HamPLÓ

Néhány éve, amikor elkezdtem a Balatonra hajózni lejárni, láttam egy videót, amin a szántódi komp a jeget hatalmas ropogások közepette törve indul el Tihany felé. Élőben is látni akartam egy ilyen menetet - nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar összejön:

Félreértés ne essék, többször láttam már befagyva a tavat, sétáltam is rajta, de az fel se merült bennem, hogy olyankor még van valami hajómozgás. És általában nem is szokott lenni: egy bizonyos ponton leáll a komp, mint például múlt héten is. Nagyon régen egész évben jártak a hajók a tavon, néha bele is fagytak a jégbe. Később már csak néhány viszonylat közlekedett, már amikor tudott, aztán a hetvenes évektől kialakult a nagyjából mostani gyakorlat, hogy ősztől-tavaszig üzemszünet van. A komp ezalól sokáig kivétel volt, de a nyolcvanas évek második felétől ott is leálltak novemberben, és márciusban indultak újra. Csak a kétezres években álltak vissza arra, hogy a lehetőségekhez képest egész évben járjanak, és maximum nagy jégnél álljanak le, akkor is csak a legkritikusabb pár napra. Jégtörő ugyanis nincs, a kompoknak maguknak kell utat vágniuk - amíg tudnak...

A telek mostanában egyre enyhébbek, ezért azonnal felfigyeltem arra, amikor a 2026 januári hidegben arról szóltak a hírek, hogy elkezdett befagyni a Balaton. Tudtam, hogy most kell lemenni, hisz a fene se tudja, mikor lesz ilyen legközelebb! A legérdekesebb az első, reggel hét órai menet, amikor az éjszaka folyamán befagyott vízfelületet kell feltörni. Sajnos tömegközlekedéssel körülbelül lehetetlen olyan korán lejutni, de szerencsére IC barátomat is érdekelte a téma, úgyhogy autóval már fél hétkor ott voltunk Szántódréven, ahol megmaradt a szocmodern állomási épület, és még a korhű neon felirat is világít rajta (bár lehet, hogy már LED-ből van).

A tavon az északi szél a legjellemzőbb, ami az északon keletkező jég egy részét áttolja a déli partra, ezért az a kritikusabb oldal. A szántódrévi kikötő nem volt totál befagyva, csak a hajók által nem használt sarkai álltak be.

A mólók közül kiérve egy vékony csatorna volt, ami nem volt teljesen befagyva, ezt ezen a visszafele néző képen balra láthatjuk. A kompok által előző nap kijárt sáv másik felét XXL-es jégkocka jellegű darabok fedték, ezek az éjszaka folyamán elkezdtek összeállni, de csak hártya jelleggel, nem tömbszerűen. Attól nyugatabbra viszont már folyamatos fagyott felület volt.

A szél által az éjszaka keskenyre összefújt csatorna szélét a kompok tudatosan "megstuccolták", hogy kiszélesítsék a hajózási útvonalat, és a táblák ropogtatása pont olyan dübörgéssel járt, mint azt vártam :)

Először gyalogosként mentünk egy retúrt, aztán a szántódi mólók végéről megnéztünk egy fordulást, majd kocsival átmentünk Tihanyba (és még tovább, vonatokat fotózni). Ez itt az utolsó átkelésünk, de itt is látszik, hogy nem túl széles a "tiszta" rész. Feltételezem, hogy a szél miatt, de a csatorna a tihanyi oldal közelében elkezd erősen szélesedni, a rév közelében pedig szinte teljesen jégmentes volt a környék, a mindenféle madarak igen nagy örömére. 

A töretőjárat az egyik régi jármű volt, a "Széchenyi István" nevű; a hírek szerint nem merik az új kompokat nekiküldeni a jégnek. Ez a régi komp viszont egyben a fénykomp is volt, úgyhogy a nap végén visszajöttünk megnézni, de már csak az utolsó érkezését sikerült elcsípni. Fura, hogy itt már fél hétkor vége a világnak...

