HamPLÓ

Annak idején írtam bejegyzést a Hódmezővásárhelyen először végigmenő szegedi munkavillamosról, az első Stadler tram-train jármű Szentesre érkezéséről, az első városi próbamenetről, és az utasforgalmi próbaüzem elindulásáról, de mindig másoktól elkért képek felhasználásával. Most viszont végre én is eljutottam oda, hogy kipróbáljam :)

A Szeged - Hódmezővásárhely tram-train

Régi fényképeken megfigyelhető, hogy Budapesten a villamosvágányok helye sokáig az út két szélén volt. De nem teljesen a szélén, hanem egy kicsit beljebb, talán hogy a házak előtt megálló áruszállító lovaskocsik ne tartsák fel a forgalmat:

A Szent István körút a Nyugati tér felől nézve 1895 körül. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.058

Az ilyen kialakítású vágányokat már az 1930-as években elkezdték az út közepére áthelyezni, néhány helyen azonban egészen sokáig megmaradt a régi módi. Például a Könyves Kálmán körúton, ahol az Üllői út és a Vajda Péter utca közti szakasz egészen 2000-ig így nézett ki.

A Könyves Kálmán körút átépítése után már csak a Haller utcában találkozhattunk ezzel a megoldással, a Telepy utca és a Soroksári út közt*. Mivel ekkoriban lett digitális fényképezőgépem, a Könyvessel ellentétben ezt a részt viszonylag részletesen megörökítettem, például a 611-es nosztalgiakocsival, mely remekül passzolt a sínek és az út széle közti ősrégi keramitos burkolathoz :)

Vannak városok, ahol helyenként ma is az út két szélén járnak a villamosok, de általában nem ezzel a furcsa kihagyással az út tényleges széléig. Feltételezem, hogy annak idején nagyjából mindenütt a két szélre került a lóvasút, majd a villamos, hogy a le- és felszálló utasoknak ne kelljen az út közepén csoportosulniuk, de a közúti forgalom növekedése elsöpörte a megoldás előnyeit.

Mindenesetre 2002-ben már kőkorszakinak érződött a dolog, amiben persze része volt annak is, hogy az egész Haller utca elég borzasztóan nézett ki. Ma ezt láthatjuk körülbelül ugyanitt.

Még egy iparvágány(ocska) is elfért az utcában, ahol a villamosüzem kábelraktára működött a nyolcvanas évek második feléig. Manapság így néz ki ez a rész.

Valamiért úgy alakult, hogy - bár alapvetően széles látókörű közlekedésbarátnak tartom magam - a buszok nem igazán foglalkoztatnak. Kivéve, ha sokan vannak, nem újak, és Mátyásföldön vagy Székesfehérváron készültek :) A szakmai tudás persze így is hiányzik a Ferihegyen felsorakozott Ikarusok kivesézéséhez, úgyhogy ami most következik, az inkább csak egy lelkes képes beszámoló sok szép régi (és nem annyira régi) gépről:

III. Ferihegyi Ikarus találkozó
Aeropark, 2021. október 2.

Két hete akadtam bele ebbe az 1980-as légifotóba a Fortepanon. Aki csak a mai állapotokat ismeri, talán nem is jön rá egyből, hol járunk:

Ez bizony a még téli kikötőnek használt Lágymányosi-öböl a Kopaszi-gáttal, alul a mai Infopark területének déli sávjával! Balra a Ganz-MÁVAG hídépítő telepe látható, középtől lefelé és jobbra a BEAC és a MAFC sportplaccai, ahová általános iskolából állandóan kizavartak bennünket tornaórákra. Jobbra fent kivehető a Kelenföldi Erőműhöz tartozó mini rendezőpályaudvar, és az abból kiágazó ív, és az is látszik, hogy az Andor utcai iparvágányrendszer északi nyúlványa átbújt az Összekötő vasúti hídra vezető vágányok alatt, nagyjából ott, ahol ma az átjáró és a villamosmegálló van. A Lágymányosi híd ugye akkor még sehol nem volt, a MOL-torony helyén pedig a KÉV-Metró telephelye működött.

Én '92 késő őszén jártam először a gáton. Akkor még nem lehetett egyenesen kimenni rá a Dombóvári útról (vagy legalábbis nem tudtunk róla), hanem valahol az iparvasúti aluljárónál be kellett menni az öbölhöz, és a telepek és a víz közt lehetett kijutni a vékony földnyelvre. Hideg volt, sötét, semmi közvilágítás, és csak remélni tudtam, hogy a környék kóbor kutyáinak nem lesz kedve megkergetni bennünket :) Ja, az öböl vízében meg egy elsüllyedt bárka pihent, a Magyar nevű egykori motorhajó - volt egyfajta hangulata a környéknek! Ma a fentebbi hely valahogy így néz ki.

