HamPLÓ

Nem mindennapi évforduló van ma. És nem csak azért, mert ennek az esménynek az évfordulója tényleg nem mindennap fordul évet, hanem évente csak egyszer :) Százhúsz éve, 1887. november 28-án indult el a budapesti Nagykörúton a Siemens&Halske cég "villamos vasútja". A vonal akkor még csak a Nyugati pályaudvar és a Király utca között szállította az utasokat, ráadásul méteres nyomtávú kocsikkal, de két évvel később már megjelent a lóvasúttal és a nagyvasúttal egyaránt kompatibilis normál nyomtáv is. A "villamos vasútból", sőt: "villamos vaspályából" simán "villamos" lett, az akkor forradalmi újításnak számító járműből pedig sokunk kedvenc közlekedési eszköze, mely ezeken túl továbbra is környezetbarát, és továbbra is fontos szerepet tölt be Budapest életében.

Mivel az évforduló hétköznapra esett, a BKV az előző hétvégére időzítette az ünneplést, és azt egy teljes héten át reklámozta, logikus módon villamosok segítségével. Tonnányi képet csináltam ezen pár nap alatt, ezekből nyújtok most át egy csokorra valót:

   
A budapesti villamosvasút 120. "szülinapi bulija"
2007. november 17-25.

Klassz kis ünneplés volt, a nem éppen turistaoptimális időpont és időjárás ellenére is!

Az autós kommentezők lelkét kímélendő most kicsit nem őket szapulom (igaz, eddig se őket szapultam en bloc, csak valamiért sokan magukra vették a kritikát), hanem a tömegközlekedést. Még az is lehet, hogy gyorsan kocsiba ugrom, hogy aztán joggal mondhassa rám bárki: csak azért kritizálom a tömegközlekedést, mert irigylem, hogy nekem nem telik Combinóra :)

Ma ismét megszólalt a Hölgy (mert nem Úr volt) Hangja a nagykörúti villamosmegállókban. Hogyaszongya műszaki okból kifolyólag a villamosok megnövekedett indítási időközzel és nagyobb követéssel közlekednek. Mondjuk azt hittem, hogy a kettő összefügg, ti. ha ritkábban indulnak, akkor kevesebb kocsi van kint ugyanolyan hosszú vonalon, ergó ritkábban is jönnek - de lehet, hogy csak én értettem félre valamit :) Mindenesetre a csúcs a mondóka végén következett:

"A kényelmetlenségért megértésüket köszönjük!"

Ez szerintem zseniális 2in1 mondat: elindul onnan, hogy "az okozott kényelmetlenségért elnézésüket kérjük", és eljut oda, hogy "megértésüket köszönjük". De a hangosbemondás máskor is egy pszeudomagyar nyelven folyik mifelénk. Telente, amikor befagy az egyik váltó a Moszkva téren, állandóan azt mondják, hogy:

"A 61-es villamos az 59-es vonaláról indul."

Aminek ebben a formában az égadta világon semmi értelme sincs, már csak azért sem, mert az első megálló utánig amúgy is azonos (út)vonalon haladnak. Amit mondani szeretnének, az az, hogy "a 61-es villamos az 59-es villamos felszállóhelyéről indul", vagy "a 61-es villamosra is az 59-es megállójában lehet felszállni", de ez valószínűleg nem hangzik elég hivatalosan.

