HamPLÓ

Körülbelül 35 évet késtem ennek a helynek a meglátogatásával, úgy értve, hogy már gyerekkoromban odavoltam az ókori Rómáért, de csak idén szeptemberben jutottam el annak központjába, egy rég lecsapolt, egykor lápos völgybe, melyet a helyiek egyszerűen csak Fórumnak vagy Nagy Fórumnak neveztek. A múltkor megmutattam a Császárok Fórumait, most azok elődje, (mai nevén) a Forum Romanum következik.

Az imént említett "császárok fórumai" név jól mutatja, azokat ki építette - ez a hely azoknál jóval régebbi, kezdetei a királyság idejére nyúlnak vissza. Látszik is rajta, hogy menet közben alakult ki, nem pedig megtervezték: a meglepően szűk helyen elég sok épület állt. A völgyet eredetileg piacnak használták a népgyűlés helyszínének közelében, majd az árusokat kiszorították a politikai és közigazgatási, illetve vallási célú épületek. Diadalívek, oszlopsorok és templomok emelkedtek, majd tűntek el, a romokat pedig nem hordták el, inkább csak ráépítettek a tetejükre. A köztársaság idejére már nagyon kusza lehetett a kép, nem csoda, hogy a korszak végén Julius Caesar újat kezdett építtetni helyette. A középkorban a megmaradt épületekből erődített házak és keresztény templomok lettek, majd az egész hely a sorsára lett hagyva: a romok körüli zöldterületeket évszázadokon át legelőnek használták! Az első ásatásokra a XIX. század elején került sor, de igazából a XX. században alakult ki az a romkert, amit ma meglátogathatunk:

A fentebbi panorámában a három álló oszlop Castor templomának része volt, mellette Septimius Severus diadalíve vehető ki a távolban, a szögletes épület pedig a Diocletianus által építtetett Curia. Attól jobbra, hozzánk közelebb a Vesta-templom maradványa látható, a fa lombja fölött pedig Antonius és Faustina templomának tetődísze (pontosabban az ókori templomba épített, később barokkizált keresztény templomé). Tőle jobbra a hengeres valami Romulus temploma, a három hatalmas ív pedig Constantinus és Maxentius bazilikájának megmaradt mellékhajója. Tudom, ez a hevenyészett felsorolás nem nagyon emészthető, de az egész Forum ilyen: az európai civilizáció történetének ezer évének szilánkjai látszólag random módon egymás mellé dobálva.

Pontosabban nem is a szilánkjai, inkább csak a szilánkok szilánkjai... és valahogy mégis lenyűgöző az egész!

A pozsonyi főpályaudvar panorámailag remek helyen van a város fölötti hegyoldalon: a kelet felől érkezők (vagy arra távozók) perceken át számolgathatják a modern toronyházakat a magasból, megfelelő időjárás esetén pedig  akár Magyarországig és Ausztriáig is el lehet látni. Ugyanakkor nem igazán központi fekvésű, ráadásul nyugat/északnyugat felé összesen két vágány vezet tovább. Tömegközlekedéssel persze könnyen elérhető, hisz van itt busz, troli, és néhány év kihagyás után újra villamos is, viszont vonatból már nem fér be jelentősen több, mint most, hiszen egyrészt több vágányt nem lehet ide beszuszakolni, másrészt a személyvonatokon túl a kelet-nyugati teherforgalom is itt halad át, tehát ritkák a tartósan üres vágányok a ki- és bejáraton.

Az állomás ma látható formája természetesen nem az eredeti: a Bécs felől jövő (zsák)vonalnak eredetileg a város felé néző felvételi épülete volt, majd a párkányi-szobi-budapesti szakasz megépülésével összhangban a régi Magyarország legreprezentatívabb pályaudvari épületeit (a budapestieket leszámítva) megálmodó Pfaff Ferenc tervezte meg a mai, átmenő elrendezéshez alkalmazkodó indóházat. Ezt a hatvanas évek elején szocrealizálták, majd a nyolcvanas években eléépítettek egy többszintes beton-hullámlemez-üveg... hamburgert, amit a fentebbi képen balra láthatunk.