Annak idején Ikarosz túl közel szállt a Naphoz, úgyhogy az őszi ferihegyi Ikarus találkozók igyekeznek mindig felhők mögé bújni, de a nem kimondottan kedvező időjárás ellenére is jó kimenni az Aeroparkba, amikor összegyűlnek ezek a gumikerekű klasszikusok! Szeretem, hogy nem csak az igazán oldtimerek és ritkaságok gyűlnek össze, hanem olyan járművek is, amelyekkel még én is találkoztam a mindennapokban:

VII. Ferihegyi Ikarus Találkozó
A hazai klasszikusok parádéja

Nnna, és akkor itt van a videó, ami a múltkori pozsonyi bejegyzésből kimaradt. Az ő fényvillamos-verziójuk is szerepel benne, de nem csak az. És természetesen felirat is van hozzá:

Az utóbbi években valahogy mindig úgy jött ki, hogy márciusig nem hogy az országból, de még Budapestről se tettem ki a lábam. Idén ezen változtatni akartam, úgyhogy Jazzcoollal január elején kiugrottunk Pozsonyba, elviekben az ottani fényvillamost megnézni, a gyakorlatban viszont úgy általában valahol máshol lenni.

A Fő téren (Hlavné námestie) a karácsony(után)i vásár leginkább forralt bor vásár volt, úgyhogy nem nekem szólt. A háttérben az Óvárosháza (Stará radnica) látható, a felhők mögé bújó Holddal (Mesiac:).

Az óváros utcáin túl nagy tömeg - és hideg - volt ahhoz, hogy sokat fotózgassak, de emellett a látvány mellett nem tudtam kattintás nélkül elmenni. Furcsán üres volt ez az utca, pedig csak egy átjáróháznyira (SI mértékegységgel: alig 50 méterre) voltunk az óváros legforgalmasabb részétől! Jobbra a klarissza templom látható, a háztetők fölött a távolban pedig a vár. Sose fogom megérteni, hogy a mai tömegturizmus miért csak konkrét utcákra és helyekre korlátozódik! Prágában is volt, hogy este az Óvárosi főtéren nem lehetett megmozdulni a tömegtől, a Károly hídon alig lehetett átmenni a turistáktól, ellenben fent a várban alig páran lézengtek, az Arany utcácska meg konkrétan tök üres volt. Kiment a divatból letérni a fő útvonalakról? Ennyi erővel utazás helyett elég lenne GoPrós videókat nézegetni a youtube-on...

Itt egy kép a pozsonyi karácsonyi fényvillamosról. Szerintem túl rövid útvonalon keringett az óváros körül, bár átment a vár alatti csodálatos alagúton, ami mindig fénypontja a Pozsonyban villamosozásnak - ilyenkor ráadásul szó szerint is :) Ebből a szögből nem látszik, hogy miféle Tatra volt, úgyhogy gyorsan leírom, hogy egy "klasszik" K2-es.

A villamos díszítése elsősorban a gyerekeknek szólt; nekem ez az egérke (?) tetszett legjobban, ahogy az elektronikus jegyárusító- és kezelő készüléken figyelt.

Megfelelő fotóhelyet keresve felsétáltunk az Új híd járdájára, ahonnét jól meg lehet figyelni Pozsonynak azt a sajátosságát, hogy mennyire nem szimmetrikus a Dunához képest: az óváros szélén álló várral szemben erdő van, nem lakott terület. Ennek alapvetően az az oka, hogy a túloldal 1946-ig nem volt a város része: Ligetfalu/Petržalka néven önálló település volt. Sőt, a második világháború előtt/alatt a Német Birodalomhoz tartozott, nem Csehszlovákiához!

A nem lakott terület (balra) értelemszerűen töksötét ilyenkor, ami éles ellentétben van az óvárosi oldallal (jobbra). A sötétségen túl pedig Ausztria van, innen alig három kilométerre. Ehhez képest ezen az oldalon még kilométereken át tart a város, sőt, hatalmas lakótelepek húzódnak a Kis-Kárpátok völgyeiben.

