltek is, ma mégis Párizs legfontosabb jelképe. Vagy hogy az Andrássy út alá azért építettük a kontinens első metróját, mert a városvezetés nem engedte, hogy a felszínen villamos járjon. A berlini metróval kapcsolatban is vannak ilyen városi legendák, például hogy Siemens azért foglalkozott a villamos tökéletesítésével, mert városi magasvasutat akart Berlinben építeni, de tudta, hogy gőzerejű vontatással sose fog engedélyt kapni rá. Vagy ami sokkal valóságosabb történet (sajnos), hogy a Berlini Fal fennállása alatt voltak metróvonalak, melyek Kelet-Berlin alatt áthaladva mentek Nyugat-Berlin egyik végéből a másikba. Ezek megállóit lezárták, a lépcsőket lefalazták, a peronon fegyveres őrök álltak, a peron szélét pedig szöges deszkákkal borították, hogy ha valaki a metróból kiugorva akarna keleti területre jutni, az ne jusson messzire. Ha pedig a metró műszaki okból kifolyólag pont "Kelet" alatt robbant le, nem lehetett az utasokat az alagúton keresztül kisétáltatni, hanem ott kellett rostokolniuk, amíg ki nem vontatták őket.

De ha csak esztétikailag nézzük, számos állomás önmagában is turistalátványosság. Például a fentebbi kép készítésének színhelyén, a Klosterstrasse állomáson legalább öt másik embert láttam még fotózni magamon kívül. (Már hogy magamon kívül voltam, mert ez az állomás kimondottan közlekedésmániásoknak lett berendezve;)

Mivel anno a suliban a földrajz-oktatás nagyjából arra korlátozódott, hogy hol van vasérc és feketekőszén, illetve melyek a baráti országok, Berlin vízrajzáról sokáig csak annyit tudtam, hogy van a Spree folyó, és vannak még mindenféle tavak is körülötte. Hogy konkrétan be lehet járni a várost hajóval, az csak akkor derült ki számomra, amikor először végigvonatoztam a várost átszelő Stadtbahnon (ez a név nem az S-Bahnt jelöli, hanem egy kelet-nyugati kötöttpályás folyosót, amin többek közt persze S-Bahn is közlekedik), majd lementünk Potsdam felé: az volt az érzésem, hogy állandóan vagy épp átmentünk valami víz felett, vagy mellette haladtunk huzamosabb ideig. Persze lehet, hogy erről azért nem beszéltek nekünk, mert akkoriban a hajózási útvonalak nagy részét helyes kis drótakadályok díszítették, a partokat pedig őrtornyok - a másik Berlinről meg még kevesebb szó esett...

Az itt látható hajós csendélet láttán én biztos valami belga városra tippelnék, pedig ez Berlin legbelsejében készült: a távoli magasházak irányában másfél kilométerre a Potsdamer Platz van, tőlünk félig háttal jobbra pedig körülbelül fél kilométerre az Alexanderplatz. Persze egy budapestinek a víz és a hajók természetesek a városban, de Berlinben a Spree korántsem olyan központi dolog, mint nálunk a Duna. És talán mert ez a folyó kisebb is, mint a miénk (illetve nincs rajta tranzitforgalom), sokkal lazábbnak tűnő élet volt rajta. 

Már az is érdekes volt, ahogy eljutottunk ide, az egykori DDR főváros központjába: északnyugaton, Charlottenburgban szálltunk fel a hajóra, és több zsilipelés után, különböző csatornákon át jutottunk ki a Spree-re délkeleten, közben bejárva az egykori nyugati oldal jelentős részét. A fentebbi fotón amúgy balra az Új Lovarda oldala látható, mögötte az egykori kelet-német parlament épülete, a "Köztársaság Palotája", a sor végén pedig a berlini Dóm. Ezt a képet pont így ma már nem lehetne megcsinálni, mivel a szocmodern parlament épületét azóta lebontották. Vélhetően kevés könnyet ejtettek érte...

Ha már a graffiti volt a téma az előbb: Berlin történelmének évtizedeken keresztül igen keményen része volt a falfirka - a berlini fal nyugati oldalán (szó szerint). Namármost a fal nagy része eltűnt, legalábbis a forgalmas közterületekről (félreeső részeken azért látni belőle itt-ott, bár főleg a második vonalából ("Hinterlandmauer"), és ezzel a német történelem is komoly csorbát szenvedett.

Ezt a képet 2005-ben a Potsdamer Platz környékén készítettem; a helyi graffitisek ennek a pár méternek a megtartásáért "tüntettek" rajta. Tavaly már nem találtam meg: ha jól tévedek, egy új épületet húztak fel a helyére.

