HamPLÓ

Nem kell megijedni, nem kell tudni, hol van Siechnice, vagy hogy miről híres - én se tudtam. Aztán Wrocławba érkezve azt láttuk, hogy a távolban ég az ég alja. Biztos valami külszíni fejtés van ott, vagy kőolajfinomító, ahol este is dolgoznak! Aztán másnap Katowice felé indulva még közelebb kerültünk a jelenséghez:

Fényképen, pláne mobillal készülten nehéz visszaadni a látványt, amihez hasonlót eddig csak hidrogénbomba robbanásáról szóló fotókon láttam. Gyorsan megszavaztattam facebookon, hogy mi lehet ez. Volt, aki szerint a Nap, de az egyrészt már rég lement, másrészt pedig nyugaton, és nem északkeleten egy körülbelül öt kilométer széles sávban...

NZA aztán kiguglizta: egy paradicsom-termesztő üzem fényét láttuk. Igen: paradicsom-termesztő. 43 hektárnyi üvegházban. Este is megvilágítva, hogy a növényeknek meglegyen a napi 18 óra világosság. Döbb. Állítólag este nyolckor lehúzzák a rendőnyöket, de most korán sötétedett, plusz párás, alacsony felhős idő volt, emiatt este hat körül úgy nézett ki az ég, mintha elérkezett volna a világvége.

Ne úgy képzeljük el, ahogy mondjuk Budakesziről látszanak Budapest fényei, vagy ahogy az Országház díszkivilágítása megvilágítja az alacsonyan levő felhők hasát, hanem úgy, hogy néha az onnan 13 kilométerre fekvő Wrocławból is látszik, elnyomva a városi fényeket.

Nos, én alapvetően imádom a paradicsomot, de asszem nem baj, hogy itthon nincs ilyen telep :)

Valaki múltkor megkérdezte, hogy voltam-e a szokásos évvégi Nohab-meneten, én pedig mondtam (írtam), hogy volt jobb dolgom: a Felső-Sziléziai Metropoliszban jártam. De persze nem kimondottan a katowicei pályaudvar miatt mentem oda, hanem villamosozni. Mert hát egy villamosbarátnak ez a hálózat egy fantasztikus élmény. A megérkezésünk estéjén azonban nem mentünk messzire, csak a régi piactér, a Rynek környékére:

Azt kell mondjam, hogy a belváros 2008-ban még kicsit lehangoló képet mutatott, most azonban tele volt élettel, csillogással! A videó második felében látható sétálóutca például akkor még így nézett ki, a bizonyos snittek hátterében látható karácsonyi vásár helye pedig így. Ja, magyarázó feliratok a "CC" gomb mögött, ahogy újabban szoktam.

Ez a videó persze csak a kezdet, tessék felkészülni a további felső-sziléziai képekre és filmecskékre! :)

A múltkori látogatásom során az egyik első dolog, amit a kassai repülőmúzeumban láttam, ez a "kétéltű" LIAZ tornyoskocsi volt:

Rögtön tudtam, hogy több szempontból is klassz helyen járok! Arra viszont nem számítottam, hogy két kisebb terem is tele lesz pakolva igazán öreg autókkal:

Ha jól sejtem, ezek a járgányok a Cassovia Retro Košice veteránklub tagjainak tulajdonai. Sajnos olyan kis helyen voltak összezsúfolva, hogy csak egy részüket tudtam lefotózni - egy másik csarnokban meg záráskor szó szerint majdnem rámlakatolták az ajtót, miközben kattintgatni próbáltam :) Ez itt fent mindenesetre egy Jawa Minor roadster. A harmincas évek második felétől '46-ig gyártották, 19 lovas motorral, amivel az aszfaltot talán nem szaggatta fel, de meglehetősen jól nézett ki.

A múltkor a pozsonyi közlekedési múzeumban mutattam egy "delfinorrú" Tatra 57-est, és itt is volt belőle. Rögtön több is:

Amikor 2008-ban először jártam Katowice fő pályaudvarán, a belváros fő bevásárlóutcája felől egy gyalogoshídon át lehetett átmenni a pályaudvar előtt elterülő buszpályaudvar felett. Sajnos nem fotóztam le a megoldást, ami érthetetlen, hiszen biztos volt ott mit nézni... de szerencsére a wikipediának van fényképe róla, úgyhogy meg tudom mutatni, hogyan érkezett meg az ember az állomásra akkoriban:

By Wasielgallery - Own work, CC BY 3.0, Link

A jellegzetesen szocmodern létesítményt 1972-ben adták át. Az építészek céljai valószínűleg nemesek voltak: legyen tágas, járja át a fény a függönyfal üvegtábláin át... csak a formavilág és az anyagválasztás nem volt az igazi, no meg karban se nagyon tartották.

By Flyz1 - Own work, CC BY 3.0, Link

Ehhez képest most decemberben a sétálóutcából híd helyett egy másik sétálóutcán át jutottam az állomásra, a buszpályaudvart ugyanis 2010 és 13 közt  elegánsan felülépítették egy plázával. A funkciót azért megtartották, csak már nem a felszínen, hanem a pincében, és vasútállomást is újjáépítették: mindössze néhány betongomba tetőszekció maradt meg a régiből.

