Mostanában főleg Balaton. Meg hajók. Meg balatoni hajók.
Tudnivalók
Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.
Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje
A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
Már lelkesedtem itt a Balaton "kocka" katamaránjairól: a kisebb Badacsonyról és a nagyobb Füredről, de nem volt még szó a három közül elsőként elkészültről:
Nem tudom, mi volt az ennyire alapos átépítés oka. Egyrészt elvesztette az elég egyedi kubista formát, másrészt viszont utasként jobbnak találom így a másik kettőnél.
A felső rész túlnyomórészt nyitott, de a hátsó fele fölött van tető - szerintem a mostani nyarak intenzív napsütése mellett ez az ideális kialakítás. Ahogy elnézem, a tető egy része mintha itt is elhúzható lenne; mindenesetre a nap legforróbb részében jobb volt itt ücsörögni, mint a totál szabadban. Akinek még így is melege van, lemehet az alsó zárt térbe, mely igencsak légkondicionált, nem is bírtam sokáig ott ücsörögni.
Érdekes, hogy míg (szerencsére!) van Vasúttörténeti Park, vannakBKV-s nosztalgia villamosok és buszok, de még régi repülőgépekkel is lehet utazni, a budapesti hajózás mintha nem lenne rajta a közlekedésbarátok térképén. Pedig évről-évre egyre kevesebb marad a velünk élő történelemből. Most még talán meg lehetne menteni egy váci vízibuszt és egy dunai 400-ast, de egyszer el fog veszni ez a lehetőség. Lehet, hogy 5-10 év múlva, de lehet, hogy már jövőre. Amikor ezt az oldalt elkezdtem fejben összerakni, még megvolt a Vén Duna, aztán 2023 októberében szétvágták. Amikor a második rész szövegét elkezdtem megírni, még megvolt a tavaly a Balatonról a Dunára felhozottZánkavízibusz, aztán 2024 elején azt is szétvágták. Aki megteheti, most utazzon ezekkel a járművekkel, mert egyszer el fognak tűnni!
Múltkor (megint) rábukkantam egy régi Danubius Rádiós, sőt: "Radio Danubius"-os szignálgyűjteményre a youtube-on, és elkezdtem gondolkodni, hogy mennyire tudom összerakni a fejemben az időbeli sorrendet, hogyan alakult ki "a" kereskedelmi rádió, mely azóta már el is tűnt. Nos, nem tudtam összerakni, és a neten talált, néha egymásnak ellentmondó adatok, dátumok csak még jobban összekavartak. Valaki nem emlékszik, hogy mi mikor volt? :)
A történet elejéről lemaradtam, mert '86-ban még csak a Balatonon lehetett fogni az adást, és akkor is csak nyáron. Történetesen jártunk abban az évben Széplakon, de nem rémlik, hogy Danubiust hallgattunk volna. Egy évvel később aztán Pesten is megjelent az éterben az adó, de még mindig németül. Egy ideig minden osztrák rekámokkal volt tele: "Billa heute, freut euch, freut euch Leute!", "Wie macht das der Niedermayer?", no meg kicsit később a kint élő magyarok által üzemeltetett boltok magyaroknak szóló hirdetéseivel. Furcsa időszak volt ez '87 őszétől kezdve: világútlevél, "máriahilferstrassze", Gorenje hűtőszekrény, "mervestájer", meg minden. A német adás reggeltől estig tartott, azon kívül a Kossuth Rádió szólt a frekvencián.
A fentebbi lejátszóban egy 1988-as nap keresztmetszetét halljuk, amit valaki feltöltött: hajnali 5 és 8 közt magyar adás volt, utána (a lejátszóban 2:14-től) este 10-ig német, azt követően (a lejátszóban 3:40-től) éjjel 2-ig ismét magyar. A neten olvasottak alapján októbertől a rákövetkező tavaszig már teljesen magyar rádióként üzemeltek. Ha valaki megkérdez, én azt mondtam volna, hogy csak egy évvel később lett önálló magyar adás, de elfogadom, ha valaki másként, pláne jobban emlékszik.
1989 turistaszezonjában napközben ismét németül szólt a rádió, de ez az időszak nekem valamiért teljesen kimaradt - azt hiszem azért, mert a nyarat nagyinál töltöttük, akinek a Sokolja stabilan a Kossuthra volt hangolva - mi meg eközben a tévé előtt a Sky és Super Channelen lógtunk. Pedig érdekes időket éltünk, hiszen ez volt az NDK menekültek nyara, a Vasfüggöny lebontásának tényleges kezdete. Állítólag a Danubiusnak is volt némi szerepe azokban a hetekben, hiszen az NDK-sok rájuk hangolták rádióikat, így direktben el tudták őket érni.
