HamPLÓ

Születésnapom alkalmából Mariann meghívott egy pesti séthajózásra, én pedig cserébe meghívtam őt egy balatonira. Hogy azért ő is élvezze a dolgot, ne csak én, naplementézésről volt szó.

A nagyobb tóparti városokból rendszeresen indulnak egyórás sétahajójáratok. Egyes kikötőknél az utolsó ezek közül különleges szokott lenni, mert úgy időzítik, hogy a naplementét az út közepén, a vízről lássák az utasok. Sakkoztam egy kicsit az időpontokkal, hogy melyik járatot válasszam, és végül Siófok mellett döntöttem, bár szerintem a Badacsony látványa miatt a boglári és lellei menet is gyönyörű lehet.

Felültünk hát a vonatra délután, és egy óra nemnagyonsokkal később már ott álltunk a siófoki kikötőben. A hajózás eszköze a Kelén motoros volt. Ez a fehér szépség 1891-ben Újpesten épült, majd itt, a Sió partján rakták össze. Eredetileg gőzös volt, majd a hatvanas években dízelesítették. Érdekes módján míg testvérhajóját, a Helkát a hetvenes évek végén a partra tették (azon verekedett Ötvös Csöpi a Pogány madonnában), ő valamiért megmaradt a vízen.

A belseje is kellemesnek tűnt, de egy szép nyári estén ki akar zárt térben lenni? Kicsit ugyan tartottam attól, hogy megázunk, mert indulás előtt fél órával felhők jelentek meg az égen, és pár cseppnyit esett is, de végül jól döntöttünk, hogy a szabadban foglaltunk helyet.

A szerencsére nem túl zárt felhőzet szerintem még szebbé is tette a látványt! Amikor elindultunk, még világos volt, aztán meglepően gyorsan bealkonyodott. Az ember szó szerint minden nap átél egy naplementét, de én legalábbis még sose stopperoltam, hogy mennyi idő alatt fordul át a világoskék ég olyanba, mint amit a fentebbi képen láthatunk. Meseszerű volt.

Az egyórás út a beszélgetés és nézelődés jegyében telt, de azért néha nem bírtam nem kattintgatni. Ehhez a hatásvadász beállításhoz például alig kellett elfordulnom a helyemről. Bármerre néztünk, szépség vett körül!

A tavalyi év nagy dobása számomra  - a lengyelországi Tour de Trams mellett - az volt, hogy végre mozgásban láttam a két évvel korábban felhozott Mk48-ast a Gyermekvasúton. Fogalmam sincs, mikor szerettem meg ennyire ezt a klasszikus kisvasúti mozdonyt, de azonnal ugrottam, ha valaki jelezte, hogy fel fog bukkanni a budai hegyvidéken:

2022: újra Mk48-as a Gyermekvasúton!

2021 óta közlekedik az extra bicikliszállító kapacitással rendelkező Tisza-tó sebesvonat Budapest és Balmazújváros közt, a névadó tavat és a Hortobágyot érintve. A járat Budapesttől Hatvanig villanyvontatással halad, ott viszont dízelmozdonyra vált, mivel Füzesabonytól nincs madzag az útvonala fölött.

Ami miatt idén különösen érdekes volt ez a vonat, az az, hogy a MÁV-nak nem volt elég dízelmozdonya a vonathoz, ezért a MÁV Rail Tours, leánykori nevén a MÁV Nosztalgia Kft. adta a vontatójárművet. Konkrétan egy Púpost. Viszont ez a Púpos néha lerobbant. Volt, hogy megpróbálták bedobni a hatvaniak egyik saját Púposát, de az bedobta a törölközőt. Bedobtak egy másikat, az is lerobbant, úgyhogy Csörgőt kellett keríteni rá. De volt olyan is, hogy Nohabot kellett küldeni, máskor meg egy Dácsia mentette meg a napot. Mivel nem értek hozzá, el kell higgyem az Indóház Online cikkében írtakat, miszerint a vonal egy részén olyan rossz a pálya, hogy kikészíti a mozdonyokat, a típustól nagyjából függetlenül...