By Andrzej Otrębski - Own work, CC BY-SA 3.0, Link

Mi tagadás, nem úgy néz ki belülről, mint régen! Bár itt jegyzem meg, bármilyen lelakott és szürke is volt a régi pályaudvar, nem féltem benne, annak ellenére, hogy éjfél körül jártunk ott. Ez egyébként egész Lengyelországra igaz volt: bármilyen lepukkant helyen jártunk, valahogy sose féltem attól, hogy valaki odajön hozzám, belém köt és megkésel. Ugyanezt a Blaha Lujza téri aluljáróról nem mindig tudom elmondani.

Na, most már mehet ezerrel a vasutas videózás :) Nem tudom, miért, de nagyon nincs kedvem ideülni a gép elé blogot írni, úgyhogy konzerv jelleggel...

... jöjjön egy videó, amiben van Nohab. Is. Igaz, nem jó helyről lőve, de a motorhangot azért kicsit hallani :) Ilyen retró hétvégét idén is rendezhetne a MÁV!

Egy kis prágai metró. Valaki nem tudja, milyen hosszú a mozgólépcső a Kalefen? Csak hogy hogyan aránylik a Náměstí Míru állomáson levőhöz, ami állítólag a leghosszabb az EU-ban. Amúgy meg az M1 típusú metróik messze a kedvenceim Európában: nem hivalkodóak, még csak nem is egyterűek, egyszerűen csak jók.

Nem akarom az évet egy újabb csehszlovákiai vasutas videóval kezdeni, úgyhogy inkább pár olyan zenét raknék ide, amit gyerekkoromban gyakran hallottam, de sose bírtam megjegyezni az előadót/címet. Ha most leírom ide, legközelebb tudni fogom, hol keressem őket :)

Mark Knopfler fentebbi darabja egy film zenéje. Egy filmé, amiről szerintem sose hallottam, a fő témája azonban a nyolcvanas évek egyik legmaradandóbb dallama volt. Vagy csak bennem ragadt meg ennyire?

A számomra ismeretlen Gerry Rafferty valószínűleg a rózsavölgyi Pék utcai villamosmegállóról írta Baker Street című '78-as slágerét - ha esetleg mégse, akkor elnézést kérek :) Lehet, hogy valaminek a szignálja volt a szaxofonos rész, mert leginkább az maradt meg belőle, az ének nem. Aztán később feldolgozták lakossági tucctucc stílusban, de az már a kilencvenes években volt.

Mutattam már gőzösöket az idei pozsonyi gőzöstalálkozóról, és mutattam dízeleket is, mivel igazából nem csak gőzösök, hanem mindenféle régi vasúti járművek találkozójáról volt szó. És még mindig maradt pár dolog, amit nem mutattam meg! Az 1:52 körültől hallható kürt-orgiát szerintem ma újra fogom hallani, éjféltől kezdve körülbelül két órán át itt a lakótelepen :)

Csak remélni tudom, hogy 2020 is olyan izgalmas lesz számomra vonatfotózásilag-videózásilag, mint 2019. És remélem, ti is megtaláljátok az örömötöket az új évben!

... már hogy karácsonyt. A helyszín Luzná a Rakovníka, ahova gyakorlatilag a véletlennek köszönhetően érkeztünk gőzössel:

A szerelvény erőforrása megérkezésünk után tili-tolizott egy sort, mi meg áhítattal figyeltük. Néhány átépített "Bzmot" is felbukkant, kicsit színesítve az alapvetően fekete-szürke látképet:

Jó volt, na :) Ebben a szellemben kívánok mindenkinek kellemes és meghitt karácsonyt, illetve pihentető vakációt!

Akinek nem volt elég a múltkor a Groß Schweinbarth-i mellékvonalból, annak itt egy kis ráadás. Ezeket a felvételeket nem akartam keverni az akkor látott videókkal, de ha már megnyomtam a kamerán a felvételt, akkor törölni se volt kedvem őket. Különösen a gänserndorfi állomásról kikakanyarodás volt durva: csak azt akartam megvárni, amíg felgyorsulunk, de csak vártam, vártam, vártam... Persze a vonal maradékán nem így mentünk, de így se volt valami felemelő. További kommentárok a videón, a "CC"-vel bekapcsolható feliratok formájában.

Idén számtalan vasútbarátot láttam a viccesen tükörfordított "nagydisznószakálli", azaz az alsó-ausztriai Groß Schweinbarth-i vonalról írni, ami kíváncsivá tett. Mi van ott, ami annyira érdekes, miért megy most hirtelen mindenki oda? Aztán, amikor egy hétfőm előre nem vártan felszabadult, bekunyeráltam magam az oda induló Ícé autójába, hogy szemügyre vegyem a környéket.