2023 nyarának számottevő részét a Balatonon töltöttem, úgyhogy furcsa lett volna, ha pont a retró hétvégét hagyom ki. Némi hajózás is belefért a programba, de a főszerepet a régi vonatok - elsősorban mozdonyok - játszották Szergejtől MDmotig, Nohabtól 424-esig:
Leggyakrabban villamosok kapcsán szoktam visszatekinteni itt a blogban, hogy hogyan nézett ki egy-egy környék régen, de most inkább szűkebben vett - és villamosokban meglehetősen szegény - hazámban sétálnék egyet a hatvanas években:
A régi balatoni műút felől érkezünk az Osztyapenkóhoz, melyről mindenki tudta, hogy t-vel kellene kiejteni, de ennek ellenére mindenki ty-vel mondta - úgyhogy kérem a kommentelőket, ne is próbáljanak kijavítani :) Azóta kicsit átrendezték a terepet, de körülbelül innen készült a fotó. A kép bal oldalán látható házak ma is megvannak, az út jobb oldala lemorzsolódott az évtizedek folyamán.
A közelmúltban megszűnt buszmegálló magasságában haladunk a belváros felé a Budaörsi úton. A jobb oldali épület szerintem még a nyolcvanas években is megvolt, a balra látható ház viszont még áll, csak hozzáépítettek a tűzfalas oldalához. A fakabát a bal szélen nem tudom, mire volt használva: akkoriban volt itt posztos rendőr?
Az én időmben itt már kétszer három, később kétszer négy sáv húzódott, úgyhogy nagyon furcsa nekem ez a keskeny, hullámzó utca a domboldalba belemarva. A terepviszonyok hatvanas évek első felében való rendezésének egyik jele, hogy a balra látható sorház ma egy támfal tetején áll.
Ma már ez a villa sem áll itt, pedig gyerekként imádtam. Volt még pár hasonló épület a környéken, de már akkor is értettem, hogy hiába szép valami, ha lakóhelynek alkalmatlan.
Természetesen beljebb is keskeny volt a Budaörsi út: ez a fotó a Zólyom köz után készült, itt a ma kifelé vezető sávok helyén futott az utca. Ami tanulságos, hogy végig ki volt hagyva a hely a szélesítésnek; ma is számos hasonlóan kiszabályozott, de teljes szélességben meg nem épített utcát látni a városban, a legtöbbet talán Zuglóban.
A tavalyi év egyik örömteli eseménye volt számomra, hogy 45 év után megint sikerült utaznom balatoni katamaránnal, konkrétan a Badacsony nevűvel. Persze egy katamarán nem katamarán, úgyhogy utaznom kellett a másik kettővel is.
A MAHART Újpesti Hajójavító három kéttörzsű személyhajót épített a Balatonra: az elsőt, a Siófokot 1978-ban adták át, a másodikat, a Badacsonyt 1979-ben, a Füredet pedig 1981-ben. Ezek a járművek szakítottak a hagyományos szépségideállal, a felépítményt például vélhetően iskolai vonalzókészlettel tervezték:
A Siófokot 2016-ban alaposan átépítették, a másik kettő egyelőre megmaradt szögletesnek, ahogy gyerekkoromban megszerettem őket. Az utolsónak épített Fürednél felhasználták a korábbi hajókkal szerzett (negatív) tapasztalatokat: hosszabb lett, jobb súlyelosztással, kedvezőbb hajótest kialakítással:
A különbségeket leginkább hátulról lehet látni: ez itt a Füred Badacsonyban: a kormányosfülke mögött bőven van hely, többek közt a legénységi lakótér dobozának.
Összehasonlításként itt van a Badacsony: a kormányállás mögött csak egy kis erkélyszerűség van, és már kezdődik is a fartükör, melyből két Rába-MAN motor ontja a füstöt.
