Mint már említettem, október elején kimondottan vonatozni és villamosozni mentem Prágába. Jó előre kinéztem magamnak egy öreg dízelmozdony által vontatott kirándulóvonatot, amivel Rakovník állomásáig lehetett utazni. Kicsit ugyan kiakasztott, hogy a menet csak odáig tart, hiszen én a cseh állami vasúttársaság, a ČD múzeumába szerettem volna eljutni, az onnan alig tizenhárom perc (!) vonatozásra levő Lužná u Rakovníkába, de belenyugodtam, hogy egy órával később megy egy áramvonalasított almásláda oda, majd megvárjuk azt. Némi internetezés után kiderült, hogy két héttel korábban volt valami vasutasnap-szerűség Prága környékén, amikor a képek alapján szétkülönvonatozták magukat a cseh vasútbarátok, úgyhogy nem is nézegettem tovább, hogy nincs-e valami gőzös aznap, hiszen azt gondoltam, azokról lemaradtunk. Aztán egyszer csak felbukkant egy régi ismerős: egy "Nemesasszony"!

Egészen pontosan az történt, hogy a dízeles kirándulóvonat elindult a prágai főpályaudvarról, és ahogy befutottunk első megállóhelyünkre, Smíchovba, a szomszéd peronnál ott állt egy jó hosszú nosztalgiavonat, élén a képen látható gőzmozdonnyal. Nagyon belelkesültem, mert abból, hogy ugyanarra állt az orra, mint amerre mi mentünk, azt a következtetést vontam le, hogy ugyanarra is fog menni. A kocsinkban utazó magyar vasútbarátok (mert mindig mindenütt vannak magyarok) egyike megnyugtatott, hogy jól tippelek, ő részben azért a vonatért jött, nem csak úgy proli módra dízelezni, mint mi (na jó, ezt csak én tettem hozzá:). Hohó, mégis fogok gőzöst látni!

Így aztán Berounban, ahol a vonatunknak irányt kellett váltania, a mozdony körbejárása (=a vonat egyik végéről a másikra átállás) közben kamerával a kézben vártam a gőzöst. Szépen elpöfögött mellettünk, aztán visszaszálltam a dízeles vonatra, és felpöfögtünk Rakovníkba.

Ott leszállva lett csak világos... pontosabban sötét, mert eléggé beborult. De világos is lett, mégpedig az, hogy a gőzösös vonat hamarabb felér a múzeumhoz, mintha megvárnánk a menetrend szerint vonatot, ráadásul fel is lehet rá szállni, nem csak végállomástól végállomásig lehet vele utazni. Hejj, ha ezt már Berounban tudtam volna! Mondjuk nem kérdeztem meg...

Mivel innen csak egy újabb irányváltással tudott a vonat továbbmenni, a gőzmozdony itt is körüljárt. A folyamatot levideóztam, majd felpattantam az egyik öreg személykocsiba. Igazi fapados jószág volt, és nem csak névileg, mint a Ryanair Boeingja, ami Prágáig hozott :)

Némi várakozás után elindultunk, bár nem túl dinamikusan - ahogy az egy öreg mozdonytól el is várható. A meglepően hosszú építésű kéttengelyű kocsi szépen recsegett-ropogott, ahogy ívből ívbe fordulva kanyarogtunk felfelé Lužná u Rakovníka felé. Persze hamar rájöttem, hogy a sejhajomon ücsörgés nem az én műfajom, úgyhogy az út nagy részét az ablakban lógva töltöttem. És persze videóztam is:

Kicsit lassabbak voltunk annál, mint ameddig a modern motorkocsival tartott volna az út, de azért még azelőtt odaértünk, hogy meg sikerült volna fáznom a menetszéltől. Pedig igazán próbálkoztam :) Irtó klassz volt így megérkezni a múzeumba - nosztalgia dízeleztünk, gőzösöztünk, és még dél is alig múlt!

UI: Az első videót nem a megszokott módon feliratoztam, hanem a youtube "CC" funkciójával, amit az említett két betűre való kattintással lehet előhívni (lehet, hogy a nyelvet is ki kell választani). Várom a visszajelzéseket, hogy jó-e ez így, vagy a régi, közvetlenül a videóba szerkesztett feliratok jobbak voltak. Ez a megoldás szerintem olvashatóbb, könnyebben javítható, és gyorsan lehet angol feliratokat is csinálni belőle.