Néhány évvel ezelőttig nem nagyon figyeltem a vasúti forgalmat magam körül. Ifjabb koromból ugyan megmaradt az emlékeimben pár ikonikus jármű, például a nyugatnémetek Tojásmozdonya, Donald kacsája, a DB "pikkelyesre" csiszolt oldalú vagonjai, vagy a keletnémetek emeletes kocsijai, de akkoriban az utazás élménye, na meg a társaság fontosabb volt számomra. Még 2003-ban és 2004-ben is teljes heteket vonatoztam fel-alá Németországban anélkül, hogy az állomásokon bármit is megörökítettem volna (Svájc persze más tészta, ott nehéz nem vonatmániásnak lenni). Aztán 2009-ben Brno felé tartva már fel-feltűnt, hogy mi minden mellett haladunk el: fura szlovák motorvonatok, felsővezetékek miatt megcsonkított-átépített felüljárók, na meg Břeclav állomása, ahová osztrák, lengyel, cseh és szlovák mozdonyok sora közt gurultunk be. Akkoriban még jóval kevesebb magánvasúti mozdonyt lehetett látni Magyarországon; külföldi gépeket szinte csak Hegyeshalomban és a Keletiben lehetett nagyobb számban látni, ahhoz képest ez maga volt a kánaán. Nemrég a közelben járva kanyarodtunk be ide Interszitivel, megnézni, hogy most is olyan színes-e az élet errefelé, mint akkoriban.
A közép-európai fekvéshez méltóan mozgalmas történelmű kisváros (amit a telefonos Google Maps folyamatosan Leventevárnak írt, holott ilyen táblát aligha találhattunk volna az út mellett) vasútállomási épülete önmagában nem éppen lenyűgöző. Bár nagyobb annál, nekem valamiért Komárom ugrott be róla, az felejtődött hasonlóan úgy a helyén körülbelül ötven évvel ezelőtt (néhány éve még ČSAD tábla is állt mögötte - már hogy nem Břeclavban, hanem Komáromban!). De persze nem az épületet kell nézni, hanem mögötte a vasutat, és azt tekintve bőven van itt néznivaló (ráadásul az utasforgalmi létesítmények is színvonalasabbak, illetve jobb állapotban vannak, mint amit itthon megszokhattunk).
Břeclavban több nemzetközi irány fut össze: Szilézia és Ostrava, Pozsony és Budapest, Bécs, illetve Prága és Brno felől is vezetnek ide sínek, plusz két mellékvonal is innét indul. A szlovák, illetve az osztrák határ csak egy ugrás ide, utóbbi felől emeletes vonatok és cseh üzemeltetésű RailJetek jönnek-mennek, Magyarország, Németország, illetve Lengyelország felé pedig EC-k indulnak-érkeznek az intercity-k és személyvonatok közt.
És mindeközben ipari mennyiségben özönlenek a tehervonatok, mint például a fentebb látható, dupla Búváros magánvasúti, ...
... vagy az, amit ez a lengyel illetőségű Vectron húzott idáig. Az egész sürgés-forgás hátteréül pedig a két körfűtőház előtti vágányokon ácsorgó leállított mozdonyok szolgálnak. Az egykori csehszlovák vasúti járműgyártás elég komoly keresztmetszetét megtalálhatjuk itt - a sok nagyvas közt szinte játéknak tűnik, amikor néha a mi Bzmotjaink testvérei is át-átcsattognak a vágányokon.
A videóra nem minden fért rá, amit másfél óra alatt láttunk, de talán így is érezhető, mekkora élet van itt. Nem mondom, hogy feltétlenül színesebb, mint Kelenföldön, de az én szememnek mindenképpen egzotikusabb a felénk meg nem forduló típusok, társaságok és festések miatt.
Bónusz:
Amikor hazaindultunk, már tudtam, hogy ebből a látogatásból blogbejegyzés lesz. Pozsonyig elérve már a bevezető is megvolt a fejemben: "a vasúti csomópont, ahol villamoson és metrón kívül mindent láttunk". Persze nem biztos, hogy tényleg le is írtam volna ezt a marhaságot, de valamivel el kellett foglalnom magamat :) Valószínűleg hamar elfelejtettem volna ezt a szöveget, ha két nap múlva nem kapok Ausztriából pár ehhez hasonló képet:
Felújításra tartó budapesti metrókocsik Břeclav vasútállomásán, Ernst Lassbacher felvétele.
Továbbközlése csak a készítő engedélyével lehetséges!
Szóval ki kell javítanom magam: Břeclavban metró is jár - igaz, hogy használt, de legalább budapesti! Ezek után tisztelettel várom a villamosok szállításáról készült képeket, hisz nagy eséllyel a budapesti és szegedi Tatrák is erre jöttek :)
Ez megy most