HamPLÓ

Majd' egy hónapja (de gyorsan telik az idő!) meséltem a régi pozsonyi főpályaudvar területén működő közlekedési múzeumról, mozdonyok képeivel körítve. De gumikerekűek is rejtőzködnek ám az egykori raktárakban!

Az első pillantásra világos, hogy ez egy Fityó, de mik ezek a gülü szemek? Nos, ha minden igaz, ez a Fiat 500-as amerikai verziója. Hozzászoktam, hogy a Egyesült Államokban mindig átvariálják a fényszórókat (lásd VW Rabbit, Mercedes W123), de itt a kocsi teljes karakterébe belenyúltak ezáltal. Mondjuk biztos aranyos, ha valaki szereti a békákat :)

Hívogató látvány, nem? Elég sok kiállított autón volt rendszám - lehet, hogy ezek működőképesek és minden papírjuk is megvan? El kell csípnem egyszer azt, amikor kint vannak az utcán!

A Pragát itthon leginkább a V3S szippantósok kapcsán ismerjük, holott az 1907-ben alapított gyár 1945-ig számos szép személygépkocsit is gyártott, például a Picollót. A típust 1924-tól 41-ig építették, ez a konkrét példány '32-es.

Annyian mondták, hogy "te már biztos voltál a vonatos sörözőben a Vencel téren", hogy most már tényleg el kellett mennem oda:

Mondjuk én több gőzösre, esetleg néhány Búvárra számítottam, de valamiért Ge 4/4 III-asból volt a legtöbb. A mi italainkat azért gőzös hozta ki :)

Nyáron két hétvégén is nagyon kitett magáért a MÁV, térdig gázoltunk a régi mozdonyokban! Nagyon visszafogottan fogalmazok, ha azt írom, hogy ezért igazán megérte hajnali háromkor kelni :)

Balatoni retró hétvége
Púposról Nohabra váltás, majd bajszos Szergejről simára

A történelmi Csehország fővárosa után következzék Morvaországé, vas- helyett pedig gumikerék, de még mindig elektromos hajtással! Amikor ugyanis augusztus utolsó napján Brnóban jártam, nem csak villamosokat és autókat láttam, hanem régi trolikat is a második világháború utáni Csehszlovákiából.

A 6Tr-ből nem készült nagy sorozat: 1949-ben 15 példány épült Brnónak, 1 pedig Plzeňnek. A képen látható az utóbbié volt, jelenleg a brnói Technikai Múzeum tömegközlekedési gyűjteményéhez tartozik. A plzeňi Škoda Művek a harmincas évek elejétől gyártott trolibuszokat: az első három körben (1Tr, 2Tr, 3Tr) háromtengelyeseket, aztán jött ez, már csak két tengellyel. 4Tr és 5Tr nem volt, azokat a projekteket elsöpörte a világháború.

A következő sorozatot, a 7Tr-t az ötvenes évek első felében építette az akkor éppen Vlagyimir Iljics Lenin Művek (Závody V.I. Lenina) néven működő plzeňi gyár, az előző típus finomításaként. Összesen 173 példány készült belőle, melyekből Csehszlovákián kívül Lengyelországba is került néhány. Ahogy a képen látható, a járműparádé útvonalának kiválasztásakor nem igazán gondoltak a fotósokra, ugyanis a járművek eleje totál árnyékban volt, az oldaluk viszont teljesen be volt világítva - a háttérrel együtt, amit nem lehetett nem túlexponálni, ha látni akartuk a kocsi elejét. Lehet, hogy inkább csak nézelődnöm kellett volna :)

A korábban Pozsonyban már látott 9Tr - elsősorban a KGST-nek köszönhetően - világsiker volt, hétezernél is több készült belőle; csak a számunkra is ismerős ZiU-9-ből gyártottak többet a műfajban! Több mint húsz éven át építették, 1960-tól Plzeň helyett Ostrov nad Ohříban. Egyébként 8Tr is létezett, de olyan vagy nem vett részt a felvonuláson, vagy elfelejtettem lefotózni - aki szeretne látni egyet, kattintson ide!

Ezek a képek már megjárták az Index címlapot és az albertfalvai facebook csoportokat is, de én csak nemrég akadtam beléjük, úgyhogy most akkor is ezek következnek, ha nem számítanak újdonságnak. Ha esetleg valaki azt olvasná ki a magyarázószövegekből, hogy fikázom a környéket, annak gyorsan elmondom, hogy helybeli vagyok, ráadásul választottan, nem beleszületetten :)

Amikor kicsi voltam, apu mesélte, hogy a Fehérvári úton régen HÉV-ek jártak. Én ezen eléggé kiakadtam, mert nekem a HÉV-et a hosszú NDK kígyók jelentették, és el nem tudtam képzelni, azok hogyan fértek el ott. Később kiderült, hogy bár hosszúak, de mégis villamos jellegűek voltak az itt közlekedő zöld szerelvények; itt fent rögtön látunk is egyet a Körtér felé menni a Csonka János térnél, ahol a kép készítésekor, 1960-ban még nem állt a Kismotor és Gépgyár modern épülete, ami tönkrevágta a fél körtér jellegű közterület alaprajzát.

