Most egy kis "lila álmodozós" dolog következik! Azon gondolkodtam, hogy mennyivel másabb lenne a mai Budapest, ha annak idején a vasúttársaságok nem a lehető legolcsóbb módon, földszinten vagy földből emelt töltéseken vitték volna a vágányaikat, hanem viaduktokon, amik alatt át lehetett volna kelni, és amik alá üzletek, éttermek, motorkerékpár-múzeumok ;) települhettek volna. Persze az összekötő vasút (Ferencváros és Kelenföld közt) az építésekor körülbelül a semmiben ment, a ceglédi vonalat (a Nyugati pályaudvar és Kőbánya-Kispest közt) meg a negyvenes években emelték fel a földszintről, amikor nem nagyon foglalkoztak a külvárosok városképével, ...
... de mégis, mennyivel másabb lenne, ha a Francia út így nézne ki, ...
... és nem így :) Persze Berlin kvázi óvárosi negyedét nagyon igazságtalan Zuglóval összehasonlítani, pedig direkt nem a Francia út legvacakabb szakaszát raktam ide. Sajnos Budapesten nagyon érződik a magyar vasút két jellegzetessége: egyrészt a vonalak a kevés átkelőhely miatt - nem csak a töltéseknél, hanem például a Hungária körút és Újpest közt is! - egész kerületeket kettévágnak*, másrészt pedig a környező területek is mindig a legrosszabb arcukat, pontosabban a hátsójukat mutatják a sínek felé**. Itthon vasutazás közben, ha lakott terület közelében járunk, állandóan düledező hátsó kerítéseket, rendezetlen kerteket és omladozó sufnikat nézegethetünk - na meg illegálisan lerakott szemetet. Talán nem is baj, hogy egyre több helyen hangvédő falak közé szorítják a síneket, legalább nem látja az utas mindezt.
Ez megy most