Az iménti "szocreál" jelzőben nem voltam biztos az átalakított homlokzat kapcsán (magam se szeretem, amikor minden 1945 és 1990 közt épült dolgot leszocreáloznak az emberek), de a pénztárcsarnoknak tényleg erős utopisztikus szocializmus hangulata van ezzel az óriási falfestménnyel, melyen a kapitalisták balra menekülnek, miközben a munkások, az internacionalista összefogás, az értelmiség, és a művészek? tanítók? vörös zászlóval, békegalambokkal és Szputnyikkal átveszik tőlük a hatalmat.

Teljesen más a modern előcsarnok: kicsit Ferihegy 2A, kicsit Volán-állomás. Nem igazán barátságos, viszont lehet Deli csokit venni, a jegyautomaták pedig tudnak magyarul is :) Tudtommal tervben van ennek a résznek a lebontása, a régi épület helyreállításával, illetve a terület plázával körbeépítéssel megspékelve, de a jelek szerint a megvalósítás késésben van.

Néhány éve - a ma is (még) ugyanúgy kinéző bécsi vonatot leszámítva - még a Laminátkák és egyéb csehszlovák gépszörnyek domináltak a látképben, ma már van itt minden más is. Tavasszal éppen a bérelt Vectronok vitték a prímet, ...

Na, a hétvégi blogírás elmaradt, mert rájöttem, hogy 2015 decembere óta nem rendszereztem a képeimet, azaz csak dátum szerint voltak csoportosítva, azt nem tudhattam, hogy melyik nap épp hol jártam, mit láttam. Ennek pótlása persze nem vitte volna el mindkét napomat, de a három órányi kattogtatáshoz kellett egy napnyi rákészülés, majd a végén egy napnyi pihenés :) (közben tévéztem is - az komoly, hogy 2017-ben bármit is az "Ice ice baby"-vel reklámoznak?!)

Ja, és jártam megint a Várban, kétszer is. Elég megdöbbentő, hogy ilyen trutymó időben is mennyi külfödi turista tolongott mindenfelé. Örömteli! Akárcsak az, hogy a Márnemmoszkva téren végre van nyilvános vécé, a "jéghegy-épületben". Tiszta Európában éreztem magam :)

Carl Orff Carmina Buranáját nem nehéz szeretni, ha pedig az előadás helyszíne az eredeti funkcióját egy ideje elvesztett Ferihegy 1, akkor duplán érdekes a dolog. A szóban forgó koncert szervezői azonban még ennél is tovább mentek: aki időben jelentkezett, nosztalgia járművel érkezhetett az öreg terminálhoz.

Biztos meglepő, hogy a BKV Ikarus 55-ösét választottam :) Amúgy is ezer éve nem utaztam Farossal, ezzel a konkrét kocsival pedig még soha. A végére ugyan egy kicsit beázott a folyamatos esőnek köszönhetően, de semmivel össze nem hasonlítható hangulata volt, ahogy a lesötétített utastérbe a vászonnal takart panorámaablakokon át beszűrődött az utca fénye, a hátsó híd búgásának zenei kíséretével.

A második oldtimer a Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft Ikarus 250-ese volt. Sajnos azt nem láttam, hogy mi volt a harmadik öreg, merthogy állítólag volt még egy busz - aki tudja a típust, ne tartsa magában! Talán a szintén Air Toursos festésű 350-es lehetett?

Érdekes volt koncertteremként látni a terminál auláját, mely gyerekkoromban a varázslat mindig zárt kapujának előszobája volt, hiszen mi mindig csak nézelődni jöttünk ide, soha nem utazni. Tényleg, jól emlékszem, hogy a nyolcvanas években még nem kétoldalt volt az érkezés és indulás, hanem a zenekari pódium mögötti részen voltak ajtók, melyeken át néha ki lehetett a betonra látni?

