HamPLÓ

Amikor júliusban elmentem megnézni a Kékszalagot, azt reméltem, hogy olyasvalamit fogok látni, mint néhány héttel korábban, amikor viszonylag spontán módon Szemesről Tihanyba akartam áthajózni a menetrend szerinti járattal. Valahol Földvár után egyszercsak azt láttam a vonatból, hogy egy rakás vitorlás tart nyugat felé.

A szemesi kikötőből nézve továbbra is úgy nézett ki, hogy nyugat felé tartanak a vitorlák, bár még mindig elég messze voltak. Ekkor már tudtam, hogy jó útirányt választottam, mert a hajónk pont el fog menni a mezőny mellett, ...

... és ez így is történt. A Boglár motoros vezetője igyekezett minél gyorsabban félreállni a vitorlások útjából: kiálltunk a szemesi kikötőből, és ezerrel tepertünk a túlpart felé, hogy utat engedjünk a parthoz közelebb haladó színes gyülekezetnek.

A kép nem adja vissza, hogy milyen szép volt a sok színes vitorla! Sajnos a Kékszalagon nem sikerült ennyit elcsípnem egyszerre :(

Már több weboldalt (lásd itt és itt) teleírtam azzal, hogy mennyire megváltozott a régi tömegközlekedési járművek kedvelőinek élete az elmúlt huszonegynéhány évben. A kétezres évek első felében nosztalgia villamost gyakorlatilag csak évfordulókon lehetett látni, vagy ha külföldi vasútbarátok kibérelték a két kibérelhető kéttengelyes egyikét.

Ehhez képest szeptember második vasárnapján az ember válogathatott, hogy mit akar látni, mivel akar utazni! Ez itt például a kelenföldi kocsiszín és a Szent János kórház közt közlekedő kétirányú Bengáli a Karolina úti vasúti híd alatt. Azért választottam ezt a képkivágást, mert a villamos vélhetően velünk fog maradni, míg a hidat (felüljárót) a vasútvonal kapacitásának növelése miatt újabbra fogják cserélni.

A Bengáli műszakilag borzasztó szerkezet, de fotogén, vélhetően emiatt nagyobb rajongótábora van, mint a szerintem érdekesebb kéttengelyű kocsiknak. És az az érdekes, hogy ezen rajongók többsége nem is láthatta a típust rövidke budapesti pályafutása (1961-1983) idején, tehát az esetükben nem pusztán a régi időkbe visszavágyakozásról van szó!

Ugyanekkor a Körtér és a budafoki Városház tér közt egy UV szerelvény közlekedett, ráadásul pótkocsival, ahogy kell. A pótot már jó rég nem láttam, úgyhogy külön örültem neki.

A Fehérvári úton a nem is nagyon régi időkig alapélmény volt, hogy az ember már a távolból látta, ha 18-as villamos jött, mert az azon közlekedő, a jobbra láthatóhoz hasonló Tatrák dupla fényszórósak voltak, míg a 9-esen, 47-esen, illetve később 41-esen közlekedő UV-k "egyszeműek" voltak.

Az elmúlt évtizedekben voltak ugyan próbálkozások évadnyitó rendezvények megtartására, 2024-ben azonban különleges apropója volt a témának, ugyanis a főváros úgy döntött, hogy át akarja alakítani a Duna-partot, csak az nem derült ki a hajósok számára, hogy velük mi lesz. Ennek megfelelően egyfajta figyelemfelhívásként rendezték meg a "tavaszi kirajzást", melyen huszonegynéhány hajó vett részt - és nagy részükön ingyen utazhatott az, aki regisztrált:

Tavaszi kirajzás 2024
Csendes figyelemfelhívás

Ez megint egy olyan bejegyzés lesz, amiben semmit nem akarok mondani, és még a váci vízibuszokról se akarok képeket mutogatni, egyszerűen csak meg szeretnék örökíteni egy pillanatot:

Tavaly Siófokról mentünk születésnapi naplementézni, és mivel a változatosság gyönyörködtet... most is. De előtte mentünk egyet Lelléről is. Jó ötletnek tűnt, mert onnan a Badacsony katamarán járta az esti sétamenetet, és úgy tippeltem, hogy a nyitott elülső fedélzetről remek kilátás lesz.

Mivel volt egy kis időnk az indulásig, a mólón múlattuk az időt, eközben hajózott ki az Irokéz nevű 70-es cirkáló. Mindig klassz ilyen nagyvadat látni!

Nemsokára mi is elindultunk. A katamarán először nagyjából Zánka felé haladt, majd ráfordult a mi szemszögünkből nézve valahol Ábrahámhegy mögött lemenő napra. Útközben néhány vitorlás is elment mellettünk; a jelek szerint ők nem akartak a sötétben kint maradni.