Érdekes, hogy ma mennyivel zöldebb a környék! Részben persze azért, mert a Google StreetView képe nem télen vagy kora tavasszal készült, mint (sejtésem szerint) a régi. "No meg nem fekete-fehér filmre" © sako :)

A Barázda utca (jobbra) magasságában vagyunk - a vele szemközti Major utca (balra) akkor még becsatlakozott a Fehérvárira. Egy dél felé tartó villamost is láthatunk: ezek 1963-ig együtt közlekedtek a HÉV-ekkel. Érdekes egy időszak lehetett, mert a felsővezetékben 550 volt volt, a HÉV-eknek azonban 1000 kellett volna. Ennek köszönhetően a zöld szerelvények lassan, úgymond "félgőzzel" tudtak közlekedni, a teljesítményüket csak a budafoki kocsiszíntől kifelé tudták kihasználni, ott ugyanis nem kellett a villamossal közösködni, mehetett az 1000 (később 1100) volt a madzagba...

Bár a régi kép bal oldalára ráült egy lakótelep, jobbra még meglepően sok megvan az előbb látott épületekből. A jókora fák azért jól állnak a látképnek!

Az Andor utcában én is sokszor láttam a Fehérvári utat keresztező tehervonatot, de a kép bal alsó sarkában a kábelgyárba kanyarodó vágány már rég nem volt meg akkor, pedig még zajlott némi teherszállítás a villamosvonalon a Budalakkba és a BHG-ba. A jobb szélen egy Ikarus 60-ast láthatunk, mögötte pedig egy 4-es villamost, az ugyanis akkoriban a budafoki kocsiszínhez járt.

Hát... ez a hely azért nem lett szép később se. Próbálom kitalálni, mit írjak ide, de nem jut eszembe semmi azon kívül, hogy a valóságban azért nem olyan élhetetlen, mint ahogy ez a széleslátószöggel torzító panoráma sugallja.

Egy pozsonyi nosztalgiavillamosozás kapcsán már meséltem a Csehszlovákiában a hatvanas évektől gyártott Tatra T3-as villamosokról, melyek majdnem annyira hozzátartoztak a keleti blokk nagyvárosainak utcaképéhez, mint a kopott zakóban cigiző rosszkedvű emberek. Ez volt _a_ villamos a "béketábor" nagy részében - e téren Magyarország volt a kivétel, ami erősítette a szabályt -, úgyhogy a fél világon össze lehetett futni a lentihez hasonló (sokszor ugyanígy piros-krém festésű) tujákkal:

2001-ben T3.RP típussá átalakított 1966-os T3-as, háttérben a prágai várral

A T3 prototípusát 1960-ban mutatta be az akkor éppen a Československé vagonky Tatra, sdružení národních podniků egyesülés irányítása alatt működő egykori Ringhoffer Művek. Az előd T2-esnél könnyebb szerkezetű, de ugyanúgy PCC gyorsítóműves, és ugyanúgy két és fél méter széles járműveket egészen a kilencvenes évekig gyártotta az 1963-ban a ČKD konszernbe átszervezett smíchovi üzem, melynek akkor a néven kívül (már) semmi köze nem volt a Tatra autókat tervező kopřivnicei céghez.

1987-es gyártású T3SUCS Pohořelec megállónál

Ezek a villamosok máig a prágai utcakép részét képzik, de mielőtt elkezdjük a vasútbarátok körében különösen népszerű "régen minden jobb volt/ezekben még volt anyag/a mai villamosok bezzeg nem fognak hatvan évig közlekedni" morgolódást, szögezzük le, hogy a látszat ellenére a prágai T3-asok nagy része újabb, mint a Ganz csuklósok, sőt, sokuk fiatalabb a budapesti Tatráknál vagy a hannoveri villamosoknál is! És nem csak arról van szó, hogy az évek során egyre korszerűbb villamosberendezéseket raktak ugyanazokba a kasztnikba, hanem arról, hogy az utódnak szánt csuklós KT8D5 típus gyártásának csúszása miatt a nyolcvanas években újra elkezdtek gyorsítóműves T3-asokat építeni, gyakorlatilag ugyanolyanokat, mint a hatvanas években (később persze korszerűsítették egy részüket).

Ha valaki azt hiszi, hogy a múltkori után nem tudok még két percnyi pozsonyi főpályaudvari forgalmat berakni ide, akkor az nem ismer engem:

De hogy legyen valami változatosság (szeptemberre szinte már fejből tudtam, mikor milyen vonat jön melyik vágányra, annyit jártam ott), itt van három percnyi tehervonat, kezdve egy szép magánvasúti Laminátkával, folytatva dupla Pleháccsal, majd egy Traxx-szal:

Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy csináljak valami rendes bejegyzést a hosszú hétvégére. Másnál is ilyen hamar jelentkezett a tavaszi fáradtság? :)

