HamPLÓ

Mint az utóbbi időben minden hétvégére, mára is szerettem volna valamilyen vonatos vagy villamosos oldalt produkálni, de egyszerűen túl fáradt vagyok hozzá. Mostanában elég sokat kellett dolgoznom, a hétvégéken pedig hálistennek nem ültem itthon, emiatt kifogytam a gyorsan összedobható anyagokból. Azaz igazából mégse, mert videót még mindig tudok belinkelni :)

Ez a brnói kirándulás milyen régnek tűnik, pedig júliusban volt... Igazából nem erőltettem túl a villamosok videózását (az már megvolt kilenc éve), inkább csak lekaptam azt, ami épp jött.

Ha már (megint) Berlinben jártam, megnéztem pár retró jellegű turistalátványosságot is, például a Trabi Múzeumot:

A gyűjtemény egy ház földszinti üzlethelyiségében működik, és ezt a teret annyira betölti a Trabik jellegzetes illata (szaga?), hogy egyből visszarepültem 35 évvel ezelőttre, amikor nekünk is 601-esünk volt.

A háromdimenziós történelmi tablót egy DKW F8-as nyitja, orrán az Auto Union - ma már az Audit jelző - négy karikájával. Ezt a kéthengeres kétüteműt eredetileg a második világháború első éveiben gyártották a szintén a cégcsoporthoz tartozó Audi zwickaui gyárában. Az üzem Németország legyőzése után a szovjet megszállási zónába került, és 1948-ban újra gyártani kezdte a modellt, immár IFA F8 néven.

Von Stahlkocher - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, Link

Az NDK politikai vezetése az ötvenes évek közepétől kezdve többek közt az egyéni közlekedés mákonyával igyekezett élhetőbbé tenni a rendszert, felszólítva az ország autógyártóit egy műanyag karosszériás kisautó létrehozására. Az 1955-től Automobilwerk Zwickau (AWZ) néven futó üzem egy P50 jelzésű, ötszáz köbcentis csodával nevezett, ami ugyan elég cukin nézett ki (itt fentebb a kombi változat látható), de túl kicsi és kiforratlan volt.

Von Torsten Maue - DSC_0898 Uploaded by High Contrast, CC BY 2.0, Link

A következő lépés az volt, hogy a karosszériát átmeneti megoldásként ráerőltették az F8-as vázára, és elnevezték P70-esnek. A "kicsit Trabant-hangú, de igazából mégse" autót 1955 és 59 közt gyártották, néhány tízezer példányban.

Sajnos limuzin kivitelű P70-es nem volt a múzeumban, ott állt viszont a modell kupé változata, ami szerintem a legszebb NDK gyártású gépjármű. Még a gömbölyű Wartburgnál is jobban tetszik, pedig az se csúnya, pláne a roadster verzió!

Az AWZ közben elkezdte az ős-P50-es motorjára épülő nagyobb, és immár fémvázra rögzített karosszériájú P50-es tervezését. 1958-ra többé-kevésbé elkészültek vele, és fantázianevet is találtak neki: Trabant, azaz "Útitárs", az azonos jelentésű szovjet Szputnyik műholdak után. Az első sorozat még AWZ logóval gördült ki a gyárból, majd '58-ban az AWZ-t összevonták a Horch egykori zwickaui gyárával, ezután jelent meg a Sachsenring "S" betűje által dominált embléma. Az ismertebb nevén "500-as" Trabantból 130 ezret építettek.

Végre Prágában is hódoltam múzeumjáró szenvedélyemnek, és megnéztem a helyi tömegközlekedés megőrzött tárgyi emlékeit, avagy kicsit konkrétabban egy sor régi villamost és buszt. Kicsit több fény igazán bejöhetett volna a szép fa tetőszerkezet alá :) de amúgy nagyon tetszett:

Kicsit indiszponált látogatás a prágai villamosmúzeumban
Kéttengelyesektől a Tatrákig, Skodától az Ikarusig

A jelek szerint ez egy ilyen repülős hét lesz... egyszerűen nem volt időm vonatos bejegyzést készíteni :)

Szeptember első hétvégéjén repülőnapot rendeztek a budaörsi reptéren.  Ráadásul nem is az utóbbi évtizedek "lehet sétarepülni, közben a színpadon gigasztárosok playbackelnek" stílusában, hanem tényleg igyekeztek repülőprogrammal kitölteni az időt.

Persze nyilván nem lehetett olyan színes a program, mint a régi idők repülőnapjain, de azért voltak érdekes "fellépők", például a Heliforce Mi-2-ese. Ezt a bemutatót a youtube-on már sokszor láttam, de élőben még nem.

Jól megtépték az öreg Csirkecombot! Kíváncsi lennék, a gép tervezői mit szólnának ahhoz, hogy a típus kifejlesztése után majd' hatvan évvel még mindig tudnak újat mutatni vele.

Szeptember második hétvégéjén ismét Ferihegy felé vettem az irányt, a Légiközlekedési Kulturális Központ ugyanis bensőséges hangulatú "régi repülőgépes" eseményre hívott meg.