A koncert idejére a kilátóteraszt is megnyitották, csak egyrészt üres volt előtte a beton, másrészt pedig úgy esett, hogy nem lehetett megmaradni a szabadban. Persze ennek is volt egyfajta hangulata, egyedül ácsorogni a reflektorok fénye által szétluggatott októberi nyirkosságban :)

Nemrég nyílt napot tartottak az osztrák szövetségi vasút Sankt Pölten-i, személykocsikkal és dízel járművekkel foglalkozó főműhelyében. Láttunk sok öreg és modern járművet, a legviccesebb viszont ez a kis sárgaság volt:

Persze először nem így, sínre állva láttuk, hanem egy helyben pörögve. Hogy még furcsább legyen a mutatvány, a fülkében csak gyerekek és egy anyuka tartózkodott - pár másodperc múlva esett le, hogy a kicsit távolabb álló munkaruhás úriember távirányítással szórakoztatta az érdeklődőket.

Persze a pörgés csak egy része volt a bemutatónak, a fő attrakció egy hosszú Schlieren kocsi előre-hátra ráncigálása volt, mely során a fel- és lecsatolást automatikusan végezték. Persze egy kocsi meg se kottyan a kis kétéltű villanytraktornak, ugyanis 700 tonnáig van hitelesítve. Nyilván nem olyan sebességgel, hogy tehervonatra rakják, de telephelyen belül biztos olcsóbb (és praktikusabb) ilyennel tilitolizni, mint egy valódi mozdonnyal:

Mostanában elég gyakran kellett este a Goldmann György térnél a 4/6-osra várnom, és az jutott eszembe, hogy vicces módon pont a "kirakatüzem" Nagykörút az utolsó hely Budapesten, ahol (sokszor) még mindig ugyanúgy kell a villamosra várni, ahogy gyerekkoromban, tudniillik nulla infóval felvértezve - onnan tudhatjuk, hogy jön a villamos, hogy látjuk begurulni és ajtót nyitni. Sok gondom volt a Futárral eleinte, a megállóhelyi kijelzőkre kiírt dolgokat jellemzően ma se szoktam elhinni, de a mobiltelefonos app jól szokta látni, hogy van-e tuja/busz/akármi a közelben, érdemes-e várni*. Mivel azonban a 4/6-osok egy - immár hétről hétre kisebb - részén még nincs Futár fedélzeti berendezés, a kütyü nem ad túl sok támpontot velük kapcsolatban. Érdemes várni, vagy induljak el gyalog arra a két megállóra? Esetleg szaladjak át a 212-es busz megállójába? A döntéshez legtöbbször nincs más inputja a felhasználónak, mint a zsigeri tippelés. Fura, hogy milyen új dolog, hogy már nem teljesen vakon közlekedünk, és hogy ehhez képest mennyire fel tud húzni az, amikor itt egy kicsit megint úgy kell :) Ez most nem panasz, hiszen plusz 5 perc várakozásba még senki nem halt bele, hanem nosztalgiázás, hogy bármennyire is depisek vagyunk, azért piszok messzire jutottunk azoktól az időktől, amikor csak az első és utolsó indulás volt kiírva, esetleg még csúcsidei/azon kívüli átlagos követéssel! És ha minden igaz, pár hónap múlva a Nagykörút is full futáros lesz...

*aki azt hiszi, hogy a 4/6-os mindig kétpercenként jár, és soha nem kell rá várni, az biztos ritkán utazik vele az esti csúcsban :) és azt se írja be senki, hogy "na de a zajzengőhegyaljai szövetkezeti italbolt megállóban ma is csak egy kopott tábla jelzi a napi két járatot", mert most nem arról volt szó

A típus rajongói biztosan öv alatti támadásnak érzik majd ezt a felvezetést, de a múltkori nosztalgiázás után következzék most egy másik régiség ;)

Aki szokott tanítási napokon a Nagykörúton járni, biztos látta már, hogy a Combinók közt a reggeli és délutáni csúcsban felbukkan két régimódi szerelvény is egy ideje. Önmagában nem nagy újdonság ez: bár a csatolt ipari csuklósokat 2007 májusában "örökre" elbúcsúztatták a 4/6-osról, néha azóta is felbukkantak, például karácsonyi sűrítésből és más okokból kifolyólag - illetve egy ideig az 1-esen is járt ilyen.