2018 igen jó év volt repülőgépekre kattintgatási szempontból: fényképeztem Tegelen, jártam Budaörsön és Schwechaton, fotóztam-videóztam privátgépeket Ferihegyen. Sőt, ezen felül is készültek képek, amiket még nem mutattam meg - ezeket szeretném most megosztani azokkal, akiket érdekel az ilyesmi, a villamosos website-om életképes oldalainak stílusában, tehát nem túlkomolykodva a dolgot:

Ferihegyi vegyesfelvágott

Mint már említettem, október elején kimondottan vonatozni és villamosozni mentem Prágába. Jó előre kinéztem magamnak egy öreg dízelmozdony által vontatott kirándulóvonatot, amivel Rakovník állomásáig lehetett utazni. Kicsit ugyan kiakasztott, hogy a menet csak odáig tart, hiszen én a cseh állami vasúttársaság, a ČD múzeumába szerettem volna eljutni, az onnan alig tizenhárom perc (!) vonatozásra levő Lužná u Rakovníkába, de belenyugodtam, hogy egy órával később megy egy áramvonalasított almásláda oda, majd megvárjuk azt. Némi internetezés után kiderült, hogy két héttel korábban volt valami vasutasnap-szerűség Prága környékén, amikor a képek alapján szétkülönvonatozták magukat a cseh vasútbarátok, úgyhogy nem is nézegettem tovább, hogy nincs-e valami gőzös aznap, hiszen azt gondoltam, azokról lemaradtunk. Aztán egyszer csak felbukkant egy régi ismerős: egy "Nemesasszony"!

Egészen pontosan az történt, hogy a dízeles kirándulóvonat elindult a prágai főpályaudvarról, és ahogy befutottunk első megállóhelyünkre, Smíchovba, a szomszéd peronnál ott állt egy jó hosszú nosztalgiavonat, élén a képen látható gőzmozdonnyal. Nagyon belelkesültem, mert abból, hogy ugyanarra állt az orra, mint amerre mi mentünk, azt a következtetést vontam le, hogy ugyanarra is fog menni. A kocsinkban utazó magyar vasútbarátok (mert mindig mindenütt vannak magyarok) egyike megnyugtatott, hogy jól tippelek, ő részben azért a vonatért jött, nem csak úgy proli módra dízelezni, mint mi (na jó, ezt csak én tettem hozzá:). Hohó, mégis fogok gőzöst látni!

Így aztán Berounban, ahol a vonatunknak irányt kellett váltania, a mozdony körbejárása (=a vonat egyik végéről a másikra átállás) közben kamerával a kézben vártam a gőzöst. Szépen elpöfögött mellettünk, aztán visszaszálltam a dízeles vonatra, és felpöfögtünk Rakovníkba.

Ott leszállva lett csak világos... pontosabban sötét, mert eléggé beborult. De világos is lett, mégpedig az, hogy a gőzösös vonat hamarabb felér a múzeumhoz, mintha megvárnánk a menetrend szerint vonatot, ráadásul fel is lehet rá szállni, nem csak végállomástól végállomásig lehet vele utazni. Hejj, ha ezt már Berounban tudtam volna! Mondjuk nem kérdeztem meg...

Mivel innen csak egy újabb irányváltással tudott a vonat továbbmenni, a gőzmozdony itt is körüljárt. A folyamatot levideóztam, majd felpattantam az egyik öreg személykocsiba. Igazi fapados jószág volt, és nem csak névileg, mint a Ryanair Boeingja, ami Prágáig hozott :)

Azon gondolkoztam a minap, hogy miért van az, hogy gyerekkorom Sky Channeles reklámjai máig kellemes emlékek, a német műholdas tévék hasonló klipjei kapcsán viszont semmi nosztalgiát nem érzek. Pedig annak idején hatalmas dolog volt a Knight Rider az RTL Plus-on ("Er kommt! Knight Rider! Ein Auto... ein Computer... ein Mann!"), illetve állandó nézői voltunk a Glücksradnak a Sat.1-on, mégsincs az az "akkor még a rossz is jobb volt" érzésem velük kapcsolatban.

Pedig a jelmondatok ugyanúgy bevésődtek az agyamba, például a fentebbi darabban elhangzó "Alles, was ein Bier braucht", ...

... vagy az, hogy "Knorr, essen mit Lust und Liebe". Ráadásul ezeket a szövegeket értettük is, ellentétben a korai Sky Channeles időkkel, amikor fogalmunk sem volt, mit jelent az, hogy "Cleaner it can't be" (jutalompontért megfejthetitek kommentben, hogy minek volt ez a mottója). A "Knorr-család" egyébként éveken át ment a német csatornákon, a youtube-on rákeresve gyakorlatilag addig csinálták ezeket a filmecskéket, amíg fel nem nőttek a bennük látható gyerekek.

Ami nagyon megragadt bennem, az az, hogy a német reklámokban valamiért állandóan énekeltek! És asszem ezzel meg is fejtettem, mi a bajom velük: hogy túlságosan olyanok, mint a rendszerváltás utáni magyar rekámok. Pontosabban teljesen ugyanolyanok, csak másképp ejtik ki bennük az "r" betűket :) Persze azért náluk is voltak aranyos próbálkozások: