HamPLÓ

Még tavaly írtam arról, hogy újabb nosztalgiavillamos feltámasztásán dolgozik a BKV, és most lassan beérik a munka gyümölcse!

Az "Ezerötszázasokról" - kicsit precízebben az F₁A típusú motorkocsikról - már több bejegyzést is írtam, lásd itt és itt. Könnyű sokat írni róluk, mert semelyik másik budapesti sorozat se ment át annyi változáson, illetve közlekedett annyiféle kivitelben, mint ez.

A kékre festett 1522-es Kelenföld kocsiszínben félreállítva a kétezres évek első felében

A bejegyzés főszereplője 1939-ben épült a Beszkárt budai főműhelyében, még 1516-os pályaszámmal, majd három évvel később számozták át 1522-re. A legtöbb 1500-ast a hatvanas-hetvenes években jelentős mértékben átépítették, néhány azonban csak viszonylag kisebb ráncfelvarrást kapott. Az 1522-es az utóbbi csoportba tartozott, bár a hatvanas évek második felében elvesztette az oldalablakok fölötti kisablakokat. Egészen 1979-ig dolgozott, de forgalomból való kivonása után sem selejtezték, hanem felújították. Mivel kiállítani viszont nem volt hol, több megőrzésre kijelölt járművel együtt a bezárt Újpest kocsiszínben ragadt, ahol nem sok jó várt rá. Később több helyen is tárolták, de az állapota egyre romlott. Valamikor aztán egy forgatáshoz kékre festették - a "Hazudós Jakab" című filmben látható így.

Felújítás közben a Fehér úton

A kocsi gyártáskori állapotba helyreállításáról 2019-ben döntöttek, és hamarosan neki is láttak a Fehér úti főműhelyben (VJSZ Krt.). A pandémiás helyzet némileg hátráltatta a munkálatok befejezését és a kocsi bemutatkozását, de lassan elérkezett az ideje, hogy felszállhassunk rá!

A reggeli napfényben fürödve a Hengermalom úton

Mivel viszonylag kései típusról van szó kéttengelyes mivoltához képest, a kocsi néhány dologban többet tudott a korábbi sorozatoknál: például dupla ajtajai voltak, és már gyárilag voltak rajta irányjelző lámpák. Ráadásul "all electric" volt, azaz nem volt rajta légfék, emiatt kicsit másként kellett vezetni. Az 1522-esnek ráadásul erősebb motorjai és Siemens menetkapcsolói voltak, emiatt nagyon tudott menni: állítólag a kapcsolót egy ujjal lehetett mozgatni, és fokozatváltások közben nem kellett egy-egy pillanatra megállni a kar tekerésében, mert a villamos folyamatosan gyorsult. Eme tulajdonságai miatt az 1522-est "Csodakocsi" néven is emlegették. Sajnos ma gyengébb motorok vannak alatta, emiatt nem fogjuk megtudni, hogy milyen lehetett ez...

Régen voltak már belső égésű motoros gépsárkányok, úgyhogy ha már egyszer megint Pozsonyban jártam, fotóztam párat, hogy addig se kelljen rendes blogbejegyzést írnom:

A Tatra gépjárművek régi kedvenceim, és szerintem Tatra 114-est eddig még nem is láttam ilyen közelről. Valószínűleg nem sok lehetett belőle Magyarországon.

Ezzel ellentétben a Škoda 1000MB kimondottan gyakran látható masina volt. Ritka karakteres orra volt... na meg minden mása :)

Június harmadik szombatja is tartogatott érdekességeket a közlekedésmániások számára - és kivételesen nem csak a villamosok rajongói örülhettek:

A Hatszázaska egy szerethető egyke a budapesti trolik történetében: ő volt az első 200-as Ikarus - konkrétan egy szovjet exportra szánt 260-as* -, melybe egy ZiU-5-ös villamosberendezését pakolták. Sajnos csuklós tesóival ellentétben ebből a barkácsolásból nem lett sorozat; ennek fő oka az volt, hogy a Szovjetunió dömpingáron adta a jóval kényelmetlenebb ZiU-9-eseket. Az 1976-ban állományba került kocsi - a végén már pirosra festve - végül 1995-ig dolgozott.

* annyira dízelnek szánt volt a kasztni, hogy a műszerfal alján ott maradt a sebességváltó kapcsolási sémája :)

Sajnos a 2000-es évek végére a kocsi váza szétrohadt, ezért 2007-ben egy másik 260-as vázára építették vissza. Hangos légsűrítő, keskeny műszerfal, kis nyitható ablakfelületek - igazi retró ez a masina!