És persze ott van a reggeli bambaságba időnként beledörrenő mikrofonpróba-szózat, a

"Tájékoztatjuk utasainkat (hatásszünet), hogy az utastájékoztató rendszer hangpróbája folyik."

című értelemdeficites üzenet is. Tájékoztatni arról szokás az utast, ami érdekli, ami hatással van rá, például hogy nem jár a tuja. Az, hogy hangszórópróbáznak, az hol érdekel mondjuk engem? Persze a hang minősége hagy maga után némi kivánnivalót, ezért a legtöbb utas nem érti, mit mondtak be, csak forgatja a fejét, és kérdezgeti a mellette állót, hogy "mit mondott? mit mondott?" - emiatt aztán szerintem okosabb lenne csak azt bemondani, hogy "nincsen semmi baj, minden rendben! ismétlem: nincsen semmi baj, minden rendben!" :)

Ma este ilyen újra és újra hozzászólós kedvem van alvás helyett, így nem bírom megállni, hogy ne fűzzek pár keresetlen szót a mindenféle blogokon és fórumokon feltűnő retorikai(nak szánt) fogáshoz, mely szerint aki megkritizál valamit, az azért teszi azt, mert irigyli a kritika tárgyát. Ez egy létező patent az életben, a gyermekkori "annak a csajnak húzzuk meg a copfját, aki legjobban tetszik" szindróma méltó folytatása. Ugyanakkor remélem, hogy mégsem pusztán az irigység a kritika - mint intézmény - leggyakoribb kiváltó oka. Hanem egyszerűen az, hogy valakinek valami böki a csőrét.

Jelen esetben ez a probléma úgy lépett fel, hogy írtam valami kritikát az autósokra, ami után egyből kiderült, hogy igazából csak irigykedem rájuk, mert nekem rossz az, hogy a hideg villamosmegállóban kellett állnom melóból hazafele jövet. Namármost ebből két dolog derült ki számomra:
1. Az illető nem tudja, hogy milliónyi rosszabb dolgot el tudok képzelni annál, hogy egy villamosmegállóban álljak, miközben havazik, lévén villamos- és hómániás vagyok :)
2. Az illető (és az autósok internetes kommentekben megnyilvánuló részének jelentős része) szerint az autós a tápláléklánc csúcsa, akit mindenki irigyel.
A két pont közül az első valószínűleg klinikai dolog, amire nem lehet mindenki felkészülve,  a második viszont annak a magyarázata, hogy miért fogunk még egy jó ideig forgalmi dugókban fuldoklani (tudom, nem gond, a klímák manapság már porszűrősek; amúgy az egésznek nem feltétlenül az autósok az okai, hanem a politikusok, akik teljesen közlekedési koncepció mentesen hagyták ezt a várost).

Mivel már lejárt a tévémaci munkaideje, nem kezdek térítésbe a második ponttal kapcsolatban, de három dolgot le kell szögezni (ezeket is pontokba szedem, mert a pontok jók):
1. Az autók gyors direkt eljutásra lettek kitalálva. Ebben legfőképpen egy dolog tudja megakadályozni őket: egy másik autó. Méginkább százezer másik autó. Minél többen ülnek kocsiba a státusz nélküli státuszszimbólum teljes kiélvezése miatt, annál rosszabb hatásfokkal fogják tudni azt tényleg kiélvezni. Tudom, mindenkinek van magyarázata, hogy neki miért nem alternatíva bármi más, sőt, ezeknek a magyarázatoknak jó része Budapesten jogos is. De ettől még az autós közlekedés rengeteg káros hatással van a világra (ezt Perlaki Attila barátom fogalmazta meg jól: "kényelmesen utazni opcionális, levegőt venni nem az"), és ezért önmagában is lehet nem szeretni a műfajt.
2. Nekem is lehetne autóm. Még csak sok pénz se kell hozzá, hiszen használt roncsokat bagóért lehet kapni, plusz a nullaönrész-elsőévbennemkelltörleszteni-mínuszhúszzázaléktéháem korában újhoz is könnyen hozzájuthat az ember fia. De engem nem érdekel az autó. Ha Porschét nyilván nem is engedhetnék meg magamnak, én úgy sejtem, hogy ha megtehetném, se ragaszkodnék hozzá. Már csak a lustaság miatt is: ha valahol, valamikor tényleg nagyon nem alkalmas a tömegközlekedés, hamarabb hívok taxit, minthogy a háztartásban amúgy fellelhető autómobil kormánya mögé üljek :) 
3. Ha szidom is a tömegközlekedést (van rajta mit!), azért az nem feltétlenül lúzerségből van. A többséggel ellentétben én önkéntesen, de nyugodt szívvel válalom a busz-vonat-villamos kombinációt. Mert nekem megér ennyit, hogy például szunyókálhassak egy sort munkába menet a Combinón a Nyugati és a Blaha közt. Vagy hogy a hetes buszon a csajokat bámuljam, netán elolvassam az épp beszerzett sajtóterméket, annak a veszélye nélkül, hogy utána betétlapot kelljen írnom. Ráadásul olyan mázlista vagyok, hogy elmondhatom: azokban a napszakokban, amikor éppen munkába megyek, vagy onnan hazajövök, tömegközlekedéssel hamarabb megjárom az utat, mint kocsival.