A sok emlegetésnek természetesen oka volt: a 2019 decemberi menetrendváltással ugyanis megszűnt a személyforgalom a Groß Schweinbarth-i vonalakon. Mert bármit is gondolunk az osztrák közlekedésszervezésről, ott sincs kolbászból a kerítés: ha egy vasútvonalon nincs elég utas, akkor ott is más közlekedési eszköz után néznek.

A nagydisznószakálli (hadd emlegessem így) hálózat 2019-ben már csak két vonalból állt, melyek fejreállított "Y" alakban húzódtak Bad Pirawarth és Gänserndorf, illetve Groß Schweinbarth és Obersdorf közt. Ahogy azonban a fentebbi térképen látható, a vonalak régen továbbmentek észak felé, így az "Y" akkor még "X" volt. Pontosan emiatt az alsó-ausztriai Weinviertelt feltáró vasutakat Schweinbarther Kreuznak, azaz "schweinbarthi keresztnek" is hívták.

Bécs, Stammersdorf, kicsivel a bezárás előtt. Készítő: Herbert Ortner - Eigenes Werk, CC BY 3.0, Link

A "kereszt" története 1903-ban kezdődött, amikor a Lokalbahn Gänserndorf–Gaunersdorf Gesellschaft társaság megnyitotta helyiérdekű vonalát a nevében szereplő két település közt. Ugyanebben az évben a Lokalbahn Stammersdorf–Auersthal is útjára indította saját vicinálisát, ugyancsak a nevében szereplő települések közt. Az előbbi társaság 1906-ra Mistelbachig, a másik pedig Dobermannsdorfig hosszabbította vonalát, de Groß Schweinbarth és Bad Pirawarth közt közösen használták a síneket.

A stammersdorfi vasútállomás épülete ma is megvan

A "kereszt" hanyatlása 1988-ban már vonalbezárások képében öltött testet: megszűnt a személyforgalom Stammersdorf és Obersdorf, Hohenruppersdorf és Dobermannsdorf, illetve Gaweinstal Brünner Straße és Mistelbach közt - tessék szépen megkeresni ezeket a helységeket a térképen, ha már ennyit vacakoltam vele :) Ezután kis szünet következett, majd 2004-ben elment az utolsó vonat Gaweinstal Brünner Straße és Bad Pirawarth közt is, viszont a másik ágon ismét megindult a forgalom Sulzig. Utóbbi nem tartott sokáig, 2010-ben Bad Pirawarthig rövidítették ezt az ágat is, ekkor alakult ki a 2019 decemberéig látható állapot, amit sötétkékkel jeleztem a térképen. Érdekes módon az északkeleti ág egy része ezután ismét látott némi forgalmat, a K.K. Museumsbahn Weinviertel ugyanis néhány éve múzeumvasutat üzemeltet Bad Pirawarth és Sulz közt.

A "kereszt" vonatai jó ideje kihasználatlanok voltak; valahol azt olvastam, hogy a fenntarthatósághoz szükséges 2000 utas helyett csak 700 használta őket naponta. 2019-ben végül a bezárás mellett döntöttek: szeptembertől elindult két, a vonatnál sűrűbb kiszolgálást biztosító buszjárat, melyekről azt ígérik, hogy a járműveket hamarosan elektromos hajtásúra cserélik, december 14-én pedig elment az utolsó személyszállító vonat - a két dátum közti időszak arra szolgált, hogy a helyieknek legyen lehetősége megszokni az új rendszert. Egy helyi szervezet ennek ellenére ki szeretné kényszeríteni a vasúti üzem fenntartását, a Graz-Köflacher Bahn égisze alatt - majd meglátjuk, szerencsével járnak-e. Azt azért el kell mondani, hogy ezen a hétfői munkanapon csak 4-5 nem vasútbarát utast láttunk a vonatokon, amelyekkel utaztunk, és ez valóban kevésnek tűnik a gazdaságossághoz. Obersdorfban ugyan 20-25 ember is átszállt az S-Bahnról a vicinálisra délután 5 után, de ez a délutáni csúcshoz képest még mindig nem mondható soknak.

De vissza a kirándulásunkhoz: az időjárás nem volt kegyes hozzánk, időnként olyan köd volt, hogy már a peron vége is homályosan látszott. Másrészt viszont legalább nem esett :) A fentebbi videón szerintem sikerült a vonalak jellegzetességeit megörökíteni: a nem túl nagy sebességet, és a himbás olajszivattyúkat, melyek döbbenetes számban pettyezték a tájat. Jellemző volt még a nem biztosított átjárók előtti kürtölés, aminek köszönhetően jó előre tudni lehetett, hogy vonat közeledik. A leglátványosabb rész Groß Schweinbarth előtt volt, ahol az "Y" szárai felől jövő vágányok úgy egy kilométer hosszban egymás mellett futnak; ettől eltekintve átlagos dombvidéki vonalakról beszélhetünk, különösebben érdekes műtárgyak (alagút, híd) nélkül. További kommentekeket a CC feliratra kattintva olvashattok a videón.