Ugyanaznap a szokásos N19-es járat is közlekedett. Pontosabban nem a szokásos volt, mert a Szabadság híd le volt zárva, így a Körtér és a Vörösvári út közt pörgött - a szombati jármű pedig a 3430-as MUV volt. Ez a "modernizált" altípus ugyan alapvetően Óbudán és Dél-Pesten volt otthon, de egy UV szerintem pompásan illik a Bartók Béla úthoz is, úgyhogy először a Gárdonyi téren kaptam le.

Mivel 2020-2021 teljesen kimaradt szlovák vonatozásilag, már nagyon el akartam legalább Pozsonyig jutni. Erre jó alkalomnak tűnt a Múzeumok Éjszakájának napja. A fő programok ugyan - logikusan - este kezdődtek, de a vasúti múzeum már napközben is megjáratott pár öreg járművet:

A múzeumok éjszakájának napja Pozsonyban
Gőzösös nosztalgiavonat, "Bányászlámpás" motorkocsi, véletlenül elkapott nosztalgia Tatra, meg még ez+az

Múlt hétvégén végre ez is megtörtént: utasokat szállított az egyirányú Bengálik prototípusa, a 3720-as! A kocsit már 2018-ban láthattuk a BKV 50. születésnapján, de problémák voltak vele, úgyhogy utasokat nem szállíthatott. Mostanáig.

A járgány a Csóka utca (azaz a kelenföldi remiz) és a János kórház közt pörgött. Az első kör előtt előbbihez mentem ki, mégiscsak itt, a kocsiszín mellett - illetve részben a kocsiszín területén - működő Füzesi főműhelyben építették a kocsit! Kicsit korábbra számoltam az érkezését a Baross kocsiszínből, ahol amúgy lakik, úgyhogy a nap már nem úgy sütött, ahogy szerettem volna, de így is klassz volt itt látni!

A protó - és az első néhány sorozatpéldány - színezése teljesen rendhagyó volt, de hamar felhagytak a használatával, és előbb a sárga szín jelent meg, majd a fényszóróig leérő háromszöget szelidítették meg. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik ez a nagyon világos fényezés, de mindenképpen új színt hoz a nosztalgiaüzembe :)

Plzeň után a főváros jött, szép és kevésbé szép villamosokkal, ismerős és idegen vonatokkal, hajókkal, hegyoldali remizzel és villamosviadukttal. Nekem továbbra se "bezzegváros" Prága, de azért lássuk be, hogy sok dologban előttünk járnak...

Prága, 2021. augusztus 17.
Villamossal a vonathoz, vonattal a villamoshoz, hajóval a villamos helyett, szóval van itt minden, mint a bazárban

Ezt a várost a legtöbben valószínűleg a pilseni sörről ismerik (talán még a közlekedésbarátok is), pedig itt volt egykor a Škoda művek központja. Nem azé, amelyik az autókat gyártotta, hanem a nehézipari részé, amelyik például a paksi atomerőmű reaktortartályait, vagy a London Eye tengelyét és kerékagyát is gyártotta. És ahol a mozdonyok is készültek, illetve ahol ma is gyártanak villamosokat a régi szép név alatt. Mondjuk ehhez képest pont Škoda villamosból láttuk a legkevesebbet :)

Plzeň 2021 augusztusában
A sör és a Škoda városa (de mi itt most villamosokat, trolikat és vonatokat fogunk nézni)

Az előző két résszel (lásd itt és itt) még mindig nem lőttem el az összes kedvencemet Domonkos Endre fortepanos fotói közül. Az akkor látott felvételekhez képest a most következők helyszínének beazonosítása nem nehéz, úgyhogy régi légifotók nélkül is megleszünk - több lesz viszont a saját emlék :)