A ráfordulástól kezdve legalább fél órán át folyamatosan a nap fele mentünk, ami egyrészt klassz látvány volt, másrészt viszont mindenfelé másfelé kellett nézelődnünk, hogy ne vakuljunk meg. Legközelebb hegesztőmaszkban jövök :) Gyakorlatilag végig "vakon" fotóztam, mert nem mertem a tükörreflex keresőn át a napba nézni. Igazából azt se tudom, mennyi idő után károsítja a gépet az ilyesmi, vagy hogy egyátalán károsíthatja-e (logikusnak az tűnik, hogy igen) - ha valaki szakszerűen meg tudja válaszolni a kérdést, azt megköszönöm. A fő műsorszámot aztán már szabad szemmel is meg lehetett nézni:

Ha valaki menetrend szerinti járattal akar áthajózni Agárdról a tó szemközti oldalán levő Szúnyog-szigetre, valószínűleg valami aranyos úszó szappantartóval fog menni. Azzal is jópofa a foltokba tömörülő nádasok közt kanyarogni, de szokott az agárdi móló mellett egy komolyabb gép is állni:

A nyolcvanas évek elején egyszer mentünk vele a családdal, de akkor azt gondoltam, hogy ez is csak egy olyan vízibusz, mint amilyennel Pesten szoktunk utazni. Azt nem vettem észre, hogy ez a hajó kisebb azoknál - és áramvonalasabb is:

Különösen mellette elúszva (már hogy vízijárművel) tűnhet fel a hajótest indokolatlannak tűnő vonalvezetése.  Ez azonban csak most indokolatlan, mert eredetileg nagyon is szükség volt rá:

Forrás: Fekecs Gábor a hajoregiszter.hu-ról

A ma Nadap névre hallgató vízibusz ugyanis eredetileg szárnyashajónak épült Vácott! Az ötvenes évek végén itthon még szinte ismeretlen volt ez a műfaj, és jó ötletnek tűnt egy ilyen járművet kifejleszteni a magyar vizekre. Néminemű kísérletezés után 1962-ben itthon tervezett és gyártott hajótesttel - valamint egy ezerkétszáz lóerős szovjet motorral - kezdte meg próbáit a Fecske névre keresztelt csodajármű. Jó hajózási tulajdonságai voltak, de ekkorra a Mahart már beszerzett két Sirály sorozatú hajót a Szovjetunióból, így nem igazán volt igény a kisebb méretű magyar típusra. Ragozhatnám a témát a rendelkezésemre álló kevés információ alapján, de szerintem érdemesebb elolvasni a főtervező visszaemlékezését itt! 

Tavaly elég nagy csinnadratta volt akörül, hogy a hatvanadik születésnapját ünneplő M61-es sorozat tagjai nem csak a retró hétvégéken (lásd itt és itt) bukkantak fel utolsó bevetési területükön, a Balaton északi partján, hanem minden hétvégén. A kezdeményezés sikeres lehetett, mert idén is minden szombat-vasárnap ment néhány kört egy Nohab, de valahogy sehol nem olvastam erről - egy fórumban elejtett megjegyzés kivételével, ami kíváncsivá tett. Persze biztos azért nem jutott el hozzám az infó, mert nem vagyok tagja semmilyen nohabos csoportnak vagy listának, de meglepő, hogy nem reklámozták jobban, mert ezt a mozdonyt még a nem-vonatmániások is szeretik:

Az idei retró hétvége első napján morogtam egy sort, mert a nap elment, amikor a "vékonycsíkos" gyorsvonati kocsikat vontató, múzeumi védettségű 001-es mozdony elindult Badacsonyból, aztán három héttel később a Boglárról érkező hajóról leszállva véletlenül kiszúrtam, hogy bár a menetrend alapján már rég el kellett volna mennie annak a vonatnak, amit aznap a Nohab vontatott, a valóságban még nem ért ide. Naná, hogy a tervezett ebédet el kellett halasztani addig, amíg megjött és továbbindult! 

Mivel ugyanaz a mozdony húzta ugyanazokat a kocsikat, ezek tulajdonképpen a három héttel korábbi képek, csak szebb színekkel :) Persze nem nagy öröm, hogy késett a vonat, de én csak kihasználtam a lehetőséget...

Egy augusztusi hétvégén szintén nem a Nohab miatt mentem le a tóhoz, de azért úgy állítottam össze az útitervet, hogy kétszer is el tudjam kapni a "turcsiorrút". Az első kinézett hely a lerágott csontnak számító szepezdfürdői ív volt, amiről szerintem minden vonatfotósnak több száz képe van, mert bizonyos napszakokban ez a nagyon kevés olyan hely egyike, ahol nem süt szembe a nap. Ezt viszont más is tudja, emiatt mások is várták a mozdonyt, plusz volt ott egy biciklis csoport is, úgyhogy nem tudtam azt a beállítást megcsinálni, amit szerettem volna.