Szerencsére az általunk kinézett napon a remélt 114-es Púpos virított a vonat elején, régi festéssel, pepita partedlivel, ahogy kell. Én speciel nem is vágytam gépcserére, lerobbanásra, csak a Ganz-Jendrassik motort akartam hallgatni az ablakban lógva :)

Balmazújvárosban bónuszként kaptunk egy Nohabot is: bár éppen nem mozgott, egy megrakodás alatt álló tehervonat élén a 006-os figyelt! A képhez annyi megjegyzés tartozik, hogy a balra látható füst nem a Púposból jött, hanem valami munkát végeztek a vasút mellett.

Egyébként a Tisza-tavon átvezető szakasz eleje az egyik legkedvencebb vasúti helyszínem az országban. Megértem azt, aki biciklizni jön ide, de vonattal is marha jó hely!

Előszó: nem szeretek 2-3 percesnél hosszabb videókat csinálni, mert engem se kötnek le a 2-3 percnél hosszabb járműves videók. Ráadásul soha nem bírom befejezni őket, mert a huszadik átnézéskor is mindig találok valami változtatnivalót, úgyhogy inkább csak abbahagyom őket. Egy 2 perces videó simán elvisz fél-egy órát az életemből - ehhez képest ez most egy 7 perces filmecske, szóval képzelhetitek, mi munka van benne :) Remélem, hogy lesz, aki végignézi!

1978 nyara és 2022 ősze közt csak kompon utaztam a Balatonon, más hajón nem. Aztán amikor 2022-ben végre újráztam, rájöttem, hogy imádom, úgyhogy a rákövetkező nyarat részben a magyar tenger motoros személyhajóin töltöttem. Azért a nyarat, mert csak főszezonban jár minden vonal és hajó; elő- és utószezonban jelentősen szűkebb a kínálat, azon kívül meg szinte semmi sincs. A rekordom az volt, amikor egy nap alatt 7 órát voltam vízen, de általában, ha már lent voltam, 1-2 óránál nem adtam alább. Ennyi idő alatt természetesen volt időm videózni is. Néhány filmecskét már feltöltöttem, de azok jellemzően tematikusak, egy-egy konkrét hajóhoz vagy utazáshoz köthetőek. Ez viszont általánosan innen-onnan mutat életképeket, a nosztalgiáktól a rendes hajókig, egyik parttól a másikig! Sőt, még feliratozás is van, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni, ha esetleg nem lenne már eleve bekapcsolva:

Mivel új vagyok a műfajban (na jó: relatíve), a hajós zsargont még csak ugatom, és lehet, hogy néha a látottakat is rosszul értelmezem, úgyhogy ki lehet egészíteni (vagy javítani) kommentben, de csak finoman :) És ez itt nem a reklám helye, de a leírtak nagy részét nem tudtam volna leírni, ha nincs a www.hajoregiszter.hu, a hajómániások villamosok.hu-ja. Köszönöm az ő munkájukat, hogy ilyen könnyen kikereshettem, éppen mit láttam!

Még egy perc a balatoni nyár emlékére. Nem KFT, mert nem volt kékszemű lány meg sűrű nádas, egyszerűen csak szép volt.