1959 van, és a Szent Gellért téren járunk, amit a közvélekedéssel ellentétben akkoriban is "Szent"-ként jelöltek a térképeken, annak ellenére, hogy a Szabadság híd másik végén már a Dimitrov térről indult a Tolbuhin körút :) De nem is ez az igazán érdekes, hanem a Muki, ami a Szent Gellért rakpart felől kanyarodik a hídra a ma már nem létező delta északi ágán. És nem akármilyen Mukiról van szó: ez nem a ma is látható típus 1926/27-ből, hanem a BVVV által 1910-ben beszerzett ős-Mukik egyike. További érdekesség, hogy ez a konkrét kocsi, az egykori 7016-os pályaszámú ma is megvan, csak más formában, 1963-ban ugyanis hóseprővé alakították, 1997-ben pedig, a BKV-tól való selejtezése után Miskolcra került M5-ös jelzéssel. Figyelemre méltóak még a gyalogos-átkelőhelyek, melyeket nem a ma használt zebrák jelölnek; a közútnak és a villamosoknak szóló közlekedési lámpákat pedig rendőr kapcsolja a kacsalábon álló fülkéből. További érdekesség, hogy a Műegyetem rakparton még nincs meg a benzinkút - helyette a balszélen sejthető sokkal kevésbé látványos elődje.

Ezen az 1966-os felvételen talán látszik, hogy miért írtam az imént látványosat: az új (és ma már rég nem létező) kút komoly méretű és kinézetű volt. XI. kerületi gyerekként sokat várakoztam itt a hátsó ülésen, bár a tankolás helyett inkább a gumikban levő levegő mérése maradt meg: egy jó másfél-két méter magas oszlopon ment fel vagy le valami folyadék a légnyomásnak megfelelően, a mérőfejet pedig egy bácsika kezelte, aki minden kerék előtt leült kis hokedlijére, hiszen naponta több ezerszer nem lehet leülés helyett csak úgy hajlongani! Egyébként akkoriban a túlparton, a Fővám (akkor Dimitrov) téren is volt kút! Most pedig ellenőrizni szeretném egy homályos emlékem valódiságát: úgy rémlik, hogy a régi kutat valamikor a rendszerváltás körül bontották le, de helyette elkezdtek egy újat építeni, amit félbehagytak, aztán úgy is maradt, míg végül visszabontották. A fentrol.hu egy légifotója megerősíteni látszik ezt, de nem tudom, hogy tényleg kutat akartak-e építeni oda, vagy valami mást.

Két képpel ezelőtt felhívtam a figyelmet a gyalogos-átkelőhelyekre. Én már csak a mai zebrákra emlékszem, meg arra, hogy régen nem csak úgy odamázolták őket, hogy aztán egy évvel később már alig látszódjanak. Kockaköves utcákban például világos kövekkel rakták ki a mintát, ahogy ezen a.Frankel Leó úti képen láthatjuk. Valaki nem tudja, hogy ezek a kockakövek máshonnan származó bazaltból voltak - vagy esetleg csak színezett műkövek voltak? A szemcsés jelleg miatt utóbbi tűnik valószínűleg, de nem értek a kövekhez. Az utcának ebben a részében egyébként ma megint jár villamos, csak az ellenkező irányból érkezik.

Aszfaltos úttesteken is sokáig valami más anyagból terítették a zebrák fehérjét, ahogy ezen az 1960-as fotón látható. Ez gyerekként nagyon tetszett nekem, de el tudom képzelni, hogy sokkal munkaigényesebb lehetett, mint gyorsan leteríteni valami műanyag alapú festéket.

Villamos egy szűk belvárosi utcában, ahogy ma már nem láthatjuk, de '62-ben még volt ilyen: a Bihari János utcában járunk, a Nyugati (akkor Marx) tér mellett. Ha engem kérdeztek, a 47-es és 49-es villamosoknak ma is legalább a Nyugatiig kellene járniuk - ami duplán jól jönne a mostani metrópótlás közben (is). Ha tujákra nem is emlékezhetek innen, a sínek még sokáig itt voltak; egy időben innen indult a 91-es busz (lehet, hogy a 26-os is; ezek a járatok korábban valahol a Vígszínház környéki utcákban fordultak), és várakozás közben mindig szomorúan néztem őket, hiszen a villamos sokkal érdekesebb volt, mint a buszok. Tizenegynéhány évvel később aztán a Rockokó nevű szórakozóhely miatt jártam sokat ide, ennek bejárata kb. ott volt, ahová a jobb oldali egyenruhás ember jobb válla fölött átlátunk. Ja, meg itt volt a Szlovák Söröző is. Jó kis utca volt ez :)

Beugrottam a belvárosba fotózni magamnak egy "1820-asos" desktop hátteret :) Ez itt nem a reklám helye, de október végéig minden hétvégén jár valamelyik nosztalgiatuja!