Valaki nem tudja, mi lett vele? Átvitték valahova máshová? Nem azért, mert azt gondolom, hogy ennek a Mona Lisa mellett lenne a helye a Louvre-ban, csak azt hittem, a 2000-es évekre már csak direkt megőrzött darabok maradtak, és ez is az. Hasonló Trabantos graffiti több is volt, de azok szemből ábrázolták... Elvileg ugyanennek a csajnak is van "szembőlfaláttörős" Trabija, Friedrichshainban - ez viszont nem ott volt.

A múltkor, az S-Bahn - U-Bahn átszállós videónál kérdezte valaki, hogy mik azok a fehér izék az ablakon, amire az volt a válasz, hogy karcolás- és maratásellenes fólia. Pszichológiai hadviselés: ha nem látszik, amit odarondít a gyökérarc, akkor nem rondít oda. Akkor említettem, hogy a 485-ös sorozatú szerelvényeken ennél tovább mentek, és most, hogy volt egy kis időm, túrtam hozzá képeket.

Csak hogy tudjuk, hol készültek a fotók: a fentebbi, piros színe miatt "kólásdoboz" becenevű, NDK eredetű szerelvényen (ugyanott gyártották, ahol a budapesti HÉV szerelvényeit). A kép rögtön azt is demonstrálja, hogy az egykori NDK-ban elég komoly probléma van a festegetős hülyegyerekekkel. Tudom, másutt is, de speciel a legösszekarcoltabb, legösszetageltebb villamosokat életemben Potsdamban láttam. 

Namármost amikor először felszálltam egy ilyen szerelvényre, meglehetős esztétikai sokk ért:

A többi S-Bahn kocsi azért nem így nézett ki! Mi ez az aprómintás borítás, talán egy olyan kép, amit ha sokáig nézünk, akkor megjelenik egy vitorláshajó térbeli képe?

Karácsony előtt sebtiben összedobott "vicces tények mindenhonnan" könyvek szerkesztői előszeretettel szoktak olyan régi angol törvényeket idézni, melyeket elfelejtettek hatályon kívül helyezni. Például, hogy az angol parlamentben tilos meghalni. Hasonlóan abszurdnak tűnhet, hogy Chester városában napnyugta után fel lehet akasztani, vagy le lehet nyilazni az ott bolyongó velszieket (igen, "velsziek" - ha Arany Jánosnak jó volt így, nekem is jó lesz). Egyébként állítólag ez csak valami félreértés: nyilazni nem szabad őket ;)

Deva Victrix-et - a mai Chester elődjét - rómaiak alapították az i.sz. első században. Ezt követően a település történelme leginkább arról szólt, hogy britonok, szászok, vikingek, normannok, dalekok össze-vissza elfoglalgatták egymás elől. A város kereskedelmi szerepe a XVIII. században csökkenni kezdett, viszont az iparosodással együtt járó felhajtás és szennyezettség elől menekülő gazdagok "menedékhelyévé" vált - a viktoriánus időkben erre ráerősítendtő kicsit hozzá is "romantizáltak" a városképhez. A végeredmény ez lett:

A belvárosról a wikipedia azt írja, hogy "ezek a házsorok középkorinak tűnnek, és egy részük tényleg az is". Bárhogy is van, a fekete-fehér (eredetileg Tudor-korszakbeli?) favázas építészet nekem bejön.

Elég megdöbbentő, hogy egyes utcák tulajdonképpeni járdaszintje az első emeleten van ("rows"), a szuterén jellegű földszinti boltok ("crypts") felett. Állítólag azért építették így, mert az utcán mindig sár és kosz volt, itt viszont rendben lehetett közlekedni. Szerintem viszont csak meg akarták duplázni az utcára nyíló üzlethelyiségek számát :) A megoldás viszont elég szokatlan, nem emlékszem, hogy láttam volna ilyesmit máshol.

Persze székesegyház is van, amit a XI. és XVI. század közt építettek, aztán a XIX. és XX. században felújítottak és bővítettek. Sajnos bent elég sötét volt, ezért nem fotóztam, pedig az angol elrendezésnek megfelelően középen levő "kórus" (így hívják? vagy csak simán szentélynek, amennyiben nem az apszis a szentély? de rég tanultam már erről!) miatt duplán érdekes volt a gótikus főhajó.

Persze volt ott még minden más is: kápolna, kerengő, klassz boltíves helyiségek...

Most nincs erőm többre, úgyhogy csak egy újabb videót kaptok:

Elvileg HD-ban is mennie kellene, de a legutóbbi Windows Update-ek óta nálam a böngésző a legegyszerűbb videó láttán is megeszi a CPU-idő 60%-át, százsok mega memóriát - és állandóan meg-megakad. Értem én, hogy a számítástechnikai ipar azt szeretné, hogy most már tényleg vegyek magamnak egy új gépet, de akkor is menjenek a fenébe :-/