Bár végre beutaztam az utolsó olyan villamosvonalat is, amin még nem jártam, meglepően keveset fotóztam. A kevés közül ez a kedvenc képem, egy alacsonypadlós Škodáról az óváros felső határán. És itt most normál esetben egy villamosos videó következne, de nem következik. Nem azért, mert nem készült, hanem hogy mindenkit meglepjek :)

Készítettem már párhuzamosan haladó mozdonyos videót a Badacsony körül 424-es gőzössel, klasszik Szergejjel és remot Szergejjel, úgyhogy ideje volt új kedvencemet, a Henschelt is elkapni ugyanitt! Mivel nagyon hideg volt, nem tekertem le az ablakot, így nem volt szélzaj se, úgyhogy nem kellett zenét ráraknom a dübörgés helyett a hangsávra:

Múlt héten még a balatoni nyárról írtam, most itt a másik véglet! Bár nem volt egyszerű rávenni magam, hogy hajnali négykor felkeljek, és lemenjek Szántódra, mindenképp meg akartam nézni, hogyan verekszi át magát a tihanyi komp az egyre jobban befagyó tavon. A tihanyi szorosban nem volt homogén a jég: voltak nagy összefüggő, de nem sík, hanem kavargóan megfagyott, hullámos felületek, voltak nagyobb letöredezett táblák, és volt a kompok által az előző napokban kijárt "csatorna", melynek szilánkjai az éjszaka folyamán elkezdtek hártyásan egymáshoz fagyni, de még nem álltak teljesen össze. Ezen kellett átverekednie magát a "Széchenyi István" kompnak. A csatorna a szántódi végén elég keskeny volt, itt a komp többször belemart a szélébe, hogy kiszélesítse, a tihanyi oldalon viszont tölcsérszerűen kiszélesedett. Dögösen szólt, amikor rámentünk a jégre! A videóhoz magyarázó feliratozás is tartozik, abban még több infót találni arról, hogy épp mit látunk:

UI: A címhez hozzá kell fűzni, hogy van valódi "Széchenyi" nevű jégtörő is, de az István nélkül íródik, és folyón dolgozik.

... meg az összes többi is, legalábbis a Balatonon 2025-ben. Amikor 2022 őszén -  negyvenegykét év kihagyás után - először mentem le hajózni a Balatonra, nem gondoltam, hogy a rákövetkező három nyáron így rágyógyulok a tóra - márpedig rágyógyultam, amit a blog erős témaváltása is tanúsít. Tavaly 52 órányi vízen tartózkodás során betettem majdnem 600 kilométert a képzeletbeli hajós kilométerórámba, és bár kevesebbet fotóztam, mint mondjuk két éve, azért így is megtöltöttem három weboldalt a képekkel. Pontosabban most már négyet - ez a mostani bejegyzés az utolsó néhány hónapot mutatja be:

Sajnos tényleg elmúlt a Balatoni nyár
Balatoni szezonzárás 2025-be!

2025. november 9-én az őszi karbantartási vágányzár végén érdekes kísérletet végzett a BKV: a svábhegyi fogaskerekűre felküldött egy szakemberekkel és műszerekkel telezsúfolt modernizált Tatra villamost. Nem azért, mert nyolcvanas években gyártott villamosokat akarnak járatni a piros szerelvények helyett, és nem is azért, mert unatkoztak, de erről a részéről egyszerűen nincs kedvem írni, annyi zöldséget olvastam róla a neten. Ez a típus volt a legalkalmasabb a próbákhoz, hát ezt használták. Én csak néhány képet szeretnék megmutatni erről a ritka - még az is lehet, hogy egyszeri - alkalomról.

A próba a Szent János kórház feletti szakaszon kezdődött, itt próbálták ki, hogy a Tatra a gyakorlatban mennyire bírja az emelkedőt, és főleg, hogy hogy tud megállni, mert az az igazi trükk a meredek és csúszós pályán úgy felfelé, mint lefelé. Azért írtam, hogy "a gyakorlatban", mert előtte modellezték a körülményeket, és kevésbé meredek pályán kísérleteket is végeztek, tehát nem úgy mentek ki, hogy fogalmuk sem volt, mi fog történni. Az időjárás aznap ideális volt abból a szempontból, hogy nem volt ideális: a lombhullás bármilyen sínt csúszóssá tud tenni, mert a ráhaladáskor belőlük kipréselődő cucc rontja a tapadást. Szóval ha ilyenkor mozogni és megállni is tud a jármű, akkor gyakorlatilag bármikor tud mozogni és megállni.

Egyébként mielőtt még bárki bármit kommentel az ilyen üzemeltetés lehetetlenségéről: a 116 ezrelékes linzi Pöstlingbergbahnon tizenvalahány éve különleges rögzítőfékek nélküli villamosok közlekednek, melyek a városba beérve a sima villamosok közt mennek el a főtérig. A mi fogasunk "csak" 110 ezrelékes a legmeredekebb részén - ha ma építenék a svábhegyi vasutat, valószínűleg szóba se kerülne a fogasléc használata.