A jelek szerint 2005-ben már nem volt itt az elsüllyedt hajó. Többek elmondása szerint nem volt ez rossz hely: lehetett evezni, horgászni, strandolni, közel volt a városhoz, mégis messze tőle, de én '92-ben már csak a lepukkantságot láttam.

SzeGa barátom 2005-ben, a terület kiürítésekor fotózta körbe a gátat. Ez itt a képen egy csónakház lehetett, valahol itt, ...

2020-ban örömmel adtam hírt arról, hogy "új" járművel bővült a Gyermekvasút állománya: egy Mk48-as dízel-hidraulikus mozdonnyal. A típusból dolgozott itt néhány példány a hatvanas években, de nem igazán váltak be. Viszont mégiscsak a hazai kisvasutak egyik legmeghatározóbb járművéről van szó, úgyhogy egynek mindenképpen helye van a Budai-hegyekben!

Annak idején ezek a mozdonyok zöldre voltak festve, és egyesek Spenótnak becézték őket. Később pirosak lettek, úgyhogy most ők a Piros Spenótok. Itt éppen Szépjuhászné állomásra érkezik meg a mozdony az 1949-ben Győrben épített Cax 529-es kocsival.

Szépen rendbehozták az 1961-ben gyártott mozdonyt, ami 2020 nyarán még kicsit tépettebb állapotban mutatkozott:

Bár már gyerekként is tudtam, hogy Budapesten van Városháza (igazából több is), néha hiányoltam, hogy nincs egy impozáns központi főterünk tornyos városházával, mint amilyeneket külföldi útjainkon láttam. Pedig régen volt ilyenünk, és a "régen" tulajdonképpen nem volt nagyon régen, hiszen fotók is bőven vannak róla:

Készítette: Borsos József - Vasárnapi Ujság 1892/23 [1] Áthozva a hu.wikipedia projektből a Commonsba., Közkincs, Hivatkozás

Ő az ott a Belvárosi plébániatemplomtól balra, hátul. Nem mondanám, hogy kimondott szépség volt a torony, de legalább volt. És itt jegyzem meg, hogy másnak is hiányzik egy tornyos városháza Budapestről: egyszer találkoztam egy turistával, aki a New York-palotára hitte, hogy az az, mert az volt a legvárosházásabb az aznap látott épületek közül :)

Így néz ki a régi fotó helyszíne ma: a (buda)pesti Városháza, sőt: az egész Városház tér eltűnt a piarista központ tömbje alatt!

Ezen az 1894-es térképen nyíllal jelöltem a Városházát. A tőle jobbra eső nagyobb, négyszögletes épület a piaristák (régi) rendháza volt.

Ahogy az utcák nyomvonalából látható, az (eredeti) Erzsébet híd építése miatt alaposan átrendezték a környéket!

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.044

És itt van "ő" a kép jobb szélén: a régi városháza a lebontása előtt néhány évvel. Nem volt különösebben szép - vagy régi - épület: az 1840-es években építették a korábbi, hasonló, de rossz állapotban levő akkori városháza helyére. Hamar szűknek bizonyult, ezért 1863-ban ráépítettek egy harmadik emeletet, de ez se volt elég, így nemsokára elkezdték a (mai) Váci utcai Új Városháza építését, ezt pedig 1900-ban lebontották. A fentebbi kép kicsit olyan, mintha nem is Budapesten készült volna, nem? Valahogy nem ismerős, pedig szerintem nagyon hiányzik egy-két ilyen városi tér Pestről. De várjunk csak! A kép közepén levő sarokház, illetve a balszélen levő épület mintha mégis ismerős lenne!

Próbálnék ugyanabból a szögből fotózni, de a piarista tömbön át nem megy :) Mivel legutóbbi ottjártamkor tele volt minden parkolva, a Google street view-t hívom segítségül.

És tényleg: az egykori Városház tér keleti oldala ma a Váci utca keleti oldala; a Kígyó utca torkolatának északi sarka ma a Váci utca 32 számot viseli; ezt az épületet 1872-ben adták át. Szintén létezik még a régi kép balszéléről a 28-as számú ház 1877-ből. A kettő közti ikerépület a köztük futó Haris közzel viszont csak 1911 óta létezik - ezek annyira egy objektumot alkotnak, hogy maga a Haris köz is csak a második világháború után lett közterület!

A Százéves Étterem már régen jóval öregebb nevénél, úgyhogy nem meglepő, hogy még láthatta a Városház teret.

