HamPLÓ

Mostanában újra elkezdtem villamosokat fotózni, főleg akkor, amikor van valami szokatlan téma. Például amikor a hűvösvölgyi vonalon pályát karbantartottak, és emiatt a 61-es és az 56(A) a Széllká téren fordult:

Hűvösvölgybe ugye nem mehet fel CAF (rövid a végállomás, és talán a Nagyhíd megálló is), de ha épp nem is kell, akkor miért ne tehetnének a két rövidített vonalra néhányat?

Itt egy másik alacsonypadlós, ezúttal 56A-ként.

A 19-esen normál esetben is közlekednek CAF-ok, magát a járatot viszont csak ideiglenesen terelték át a Duna-partról a Margit körútra valamelyik hétvégén.

Ahhoz sajnos messze nincs elég alacsonypadlós, hogy minden vonalra jusson belőlük, hétvégén viszont van annyi tartalék, hogy a 69-esre kerüljön néhány. Mit mondjak, a Laky Adolf utcai megálló nagyon nem így nézett ki még néhány éve!

Mert én speciel nem annyira, múlt hétvégén mégis kibuszoztam az Ikarus-találkozóra a ferihegyi Aeroparkba. Már tavaly (vagy tavalyelőtt? összemosódott az elmúlt két év!) is ki akartam menni, de lusta voltam. Hát most nem!

Mondjuk elég kiakasztó, hogy 2021-ben ilyen járművel kellett kimennem a reptérre. Pfujj :) Valamikor húsz éve már utaztam ezzel a Farossal, Kaposvár és Mesztegnyő közt. Ha akkor új lett volna, lassan már akkor is réginek számítana...

Az a lámpácska az egymással szembeni ülések közti asztalon szerintem zseniális. Amúgy teltház volt - még jó, hogy korán kiértem a buszpályaudvarra, ráadásul előre megváltott jeggyel, így még válogathattam a helyek közt!

Prágában járva mindig elgondolkoztam azon, hogy kellene egyet hajózni a Moldván. Például ezzel az 1940-ben épült lapátkerekes gőzössel.

A gőzös most augusztusban ugyan nem jött össze, de a hajózás igen, a Vyšehrad sziklái alatt áthaladó szakaszon ugyanis nem járt a villamos, viszont Výtoň megálló közelében át lehetett szállni a kieső szakaszt pótló vízi járatra.

Hozzáteszem, hogy ez nem akkora különlegesség, hiszen Pesten is volt már metrómegálló-pótló hajó, sőt, ebben a pillanatban is jár hídpótló járat. A jármű, amivel utaztunk, eredetileg 1978-ban épült, majd 2010-ben felújították. Alapjában véve egy étteremmel egybekötött városnéző hajó, bár az evéssel-ivással kapcsolatos funkciók nem működtek, a teljesen berendezett bárpult ott szomorkodott a sarokban.

Útközben elmentünk emellett a lapátkerekes gőzös hajótest mellett, melyről semmit se tudok. Vajon fel fogják valaha újítani?

Múlt hétvégén a síneket javították a Szabadság hídon, emiatt nem jártak villamosok a Kiskörúton. De nem maradtak üresen a vágányok, mert a vágányzár előtt átvittek pár régi és új villamost a Károly körútra, elvileg az Európai Mobilitási Hét tiszteletére, de szerintem inkább azért, hogy végre lássuk őket két ínséges év után :)

A 611-es természetesen nem volt meglepetés, hiszen az 1908-ban épített favázas kocsi 1987 óta a budapesti nosztalgia-közlekedés alapjárműve.

A CAF felbukkanása már meglepőbb volt, hiszen ez a jármű nem járhat rendszeresen a Szabadság hídon - üresen, egyedi engedéllyel viszont átcsoroghatott.

Több mint két éve írtam egy hosszút a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) járműveiről, ez a kép jó illusztráció lett volna ott, hiszen a rajta látható két sárga motorkocsi eredetileg ennek a cégnek a flottájához tartozott.

A 611-eshez hasonlóan 1987-ben helyreállított 436-oson azt láthatjuk, hogy hogyan néztek ki a BVVV villamosai az 1910-es években: az "L" sorozatú favázas kéttengelyest 1913-ban vásárolták.