És mutatok egy videót is róla, bár ez már nem Keszthelyen, hanem Badacsony megállóhelyen készült. Nem mozgott valami sokat az öreg vas a retróhétvégén, a mögé csatolt kocsik pedig nem igazán voltak "nosztalgia értékűek", de azért jó volt látni-hallani:

Az előnézeti kép ellenére ez nem egy nohabos videó: a főszereplők nem turcsiorrúak, és a szokásos északin kívül még egy kis déli part is van benne. Részletesebb információk a feliratozásban:

Csak egy gyors bejelentkezés a hatszáz fokos kánikulában: augusztus 20-án elment az idei utolsó Nohab-gépmenettel árukapcsolt Bzmotos személyvonat Balatonfüred és Tapolca közt. Ha minden igaz, stílszerűen a 020-as vitte, én viszont néhány héttel korábban még a 001-essel kaptam el, lásd lentebb. Ugye pár héttel korábban a 019-est fotóztam a szerelvénnyel, a 020-ast meg még nyár elején láttam. Egyes vasútbarátok forronganak, hogy hogy lehet egy ilyen szép, erős mozdonyt ilyen vonat elé tenni, de nem látom be, hogy miért lett volna jobb, ha egymagában megy át Tapolcára, külön foglalva az egyvágányos pályát a Bézé után...

Idén kitaláltam, hogy be akarom utazni a Bahart összes menetrendi (bár igazából mindennek van menetrendje, ők a weboldalukon így hívják a nem komp, séta- vagy bulihajóikat) járatát, és így is tettem, természetesen nem egyetlen nap alatt. Az utolsó még hiányzó útvonal Balatonfüreden végződött. Korán érkeztünk, úgyhogy már előző nap nézegettem, mit lehetne utána csinálni (hétvégéken például Nohab is járkál az északi parton). Felmerült bennem, hogy meg lehetne nézni a Tihany - Szántód kompot, de útitársam hamar haza akart érni, úgyhogy előre megvettem a vonatjegyeket Füredtől Pestig. Aztán a Balaton közepén meggondolta magát, és azt mondta, hogy menjünk inkább kompozni :)

Egy plusz utazással (ami azt jelentette, hogy ki se szálltunk ki a hajóból, mert ugyanaz ment tovább) elcsobogtunk Tihanyrévre. Papírforma szerint 40 percenként indulnak a kompok, de ez nyári csúcsban nyilván nem működne - a valóság az volt, hogy mind a négy hajó folyamatosan pörgött: amint megteltek, már indultak is. 

Szántód volt az úticél, de túl hamar odaértünk volna a vasútállomásra, úgyhogy az első odaút után újabb jegyvásárlás jött, aztán egy másik komppal visszamentünk Tihanyba, hogy onnan egy megint másikkal visszajöjjünk.

Az út alig 8 percig tart, és ennek nagy része a végén a rámpához beállással telik, szóval nem sültünk túl sokat a napon. Ahogy régen, úgy most is a kikötést találtam a legizgalmasabbnak. Egy átlagos hajóval nem lehet csak úgy megállni, hiszen továbbviszi a lendület, ezek a kompok mégis menetben érkeznek a mólóhoz, és ránézésre csak tizenpár méterre a csapóhídtól kezdenek lassítani. Ráadásul oldalirányban is elég finoman állnak a betonnyelv mellé, szóval már régebben is sejtettem, hogy valami bonyolultabb szerkezet mozgatja őket, mint egy egyszerű hajócsavar és kormánylapát. Most rágugliztam, és kiderült, hogy ez tényleg így van: a hagyományos elrendezés helyett egy, pontosabban két Voith-Schneider-propellerrel rendelkeznek. Ezek függőleges tengely körül forgó lapátok, melyek állásszögét változtatni lehet, így kormányzásra és gyors irányváltásra is alkalmasak a forgásirány megváltoztatása nélkül. Nem akarom laikusként szakszavakkal teleírni a képernyőt, úgyhogy a bejegyzés végére inkább beteszek róla egy videót :)

Ahogy írtam, látogatásunk pillanatában négy komp dolgozott a járaton, nincs is több belőlük. Közülük a "Kisfaludy Sándor" a legidősebb, és egyben a legkisebb is. Őt 1961-ben építették a rendkívül fantáziadús "KOMP II" néven. Ahogy sejthető, volt "KOMP I" is, de az jóval kevésbé kifinomult, ráadásul kisebb szerkezet volt, még a háború előttről.