A Malév első Tu-154-esének keresztelőjéről volt szó: a HA-LCA lajstromjelzésű "Nagyvas" felvette a típus - és később a vállalat - egykori főpilótájának, dr. Fülöp Andrásnak a nevét.

Fontos tudni, hogy a gépet nem csak úgy a semmiből rántották elő, és még véletlenül se nézett ki mindig olyan szépen, mint a fenti képen (mely egyébként kattintásra megnő). Az 1973 és '91 közt az utazóközönséget szolgáló, majd két éven át teherszállításra használt gép ugyanis bár a szétbontást megúszta, ...

... de ezután egy ideig kommandósok gyakoroltak rajta, majd ott hagyták a repülőtér szélén, a természeti elemeknek kitéve. Ezt a fotót 2007 májusában készítettem róla, akkor már 12 éve állt a senki földjén.

2014 márciusban valami megmozdult az ügyében: a gépet átvontatták a nagyhangárok előtti műszaki előtérre, azzal a céllal, hogy bemutatható állapotba hozzák. Ezután ismét szünet következett; a fentebbi kép idén július végén készült, ehhez képest lenyűgöző a változás:

2018. június 10-én öreg és/vagy érdekes mozdonyok gyülekeztek a Semmering-hágó túloldalán fekvő Mürzzuschlagban, a Südbahn múzeumban ugyanis nemzetközi nosztalgia találkozót tartottak. Magyarországról rögtön két különvonat is érkezett: az egyiket a MÁV Nosztalgia indította Nohabbal és 424-essel, a másikat pedig a Continental Railway Solutions angol mozdonyával, a Falconnal. Persze mi autóval mentünk, mert a vonatfotózáshoz az illik ;)

Gőzösök, Nohab, jó levegő, szép táj - mi más kellhet még?

A brnói főpályaudvart 1838-ban adták át az óváros falai előtt. Akkoriban a Ferdinánd császár Északi Vasút egy oldalága vezetett ide Břeclavból, ehhez csatlakozott 1849-ben a Prága felé induló vonal. A két vasútnak elvileg külön pályaudvara volt, de a gyakorlatban a vágányaik össze voltak kötve, és közös fogadóépületet is építettek maguknak nagyjából ott, ahol az állomás ma is áll.

Von unbekannt - http://www.fotohistorie.cz/image.jpg.ashx?photoID=19651&photoType=0, PD-alt-100, Link

Később további vonalak is elérték Brnót, emiatt nagyobb, modernebb pályaudvarra lett szükség, ezért 1902-05 közt ma is látható formájára építették át a fogadóépületet. Sajnos az "új" épület szerintem nem érvényesül rendesen, és a perontetők miatt a vágányok felől se nagyon lehet értékelni Josef Nebehosteny művét. A belseje korrektül karban van tartva, bár kicsit kopott. Ami számomra fontos volt, az az, hogy egy elég rendes kínálatú ábécé is működik benne, ahol utazás előtt be lehet vásárolni. Nem tudom, miért, de itthon az ilyesmi sci-finek számít, örülhetünk, ha szendvicset lehet venni (igaz, újabban egyre több helyen elszakadnak a száraz zsömle + túlsütött rántott hús kombótól - ez is valami!).

Ahogy az a műholdképen látható, a belvárosközeli fekvés egyben azt is jelenti, hogy a pályaudvar nem nagyon bővíthető, be van szorítva a város szövetébe. Persze felmerült, hogy áthelyezzék, de ezek a tervek meghiúsultak.

Órákig tartó trainspottingról szó sem lehetett július végi látogatásunkkor, hiszen villamosozni és múzeumozni jöttünk ide, de azért pár tíz percet így is eltöltöttünk a peronokon. Eközben találkoztunk ezzel a kék-szürke corporate ("Najbrt") festést viselő szerelvénnyel, és a hozzá nem nagyon illő színű mozdonnyal, egy Pleháccsal. Balra hátul egy Regiojet vonat, jobbra pedig egy Regiopanter látszik.

Nemrég kiugrottam Berlinbe, mert már régen jártam ott, és ha már egyszer ott voltam, megnéztem, hogyan áll a Humboldforum projekt keretében részben újraépülő városi kastély (Berliner Stadtschloss).

2014-ben így nézett ki a vasbeton falak felhúzása a Kupfergraben túloldaláról. Akkor még látszott a tévétorony, ...

... de ez 2015-re megváltozott. A kastélynak ez az oldala szerkezetileg elég készen levőnek tűnt, ezért is lepődtem meg, ...

A schwechati reptér mellett százon felüli alkalommal elmentem már az autópályán. Emlékszem, hogy hazafele menet sokszor nézegettem a leszálláshoz készülő gépek hosszú sorát, ha éppen úgy hozta a szélirány, de be soha nem kanyarodtunk. 2018 júliusának elején aztán ez is megtörtént, egy nem túl sikeres vonatfotós túra után/közben. A reptér látogatóterasza ugyan déli fekvésű, azaz a nap a nap nagy részében valamennyire szembe sütött, de azért jól éreztem magam, sok mindent láttam:

Néhány óra Schwechaton
A bécsi nemzetközi repülőtér forgalma a látogatóteraszról nézve