A próbamenet másik érdekessége a meredekség mellett az volt, hogy míg a fogaskerekű jelenleg a pesti tömegközlekedésben semmivel se kompatibilis 1500 voltos egyenárammal működik, a villamosnak csak 600-ra van szüksége. Eddig nem tudtam róla, hogy az áramellátást a teljes vonalon át tudják úgy kapcsolni, hogy ne a saját áramátalakítóról menjen, hanem a villamoséról a Széll Kálmán térről. A Tatra megérkezése előtt egy hagyományos fogaskerekű ment is egyet a csökkentett feszültséggel - állítólag látni lehetett rajta, hogy lassan halad, nekem nem tűnt fel.

Irtózatosan érdekes volt ezt a sárga tuját odafent látni! Sajnos nem tudtam elég helyen elkapni, mert a kondim nem tette lehetővé a vonallal nem kimondottan párhuzamos utcákon hegynek felfelé rohangászást. Pedig megpróbáltam, csak aztán úgy döntöttem, hogy nem akarom kiköpni a tüdőm, mert még szükségem van rá :)

A villamos végül az Adonis utcáig jutott fel. Hogy miért nem próbálkoztak tovább, arról több verziót is hallottam: az egyik verzió szerint a 600 voltból itt már csak 450 volt meg, ami nem tudott elég energiát adni a továbbinduláshoz. A másik változat az, hogy a megálló váltója olyan gazdagon meg volt kedve olajjal, hogy állandóan elpörgött rajta a villamos kereke. A fogaskerekűnél nem gond, ha a "futósín" csúszik, mert a fogak tartják meg a járművet, a villamos viszont csak a (szó szerint) sima kerekeire hagyatkozhat.

Az Adonis utcai visszafordulással nem ért véget a próba, állítólag egészen sötétedésig megcsúsztatós-fékezős kísérleteket végeztek az alsó szakaszon, különféle anyagokkal kenve a síneket. Az adatok kiértékelésén a BKV-sok és a győri egyetem szakértői vélhetően még sokat fognak dolgozni, előzetesen az derült ki számomra, hogy a Tatra fékrendszerén állítani kellene ahhoz, hogy optimálisan működjön ezen körülmények közt, de az adhéziós (súrlódáson alapuló) hajtás alapvetően működőképes (ahogy az amúgy tudható volt). Majd a jövő eldönti, hogy a most szerzett tapasztalatoknak lesz-e hatása a vonal jövőjére.

2025 decemberében is döbbenetes mennyiségű sétahajó járta a Duna budapesti szakaszát esténként - itt egy válogatás belőlük, a város szebb részeinek előterében. A videóhoz magyarázó feliratokat is írtam, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket, már ha nincsenek eleve bekapcsolva. A benne olvasható információk nagyrészt a hajoregiszter.hu oldalról származnak, ezúton is meg szeretném köszönni a munkájukat!

Egy időben rendszeresen töltöttem hideg téli estéket a városban, a kivilágított épületeket nézegetve, vagy éppen Budapest apróbb vagy nagyobb részleteit videózgatva. Mostanában viszont vonzóbbnak tűnik inkább otthon maradni a jó meleg lakásban :)

Karácsony előtt azonban úgy esett, hogy a csepeli HÉV-en búcsúzó M.IXa típus utolsó példányának utolsó óráit meg akartam örökíteni, és mivel túl hamar kiértem, várakoznom kellett. Nyirkos idő volt, alacsonyan úszó felhőkkel, melyekről döbbenetes színekkel verődtek vissza a város fényei: az ott az éppen épülő házon túl például nem tűz vagy naplemente!

A HÉV megálló feletti gyalogos-felüljárónak rideg, ipari hangulata van, mintha akkor épült volna, amikor még teherpályaudvar volt itt, nem színház.

Új vasúti híd régi pillérekkel, és magára tüdőröntgent karácsonyfát rajzoló toronyház - nagyon megváltozott ez a környék ifjúkoromhoz képest! Viszont túl hideg volt ahhoz, hogy tovább fotózgassak, úgyhogy ennek a bejegyzésnek itt a vége, fuss el véle :)