De persze az is lehet, hogy egy másik sekélylélektani klisé működését látjuk, amikor sokak szerint a kritika oka csakis az irigység lehet. Tudniillik hogy mindenki magából indul ki :)

... "jöttek az ünnepek". Természetesen © Horváth Attila/Piramis. Pedig én nem vagyok rajongója nevezett együttesnek, mégis ez jutott az eszembe ma este hazafelé tartva, amikor a Nyugati téren esni kezdett a hó:

Húsz perc múlva sajnos már sehol sem voltak a felhők, amelyekből ez a fehér áldás jött, de addig nagyon hangulatossá tette a belvárost a hóesés. Amikor előkaptam a fényképezőgépet, és a kavargó pelyheket kezdtem fotózni, páran megmosolyogtak, de mire felszálltam a villamosra, már két-három másik járókelő is próbálta megörökíteni a látványt, jobbára kamerás mobillal.

Egyébként nem értem, miért váltok ki oly sokakból rökönyt, amikor azt mondom, hogy várom a havat, és minél többet szeretnék belőle. Nem az a természetes, hogy télen havazik? Legtöbben ilyenkor kijelentik, hogy nem vagyok normális, meg hogy ők hogy' utálják, hogy reggel kapirgálni kell a kocsiról a fehérséget, és hogy olyankor rossz vezetni... A kényelem miért lenne előrevalóbb a természet természetes (:)) megnyilvánulásainál? Különösen vicces ez a jelenség, amikor olyan panaszkodik ilyesmire, aki amúgy alig várja, hogy szabadságot vehessen ki, és elmehessen síelni. Úgy tűnik, szerintük a hónak csak síparadicsomokban szabad hullania :)

Ma a szokásosnál alaposabban volt lehetőségem megfigyelni a budapesti autósok szokásait, ugyanis nem akart jönni a busz. Mit lehet ilyenkor tenni? Csendben fagyoskodtam, és néztem a mellettünk elcsorgó autókat. És megállapítottam, hogy nagyon nem irigylem szegények gazdáit!

A nagyvárosi élet velejárója, hogy tömegben is magányos az ember. Kevesekre igaz ez annyira, mint az autósokra! Körülöttük zajlik az élet: kis- és nagymamák kutyát, illetve gyereket sétáltatnak, a közértben a pénztáros és vevő egymásra licitálva szidja a kormányt, a buszmegállóban pedig kasztanyetta-együttes szerveződik a hidegtől csattogó fogsorral buszra várókból. Eközben az autóvezetők egyedül kénytelenek ülni kocsijaikban:  jó ha minden negyedik-ötödik autóban volt a sofőrön kívül más is. Persze a csomagtartóban lehet, hogy utaztak még velük (manapság sose lehet tudni), de az utastérben nem. De térjünk vissza az utca hidegébe: ott suhannak gépesített mobil celláikban a fogyasztói társadalom benzinfüstben edződött rabjai; nagymamakörú asszonyok megtermett szedánokban, fiatal anyukák két méter magas terepjárókban, munkába siető, a hajtással járó stressztől kopaszkodó vállalkozók korábban csak amerikai filmekből ismert méretű pick-up-jaikkal. És nem ül mellettük senki, akihez szólhatnának, akivel együtt másra is felhasználhatnák a szótlanul töltött perceket-órákat. Mennyivel szerencsésebb vagyok én, busz-utasként, hiszen ritkán maradok egyedül. Most konkrétan annyira nem voltam egyedül, hogy az első buszra nem is fértem fel, csak a másodikra!