Aztán most, hogy elkezdődött a Combinók Futár rendszerrel és kamerákkal való felszerelése (korábban csak néhány kocsira került fel a fedélzeti berendezés), megint megjelent két csatolt csuklós szerelvény a 4-esen - de ezúttal nem sima Ganz csuklósokból, hanem KCSV7-esekből, azaz a kilencvenes években modernizált változatból összerakva!

Ráadásul nem is olyan kocsikkal, amik már leamortizálódtak a 2-esen, 24-esen, meg ahol még jártak, hanem olyanokkal, melyeket nemrég "ráncfelvarrtak", egész vállalható állapotú belső térrel. Igaz, ezen felül nem különböznek a többitől: ugyanúgy futnak, ugyanúgy zúgnak, sivítanak, vibrálnak (a kardános hajtáson, rugózáson, forgóvázon nem változtattak az eredeti Ganz csuklóshoz képest) de rájuk nézni azért jobb.

Akiket a tehervonatok nem kötnek le (még akkor se, ha négy mozdony húzza őket), azoknak jöjjön egy budapesti klasszikus: az '56-os forradalom tiszteletére két UV szerelvény is közlekedett október végén - november elején: egy a 49-esen, egy pedig a 6-oson. Mivel nem volt kedvem állványt cipelni, fotózás helyett inkább csak videóztam őket kicsit (na meg utaztam is velük):

A 49-esnek nagyon örültem, nekem a Bartók Béla út és a motorkocsik jellegzetes sivítása volt _a_ gyerekkori alapélmény :)

A múltkor mondtam, hogy a dupla kétszekciós villanymozdonyos tehervonatnál csak a négy dízelmozdonyos jobb. És tényleg van ilyen is Szlovákiában:

Mondjuk sejtésem szerint ebben a konkrét esetben nem mindegyik gép dolgozott, mert papírforma szerint csak két Búvárra számítottunk, viszont a vonat az útja során egy helyen hosszabb ideig időzött, szóval lehet, hogy ott jól jött, hogy ilyen sokan vannak. Vagy csak megspóroltak egy gépmenetet. Az a macska meg, amelyik átrohant a szerelvény előtt, a frászt hozta ránk :)

A múltkori vicceskedő bejegyzés után kellene írnom valamit magáról az Örök Városról is, viszont ez szerintem meghaladja egy blogbejegyzés kereteit - a téma túl szerteágazó, a tudásom pedig túlságosan hiányos. Inkább leírnám az első benyomásomat a városról: bár az ember tudja, hogy Rómát hét dombra építették, a fényképekről nekem ez soha nem jött le, itt helyben viszont azonnal éreztem, hogy hiába vannak közel egymáshoz a dolgok, valahogy mindig mászni kell :) A következő benyomás pedig az volt, hogy hű, ez a hely tényleg... sűrű!

Nézzük meg például ezt a képet (kattintásra megnő), amit a captoliumi domb oldalához tapasztott, óriási írógépre emlékeztető Viktor Emmánuel emlékmű teraszáról készítettem első sétánk során. Bal szélen Traianus oszlopa i.sz. 112-ből, a félkör alakú valami a kép közepe felé pedig Traianus piaca, mely egykor Traianus fórumának hátteréül szolgált. Fölötte a téglaborítású ferde torony még kölyökkorban van, hiszen a XIII. században épült. Tőle jobbra Augustus fóruma kezdődik (átadva i.e. 2-ben), az előtérben a fák és az árnyékok Caesar (the original since 100 BC) fórumát takarják (épült i.e. 46-ban) - az az íves kőizé a jobb szélen pedig a Colosseum. És ezt az ember a fejének enyhén balról-jobbra történő elfordításával együtt láthatja. Direkt írtam, hogy láthatja, mert mindezt tudatilag befogadni egy másik kérdés, ahhoz kell pár nap :)