Ma van húsz éve annak, hogy először felszállt a felújított Li-2-es. Lassan már a második életében is korosnak számít :)

Bár idén nem volt annyi időm a hlavní nádraží forgalmát figyelni, mint 2018-ban vagy 2019-ben, de azért pár vonatot így is megörökítettem augusztusban egy borús délutánon. Sajnos Búvárt egyátalán nem láttam, dízelből pedig csak tolatómozdony és motorvonat volt, de annál bővebb volt a kínálat a "Pershingek" mindenféle változatából. Érdemes bekapcsolni a feliratot ("CC" feliratú gomb), ott igyekeztem leírni, mit látunk éppen:

Aki régebb óta követi ezt a blogot, az tudhatja, hogy közismert rockzenei érdeklődésem ellenére nem kicsit kedvelem az ABBA-t, és most végre nem valami régi dalt linkelhetek be tőlük, hanem egy újat. Igen: 2021-ben, 40 évvel az utolsó lemezük után. Végre egy kellemes meglepetés ettől a borzasztó évtől!

Érdekes, hogy ez a dal - és a másik, ugyanakkor publikált darab - a diszkós áthallások ellenére nem ahhoz a stílushoz megy vissza, amivel igazán híresek lettek (Dancing Queen, Money Money Money és társai), hanem mintha az utolsó lemezükről, a '81-es The Visitorsról származna, ami nem volt egy vidám csingilingi darab, sőt, a korábbi popzenéjükhez képest szinte sötét volt és idegen. Az új dal dallama szerintem hamisítatlan ABBA, csak persze mintha Agnetha hangja nem csilingelne úgy. De hát miért is csilingelne: hetvenen felül van az egész banda, és se ők, se a világ nem ugyanaz; a szövegben is szerepel, hogy "nem ugyanaz vagyok". Érdeklődve várom a novemberben megjelenő lemezt.

Előző rész: a korszak BASF-jei

A múltkori bejegyzés kommentjei közt említette valaki a BASF melletti talán másik legkomolyabb európai gyártót, az AGFA-t. Természetesen ez a márka is felbukkant nálunk a panelban. Sőt, talán már korábban is, amikor még öntött betonos (szerintem alagútzsalus) házban laktunk :) Még hagyományos, tekercses magnószalagként ismertem meg, az emblémájuk - a Polimerével együtt - elég mélyen bevésődött.

Az első kazettánk (konkrétan az egyes sorszámú) valószínűleg a márka lakáson belüli ismertsége miatt lett AGFA, de ez az 1980-81 körüli kivitel biza elég régimódian nézett ki - bár az ezüst rozetta tetszett. Utóbbi miatt valahogy előkelőnek tűnt a kazi, pedig ez volt a német-belga cég egyik legolcsóbb gyártmánya.

'82-ben aztán dizájnt váltottak: megérkezett a négyzetháló! Ha valaki a nyolcvanas éveket akarja grafikailag érzékeltetni, érdemes négyzethálót rajzolnia, mert az valahogy nagyon ment akkoriban. Ennél már csak az lehet "nyolcvanas évekebb", ha a négyzetháló neonszínekben izzik :)

Lengyelország felé menet megálltunk Olomoucban egy knédlire - na meg villamosozgattunk, sőt, vonatoztunk is egy kicsit. Mivel nyári szünet volt, plusz lezárások is voltak, tisztán magaspadlós kocsival nem találkoztunk forgalomban, részben vagy teljesen alacsonypadlósból viszont elég nagy volt a választék:

Tour de Trams 2020: olomouci prelűd
A nulladik rész

No, megint egy Fortepanon talált random kép - a régi villamosmegálló a Gárdonyi térnél, vagy ahogy akkoriban hívták, a Bertalan Lajos utcánál:

Ez a fotó ugyan '68-as, tehát még bőven a születésem előtti időkből származik, de gyerekkoromban is ugyanezeken a "hatalmas" járdaszigeteken egyensúlyozott az ember a tuja és a kocsik, buszok közt. Mondjuk a Kosztolányin a város felé szerintem még keskenyebb peron volt, de itt balkéz felé elvileg egy iskola is volt, el se akarom képzelni, hogy a tanítás végén milyen tülekedés lehetett a parányi szigeten...

Ami érdekes, az az, hogy valamikor a kilencvenes években a szélső peronokat középsőre cserélték, valószínűleg nem véletlenül. Mindez aztán nem tartott sokáig, mert 2002-ben megépültek az ismét szélső fekvésű, de legalább normális szélességű, korláttal határolt járdaszigetek.