A legutóbbi, budapesti tömköz életképeket megörökítő oldalam meglepően sikeres (ez persze egy erősen relatívan értelmezendő jelző:) lett, úgyhogy megcsináltam a folytatást hozzá. Ezen a három oldalon is sok nosztalgiamenetet fogunk látni, de azért szerepelnek rajta terelések és rövidítések is, no meg a fényvillamosok, illetve sétálunk egyet a Fonódó és az 56-os mentén is:

Életképek, 55. rész, folytatás: 2021-22
Nosztalgiavillamosok, terelések és rövidítések, kijelzősítés és egyéb modernizálások, illetve teljesen mindennapi pillanatképek 2022 tavaszáig:

Utoljára majdnem két éve készítettem tömegközlekedési életképes weboldalt, akkor is 2019-es fotókból. Közben volt egy járvány, lezárással, meg rá is untam a villamosfotózásra, szóval másfél évre kiestem a műfajból. Mivel egy ideig azt hittem, hogy ez már így is marad, aztán mégse úgy lett, az oldal enyhe önéletrajzi felütéssel indul, de senki ne ijedjen meg ettől, ezután villamosok tömkelege következik :) És ez most még csak az első kettő az öt oldalból, amire szétszortíroztam a kétszázhuszonvalahány fotót!

Életképek, 55. rész: 2020-21-22
Új és nosztalgia, terelés és normál üzem...

Vissza az előző részhez

Utazzunk megint vissza az időben a FŐMTERV Fortepanra feltöltött képei, még pontosabban Domonkos Endre fotói segítségével!

Ez a kellemes kisvárosi utca a templommal ma hat vagy hét sávon lát forgalmat: a Kerepesi úton járunk, hátunk mögött a Hungária körúttal. A dupla vágány jobboldalt az akkor még a Keleti pályaudvarig bejáró gödöllői (és rákosszentmihályi) HÉV-hez tartozott, balra pedig iparvágány kanyarodott a Százados utcába. Jobbra a kupolás építmény a Népstadion metróállomás első inkarnációja volt, amit félbehagytak, majd lebontottak, és felhúzták helyette a ma is meglevő épületet.

Bár a manapság már elégtelen kapacitású Hungária körgyűrűt elég korán megtervezték, viszonylag későn építették ki úgy, ahogy ma használjuk: a nyolcvanas évekig legtöbb helyen úgy nézett ki, mint ma a Nagy Lajos király útja, a Salgótarjáni utca és a Népliget közti szakasza pedig egészen 2000-ig teljesen alkalmatlan volt feladatának ellátására. A fentebbi, 1963-as képen a "dohánygyári átjáró" néven is ismert sikátort láthatjuk, ahol a körút a vasút alá bukik a Kőbányai út és a Salgótarjáni utca közt, az előtérben egy pótkocsis trolival. Erről a helyről gyerekkoromban állandóan azt hallottam a rádióban, hogy beszorult valami teherautó a híd alá, és emiatt dugó van - és mit ad isten, amikor egyszer az unokatesómmal erre vetődtem a nyolcvanas évek második felében, a Csufi néven emlegetett barkácsvillamos üldözése közben, pont szemtanúja lettem, ahogy a tűzoltók egy ilyen beszorulás (és az azt követően leborult áruk) eltakarítását végezték. Az északra tartó irány egyébként ma is ebben a veremben megy, és a "plafon" még mindig elég alacsonyan van, ezért a trolibusz felsővezetékét a bicikliút fölött vezetik.

A dohánygyári átjáró fentről 1996-ban (!). A link új ablakban nyílik meg.

Ezen a '96-os képen ezt a szűkületet látjuk fentről. A kilencvenes évek végén a körúttól nyugatra eső házakat lebontották, és a vasút alatt egy új, mélyebb átjárót építve átrakták oda a délre tartó forgalmat. Sejthető, hogy a kép alsó szélén kicsit kiszélesedik az út, de ekkor még bőven nem érte el mai keresztmetszetét (és az 1-es villamos se volt még itt). Mennyit álltam itt dugóban a kilencvenes években!

Ezen az 1972-es fotón a Könyves Kálmán körút és a Vajda Péter utca kereszteződését látjuk a Ganz-MÁVAG irodaházából nézve. A Népliget felől a 23-as villamos kanyarodott a belváros felé - no meg itt a képen egy Muki. Döbbenetes, hogy még a hetvenes évek elején is mennyire kicsi volt a közúti forgalom, nem? Ekkor még tényleg elhitték az illetékesek, hogy a 2x2 vagy akár 2x3 sávra kiszélesítendő utak soha nem fognak megtelni - aztán látjuk, hogy mégis megtették...