Nem csak a nagy eseményeket - átadásokat és első üzemnapokat - kell megörökíteni, hanem a sima pillanatokat is: tereléseket, a véletlenül elkapott nosztalgiavillamost, vagy éppen a Vár kupolájából fényképezett 2-est. Meg a fényvillamosokat, mert 2023 csúcsa számomra a fényvillamosok kirajzása volt. Nem tudom, miért, mert az előző években nem fogtak meg, most viszont a TW6000-es kivételével mindet kipróbáltam, a Fénytatrát meg konkrétan nagyon megszerettem. Persze azért a FényUV-zás is megvolt:
A Szántód és Tihany közti kompot jóval többen használják, mint a települések közti "sima" hajókat. Megkockáztatom, hogy a legtöbb magyar ember legalább egyszer utazik vele. Alapjában véve ez egy tömegközlekedési eszköz, de egy olyan, amit a legtöbb utas élvez. Bár maga az út csak nyolc perc, aminél a hajóra feljutás is tovább tart, jópofa, mással össze nem hasonlítható hangulata van. A legtöbben ki is szállnak a kocsiból: nézelődnek, fotózgatnak, és integetnek az ellenirányba tartó másik kompnak.
2023 nyarán csak a négy régi komp üzemelt, a két új még nem volt összerakva. Rendesen pörögtek: autók ki, autók be, és már indultak is. Nem tudom, az új hajókkal mennyire lesz más a tempó, de örülök, hogy még éppen sikerült ezt az állapotot megörökíteni:
Ezen az 1870-es évek közepén a Gellért-hegy tetejéről készült képen Ferencváros nagy része még nincs beépítve. Jobbra a háttérben épp csak épül az Összekötő vasúti híd első verziója, és a Duna hatalmas területet foglal el a budai oldalból ahhoz képest, ahogy ma ismerjük.
Ez a fotó néhány évvel későbbi, mert már készen van a vasúti híd, de az oda vezető töltés még mindig a vízen át vezet. Szintén készen áll az 1876-ra elkészült "Kopaszi párhuzammű", ami nagyjából a mai budai Duna-part vonalában választotta le a Lágymányosi-tónak elnevezett részt a folyóról. Ennek a gátnak a megépítésére azért volt szükség, mert a Duna hirtelen kiszélesedő részében fekvő két zátony hajlamos volt a zajló jeget feltorlasztani, ami miatt a folyó Ferencváros felé tört utat, árvizet okozva. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen széles a Ráckevei-Duna! Ma egyértelműen a Budafok felőli a főág, de akkor ez nem volt nyilvánvaló. Az árvízveszély miatt az 1870-es években kezdték a soroksári-ráckevei ágat feltöltésekkel leszűkíteni, de csak az 1920-as évekre készült el a ma is látható zsiliprendszer. Azóta az az ág szinte állóvíz a főághoz képest...
A Szent Gellért tértől a vasúti hídig tartó mesterséges tavat a századforduló körül kezdték feltölteni, az így nyert területre épült a mai Műegyetem régi tömbje a Bertalan Lajos utca vonaláig. Ez a fotó 1926-ban készült, és már felismerhető rajta a mai városszövet egy része: a Gellért szálló, a bérházak által szegélyezett Bartók Béla - akkor még Fehérvári - út, a távolban pedig a Kvassay-zsilip az immár keskeny soroksári Duna-ággal. Az is látható, hogy az Összekötő vasúti híd más, mint az előző képeken: ezt a "változatot" 1909 és 13 közt építették - szerény véleményem szerint ez volt a legszebb az összes közül. Még mindig megvan viszont a Kopaszi-zátony a Lágymányosi-tó közepén.
A következő nagy változás az 1937-ben átadott Petőfi - akkor Horthy Miklós - híd építése volt. Ehhez a tó jelentős részét feltöltötték, nagyjából a túlparton fekvő Haller utca vonaláig. A feltöltés anyaga az akkoriban zajló építkezések közben kitermelt föld, illetve a bontások - állítólag például a Tabáné - törmeléke volt. Sínmániásként érdekes még számomra a szálloda bal sarka mögött sejthető hátsó íves vágány: ez a tétényi és törökbálinti HÉV végállomásához tartozott!
"Földszintes" vasútbarát vagyok: nem mászok se fára, se hegyoldalra a fotózáshoz, pedig ez Szlovákia gyönyörű vonalai mentén nem feltétlenül rossz ötlet. De mászás nélkül is lehet szép dolgokat látni, úgy a vonalak mentén, mint a számos vasúti parádén, amiken szó szerint sokkal közelebb lehet kerülni a gépekhez, mint az itthoni rendezvényeken. Nincsenek túl messze lerakott korlátok, nincsenek mogorván kiabáló biztonságiak, van Kofola, de nem kell inni belőle ;) és mégse hullanak a vasútbarátok. Ennek megfelelően a 2023 májusában megrendezett kassai Rušňoparádán is jó volt nézelődni. Volt pár gőzös, voltak Búvárok, végre feljutottam egy ikermozdonyra, előtte pedig fotózgattam egy kicsit a Hernád völgyében:
Ez megy most