Míg a második busz megérkezett, láthattam azt is, miként próbálnak kapcsolatot teremteni távolban levő rokonaikkal-felebarátaikkal az úrivezetők. Természetesen mobiltelefon útján, hiszen annak árát még ki bírták nagy nehezen köhögni - és ez is nagy dolog, hiszen az ő sorstársaik szerepelnek a távközlési szolgáltatók reklámjaiban, amint hatalmas villájuk gondozott gyeptéglázatú kertjét kétségbeesetten felássák csak azért, hogy pár ezer forintot spórolni tudjanak a kutya által elásott régi telefon leadásával! Dráma ez, én mondom, dráma!

Egyvalamire nem telik nekik nagy nyomorúságukban: kihangosítóra vagy headset-re. Sorban jöttek a Volvók, felsőkategóriás Volkswagenek és Porsche Cayenne-ek, szóval csupa "szegényember autója" - melyek akkora nyomorúságról tanúskodnak, ami után már nyilvánvalóan csak a hajléktalanság következhet -, és mindegyikben félkézzel szorította a füléhez a mobilt a vezető. Persze lehet, hogy az illetőknek csak a szépérzékét zavarja a kihangosító beszerelése, hiszen ki szereti szétfuratni vérrel-verítékkel összegürcölt kocsiját minden egyes alkalommal, amikor új készüléket vásárol? Ráadásul ez ugye újra és újra pénzbe kerül, a családi ezüst és a nagymama meg már így is zaciban van...

Szóval megértem én a gondjaikat. De ha erre nem telik, legalább egy párezer forintos, zsinóros James Bond-szettet vegyenek! Attól a kocsi belső szépsége nem torzul el - maximum a vezetőé tudna. De eddig még laboratóriumban sem tudták kimutatni, hogy egy olyan embernek, akinek a húsz légzsákos, ütközéselnyelő-zónás kocsin, az abba való benzinen és a trendi mobilon túl már nem telik az utca többi használójának biztonságát növelő pár ezer forintos kiegészítőre, lenne ilyenje...

Update: Itt egy kis komment a kommentekhez. Lehet kommentkommentet kommentezni! :)

Csak nekem van olyan érzésem, hogy Budapest esetében teljesen téves a "várostervezés" szó használata? A "városterveződés" sokkal találóbb, hiszen minden csak úgy alakul valahogy. Persze nem magától: fővárosunk leginkább egy olyan amőbára hasonlít, amit tudósok laboratóriumokban mindenféle sugárzásoknak, hidegnek, melegnek tesznek ki, más organizmusokkal közös petricsészébe helyezik, hogy lássák, hogyan reagál minderre. És ez a Budapest-amőba csak ellenáll mindennek, elveszt pár álláb-fecnit, de rögtön újabbat növeszt, anyagcseréje néha lelassul, aztán hirtelen befal minden mást a környéken.

Előre kell bocsátanom, hogy soha nem tudtam mit kezdeni a divattal. Illogikus, hogy egy cucc, ami jó és használható,  a következő évben hirtelen már "nem jó", mert valaki ezt írta róla egy újságban. Ugyanígy megmagyarázhatatlan, hogy valamit, ami rossz, csak azért hordanak, mert divatos. Szóval nézem a fiatalokat (a magam 32 és fél éves vénségével:), és eddig nem bírtam megérteni, mi alapján öltözködnek. Most viszont rájöttem, hogy a látszat ellenére van logika a szokásaikban.