Ezen az 1975-ös képen a romkert miatt valószínűleg mindenki felismeri, hogy a Szentendrei utat látjuk Aquincumnál. Ez se ilyen keskeny ma már!

Többen megpingettek a napokban, hogy új képek kerültek fel a Fortepanra a FŐMTERV gyűjteményéből. Domonkos Endre fotóira egyátalán nem túlzás a "fantasztikus kordokumentumok" jelzős szerkezetet használni,  egyszerűen döbbenetes dolgokat láthatunk a sok száz "új" fotón! Most ezek közül mutatnék be párat, elhelyezve őket térben és időben, többek közt légifotókkal, linkekkel, és személyes emlékekkel körítve. A válogatásban NZA működött közre.

Egy igazi falusi utcarészletet láthatunk ezen az 1956-os képen - leszámítva a síneket. Albertfalván járunk, a Fehérvári úton. Szemben egy 47-es villamos, háttal nekünk pedig egy pótkocsis HÉV szerelvény áll; mindkettő az Építész utcai megállóban várakozik. Az utca keresztmetszete tulajdonképpen nem változott azóta, csak minden más körülötte: ma ezt láthatjuk ugyanitt. A villamos és a HÉV együttélése technikai szempontból érdekes volt, utóbbi ugyanis magasabb feszültséggel működött (550 versus 1000 V). Kompromisszumként a Fehérvári úton a zöld szerelvények a villamoshoz alkalmazkodtak, így ugyan lassabban tudtak haladni, cserébe viszont kevesebb helyen álltak meg.

Ez a fotó ugyancsak az Építész utca kereszteződésénél készült, csak már 1969-ben, amikor a HÉV helyett már villamosok jártak: a tétényi vonalon a 43-as, a Budaörsig visszavágott törökbálintin pedig a 41-es. A kereszteződésen túl jobbra a községházát láthatjuk, mely ma már nincs meg, létezik még viszont a mellette tátongó placc, melyen még gyerekkoromban is egy kis piac működött.

Albertfalva fentről 1963-ban. A link új ablakban nyílik meg

Így nézett ki mindez 1963-ban fentről. Bizonyos dolgok ma is megvannak, de a terület jellege eléggé megváltozott a panelházas lakótelep megépítésével. Érdekes egyébként, hogy a földszintes házak közt milyen természetességgel terült el néhány gyár, némileg megtörve a falusias látképet. A festék/lakkgyár telepe jó évtizede tűnt el, a cérnázó ma is megvan, és a jobb felső sarokban látható gyárcsarnokok egy része is áll. Utóbbiakban gyerekkoromban a Szellőző Művek működött, ahová általánosban egyszer elvittek bennünket gyárlátogatni. Mielőtt bementünk, ettünk egy lángost a kispiacon, azért emlékszem rá :)

A Fehérvári út imént látott része ma is elég keskeny, a nyolcvanas évek első felében rendesen kiszélesítették azonban az Árpád hidat, melyet itt az akkor még létező - és szerintem azóta is fájóan hiányzó - Margit-szigeti megállónál láthatunk, egy Bengális tanulójárattal. Érdemes megnézni, hogy milyen kevés hely van a villamosok mellett a megálló után!

Az Árpád híd fentről 1963-ban. A link új ablakban nyílik meg.

Érdekes építmény volt ez a dunai átkelő akkoriban: a negyvenes évek elején még szélesen kezdték építeni, a budai oldalon és a szigetnél meg is épült a teljes keresztmetszet, a háború után azonban csak minimális szélességben készültek el a fő áthidalások. Egyetlen hosszú útszükületnek tűnt az egész!

Alulról ma is látszik középen az eredeti hídszerkezet, a két oldalán a nyolcvanas években odarakott új részekkel.

Az iménti légifotó bal szélén kivehető a híd nagyjából mai méreteivel rendelkező lehajtó, melyen akkoriban alig jártak autók. Ezen az 1959-es képen a Flórián tér felé nézünk, mely finoman szólva kisvárosias hangulatot áraszt. Ez aztán az elkövetkező évizedekben teljesen megváltozott: gyakorlatilag csak a jobbra látható dohánygyári épület, illetve a távolban a Kísérleti Lakótelep magasházai ismerhetők fel.

Villamosmániás szívemnek fájóan hiányzik a Pacsirtamező (akkoriban Korvin Ottó) utcai villamos, melyet 1959-ben még teljes fényében láthatunk. Nem igazán fényes azonban a környező városszövet látványa: ezen a képen a Perc utca kereszteződése előtt állunk, a távolban látszik a Flórián tér sarkán a jellegzetes, szecessziós jellegű ház, ...