A másik hely a számomra tavaly óta kötelező körnek számító Örvényes megállóhely volt. Az oszlopok miatt itt csak elég hegyes szögben lehet rálátni a vonatra, de imádom a hangulatát! A képen az is látható, hogy vasárnap délután idén is egy Bézé szerelvénnyel ment át Füredről Tapolcára a mozdony, hogy megspórolják az üres gépmenetet. Szerencsére egy "börtönbézé" becenevű bicikliszállító kocsi gurult rögtön a mozdony után, úgyhogy ismét nagyképernyős rálátásom volt a "kutyaorrú" nosztalgiamozdonyra:

Mindig gondban vagyok, amikor szöveget kell írni a fogaskerekűs képek alá, hiszen szinte semmi se változik rajta: 1973 óta ugyanazok a járművek járnak ugyanazon a vonalon. Az apróbb felújítgatásokon, a viszonylatszám homlokfalra ragasztásán, és az átlagember számára nem látható biztosítóberendezés-cserén kívül a legnagyobb változás az volt az elmúlt ötven évben, amikor pár megállót (Szabadság-hegy, Gyöngyvirág utca) átneveztek. De ettől még néha fel kell menni a hegyoldalba!

2023 tavaszától 2024 tavaszáig a Fogason
Csend és fog(askerék)csikorgatás a Svábhegy oldalában

Nemrég láthattunk egy szó szerint fapados alumínium vízibuszt, most nézzük meg a "de luxe" változatot, mellyel a Balatonon találkozhatunk:

Tavaly már írtam az 1963-as gyártású Arács motorosról, de nem bírtam ki, hogy ne utazzak vele idén is. A bevezetőben említett budapesti tesójával ellentétben az ő hátsó fedélzete még mindig nyitott, nem is akárhogy:

A tető gyárilag ilyen, az ülések nyilván nem :) A manapság nyáron jellemző hatszáz fokokban ez az elrendezés nem feltétlenül praktikus, de esti sétahajózásra remek lehet - amit sajnos idén se próbáltam ki.

Eddig háromszor mentem a hajóval, ebből az első két alkalommal kevés utas volt, úgyhogy csendes utunk volt: hátra lehetett dőlni, a világ nagy dolgain elmélkedni, közben a víz csobogását hallgatni, és iszogatni valamit a kiszáradás ellen (a citromfüves limonádéjuk kimondottan ízlett). Harmadik alkalommal teltház volt, több társasággal a fedélzeten. Haverok és ismerős családok beszélgettek egymással vetésforgóban, zene szólt, gyerekek rohangáltak az emberek közt, egy kutyus pedig odaült a helyemre, amikor előrementem a büfébe - ez egy egész más élmény volt, de szintén nagyon tetszett!

Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy kicsit ráuntam a budapesti villamosokra, aztán másnap beestek ezek a képek a postafiókomba, és rájöttem, hogy mégis itt az ideje budapesti villamosokról írni :) A fotókat Karl Holzinger készítette 1977. augusztus 29-én, ami a jelek szerint egy enyhén felhős hétfő volt.

2000-es ikerkocsi indul 33-asként Óbuda felé a Váci út Nyugati - akkor Marx - téri végéből. Érdemes megnézni, hogy a háttérben távolodó pótkocsis szerelvény mögött épp a sínt hegesztik. Pontosabban egyvalaki éppen szünetet tart a hegesztésben, amíg elmegy a villamos, hárman pedig segítenek neki ebben :)

Az Árpád út - Váci út torkolatában vagyunk, és egy másik 2000-es ikerkocsit látunk, mely 10-es villamosként kanyarodik a Megyeri csárda felé. A balszélen látható kék-fehér ZiL-nek szinte hallom a hangját, ahogy kanyarodás után gyorsítani kezd.

1980 szilveszteréig a Szent István téri piac mellől indult az egyvágányos 8-as villamos. A külföldi villamosbarátok gyakran fotózták ezt a végállomást, mert elég egzotikus látvány volt, főleg azzal a díszes homlokzatú házzal a háttérben balra.

Huszonnegyedik éve csinálok életképes oldalakat a budapesti villamosokról, és asszem kicsit rájuk untam. Csodálatos dolog a kötöttpálya (ezt a szót miért kellene külön írni?), de van egy olyan tulajdonsága, hogy korlátozott számú járművet lehet megörökíteni centiméterre ugyanazokon a helyeken. A budapesti villamoshálózat a legnagyobbak közt van, úgyhogy el lehet vele tölteni elég sok időt, de mivel mostanában se új vonalak, se új típusok nem várhatók, el kell foglalnom magam valami mással. A balatoni személyhajózás tökéletes elterelés: bár a járművek száma még korlátozottabb, a kikötőket leszámítva viszonylag kis esélye van annak, hogy pont ugyanott örökíts meg valamit, mint korábban. Ráadásul levegőn van az ember, szép környezetben. Méghozzá milyen szépben! Mellesleg pedig vonatozni is lehet, ha mégis hiányozni kezd a kötöttpálya :)

Ezen az oldalon a 2024-es előszezonhoz kapcsolódó képes-videós útibeszámolókat találhattok, pontosabban nem is a teljes előszezonhoz, csak az első kétharmadához. Konkrétan az első menetrend szerinti hajótól elindulva szépen "levadásszuk" az új járműveket, sétahajózunk régi masinákkal, eljutunk A-ból B-be kevésbé régiekkel és újakkal, plusz látunk pár munkagépet, és meglátogatjuk a Sió új zsilipjét is:

A 2024-es balatoni előszezon
Balatonnal a Balatonon, Tomajjal Tomajba, és persze sok sétahajózás