Például ott vannak azok, akiknek baj van a hőháztartásával. Itt mindkét véglet megtalálható: van, aki nyáron kötött sapkát hord, más pedig szélcsendes, csapadék nélküli időben is homlokig lehúzott kapucnival nyomul. A másik végletet jellemzően a lányok képviselik, akik akkor is büszkén mutogatják hasukon a zsírhurkákat, amikor én ing+pulcsi+kabát kombinációban is didergek. És amikor én sálat-sapkát húzok, nekik csípő alá ér a nadráguk, hogy az utca túloldaláról is meg lehessen nézni a bugyijuk márkáját.

Aztán van az, amikor az egyén - nyilván valamilyen filozófiai jellegű trauma folytán - nem akar közösséget vállalni a homo sapiens sapiens-szel. Álcázza magát: eltünteti humán jellegzetességeit, például a szemöldökét, majd rajzol helyette másikat, anatómiailag helytelen pozícióba. És itt nem áll meg a különcködés: ha eddig eltávolította azt, ami természetes volt, hát most telepakolja magát természetellenes részletekkel. Én ifjoncabb koromban maximum fogtömés képében gyűjtöttem a fémet, ők már pirszinget tesznek mindenhova. Perpillanat az orrcimpába tett kövecske kezd kimenni a divatból, helyette a száj sarkába raknak karikát, gondolom azért, mert az sokkal hülyébben néz ki. Vagy pont a természetes jelenségeket akarják pótolni? Például a sok kozmetikai termék miatt nekik már nem nő elég pattanásuk, ezért raknak fémpöttyöket az arcukba?

Ezek a mai fiatalok... :)

Valaki nem tudja, miért szinkronizálták újra a Minden lében két kanál c. sorozatot, ahogy perpillanat a Filmmúzeumon megy? Mariann kapcsolt ma oda, én félálomban, csukott szemmel pihentettem a nyakam az ágyban, erre felfigyelek, hogy bár mindenféle "ismeretlen" hangok beszélnek, de nekem ismerős a szöveg. Szem kinyit, majd nagyot néz. Mi baj volt Láng Józseffel és Sztankayval, akikkel ezer éve ment a sorozat? Ha az, hogy elkopott a hangfelvétel, és emiatt szinkronizálták újra, akkor jelentem, kár volt, mert a zajok és a kép piszkosul el voltak csúszva egymástól. Ez különösen pofozkodás közben vicces látvány. Mindenesetre az új szinkron nem csak azért rossz, mert a régit szoktam meg, hanem azért is, mert egyszerűen rossz. De amúgy is, kár a klasszikusokat megzavarni... Például Koncz Gábor se igazi Kojak, mert az Inke József volt. Lassan kezd elveszni az a plusz, ami miatt mindig is becsültük a magyar szinkront, ti. hogy jó színészeket jól válogattak össze. Hány meg hány esetben mondtam már, hogy a magyar szinkron sokkal jobb, mint mondjuk a német! És legalább ennyiszer, hogy jobb a magyar hang, mint a szerepet játszó színész sajátja :)

A jelek szerint a kéthetenkénti szerdai sztrájkbuli nem elég az Ork-vadászok Szabad Szakszervezetének, ezért  - mivel a magyar vasút már tökéletes, és semmi munka sincs vele - át tervezik venni az ország kormányzását is:

"Bár formálisan csak jövő pénteken dönt a VDSZSZ arról, hogyan folytatja a szerinte sikeres, de eredménytelen szerdai tiltakozást, Gaskó István, a szakszervezet elnöke azt mondta: határozatlan idejű munkabeszüntetést javasol addig, amíg a kormány nem teljesíti a követeléseiket." / Index /

Félreértés ne essék, _én_ nem akarok politizálni, de még ha el is ismerem, hogy mondjuk csúnya dolog az, amit a kormány tervez, akkor se a vasutasok döntsék el, hogy maradjon-e ugyanolyan sz*r az egészségügy, amilyen, vagy esetleg járhat jobb is annak, aki nem keres eleget ahhoz, hogy maszek klinikára járjon, de azért jobbat szeretne annál, amit ma kaphat. Ugyanis amikor én legutóbb néztem, akkor nyomorkórházak voltak, pár orvossal és nővérrel, aki többet szeretett volna adni ennél. Egy szakszervezeti vezető mondott valami olyasmit egy tévéinterjúban, hogy "na de hát ha biztosítók lesznek, akkor akinek több pénze van, az jobb orvosi ellátást kap, és ez sérti az egyenlőség elvét". Bakker, ezek szerint mindenkinek legyen egyforma sz*r? És én legyek szolidáris velük? Miért is?

Tessék szépen visszamenni a vágányok mellé, időben és jól megcsinálni a felsővezetéket, nem pofákat vágni, amikor bonyolultabb jegyet kér az ember a pénztárnál, nem ülésre feltett lábbal aludni a kalauznak, jó menetrendet csinálni (azt ugyanis nem a csúnya politikusok csinálják, ők legfeljebb húzzák az időt vele, vagy nem fogadják el időben), aztán annak megfelelően, időben leközlekedtetni a vonatokat, ha ez nem megy, akkor tájékoztatni az utasokat, felmosni a ragadós padlót a kocsikban, letörölni a szutykos ablakokat, szappant és kéztörlőt tenni a vízzel feltöltött víztartályú mosdókba. Majd ha ez megvan, akkor lehet elkezdeni megváltani a világot. Vagy tessék foglalkozást változtatni, és eleve politikusnak menni.

A minap vettem észre, hogy pár lámpaoszlopon új megoldással kísérletezik valaki, a vadplakátok leküzdése érdekében. Ugye ezek azok, amiket diákmunkások és egyéb megfoghatatlan elemek ragasztanak mindenhova oda, ész nélkül, ipari mennyiségben. Az oszlopokra való ragasztás azért különösen kellemetlen, mert a plakátok leszedésével az oszlop festéséből is lejön egy-egy réteg. Az így keletkező folton bemegy a víz (pára), és tovább erodálja a festést, majd az előbukkanó fémfelületet. A végén aztán az oszlopok olyan egy méter nyolcvan magasságig úgy néznek ki, mintha leprásak lennének, lásd baloldalt. Remekül bírnak az utcák kinézni ilyen sebhelyes lámpa- és felsővezetéktartó oszlopokkal :(

Jobboldalt egy direkt (már ha jó a tippem, és tényleg direkt) "rücskösre csinált" oszlopot láthatunk: ezen talán nem tapad meg olyan könnyen a plakát, hiszen csak kis felületen tud közvetlenül érintkezni vele. Kérdés persze, hogy ezt kicselezi-e, ha a t. Oszloprondító Plakátragasztó (tisztára úgy hangzik, mint egy Pom-pom mese hőse, nem?) ipari mennyiségű ragasztót löttyint az oszlopra, és abba tunkolja bele a nyomorult plakátját. Remélem nem, sőt, remélem, hogy ki se próbálják ezt, mondván, túl sok ragasztó kellene hozzá. Eléggé felháborítónak találom ugyanis, hogy valaki gazdasági előnyhöz jut engedély nélkül, az okozott kárt meg fizethetjük meg újra és újra.

A megoldás mindenesetre (szerintem) sokkal esztétikusabb, mint a német nyelvterületeken látható, amikoris drótkerítéssel tekerik be az oszlopokat, szintén azért, hogy minimalizálják a lehetséges tapadófelületet. Egy hátránya van azért a rücsöknek is: nem jó érzés lendületből nekitámaszkodni az oszlopnak :)