A nagy villamosozgatás és metrózgatás közepette azért a gumikerekűekre is volt időm a német fővárosban. Persze mivel a motorkerékpárok nem igazán az én világom, ez elsősorban a négykerekűeket jelentette, de a Trabantok és Ferrarik közt az Első Berlini NDK Motorkerékpár Múzeumra (1. Berliner DDR Motorrad Museum) is szakítottam egy kis időt.
Ez a gyűjtemény az Alexanderplatz közelében, az S-Bahn vágányai alatt működik, két szintjén közel 150 kétkerekűvel. Ez itt fent például egy MZ-BK 500 Zimmermann, mely egy ősi, '51-ben még IFA néven gyártani kezdett motor alapos feltuningolása volt a hetvenes években. Így ránézésre nem nagyon látom rajta az ötvenes éveket, de persze én nem értek a motorokhoz. Az olvasókat emiatt aztán arra kérném, segítsenek nekem, stimmelnek-e az információk, amiket a képekhez össze tudtam gyűjteni a világhálóról. Ha valahol hülyeséget írok, tessék kommentben jelezni - de csak finoman :)
A BMW Németország feldarabolása után "keleten maradt" - 1945-től egy szovjet tulajdonú részvénytársaság, az Autowelo égisze alatt működő - eisenachi gyára eleinte a háború után is BMW néven gyártotta az autókat és motorokat. De nem maradt ez így örökre: amikor '52-ben a szovjetek visszaadták a keletnémeteknek a céget, a bajorok végre ki tudták harcolni maguknak a márka kizárólagos használatát. Ekkor az eisenachiak gyakorlatilag a logóban a kéket pirosra, a B-t pedig E-re cserélték, így jött létre az EMW (Eisenacher Motorenwerk). Az "NDK Gépjárműiparának Szövetsége", azaz az IFA alá tartozó gyár neve később VEB Automobilwerk Eisenachra változott, és - miután 1955-ben leállították a motorkerékpárok gyártását - a Wartburgokról lett híres. Ja, és ez itt a fentebbi képen egy háború előtti BMW - az R35 - utánépítése, piros-fehér logóval.
A csődbe ment zschopaui textilgyárat 1906-ban vette meg egy dán vállalkozó, Jørgen Skafte Rasmussen, aki háztartási eszközöktől kezdve tüzérségi gyújtókon át gőzautomobilig mindenfélét gyártott ott. 1922-ben aztán motorkerékpárok, később pedig autók építésébe kezdett DKW néven. A cég 1932-ben Auto Union néven egyesült az Audival, a Horchhal és a Wandererrel, de a DKW mint márka megmaradt. A háború után a gépsorokat a szovjetek leszerelték, és a Szovjetunióba szállították, de a keletnémetek a gyár bázisán hamarosan újra megpróbálkoztak kétkerekűek gyártásával. Az ekkor már szintén az IFA égisze alatt működő üzem '52-től VEB Motorradwerk Zschopau néven üzemelt. A fentebbi képen egy ES 250-est láthatunk, Stoye Elastik márkájú oldalkocsival. A 250 köbcentis, egyhengeres típus 1956-ban jelent meg, és számos ráncfelvarrás után 1973-ig gyártották.
A következő képek narrálása elég felületes lesz, mivel hozzáértés (és személyes kötődés) híján inkább csak esztétikai alapon fotózgattam. Ez itt talán egy ES 250/1, az előbb látott típus '61 után gyártott verziója.
És ez itt a 243 köbcentis ES 250/2 Trophy. A "Trophy" jelzés arra utalt, hogy az MZ-k zsinórban többször is megnyerték a Nemzetközi Hatnapos Kupát.
Ez megy most