HamPLÓ

Wachaunak a felső (nyugati) végébe tavaly kóstoltam bele, most pedig végre egy híresebb kanyart is megnéztem a Dunán - a Szent Iván-éjt ugyanis Spitz an der Donauban töltöttem.

A napfordulót errefelé tűzijátékkal és a hegyeken gyújtott tüzekkel ünneplik. Pechünkre utóbbiakat idén a szárazság miatt betiltották, úgyhogy a látványosság a szokásosnál kisebb volt. Ennek ellenére sokan jöttek: előbb a part lett tele, majd azt vettük észre, hogy egyre több hajó csorog be elénk.

Egy kabinos monstrum ki is kötött közvetlenül előttünk, hangos umca-umcával örvendeztetve meg bennünket, más hajók gázfröccsökkel tartották magukat többé-kevésbé egy helyben.

De nem csak ilyen nagy jószágok érkeztek, hanem motorcsónakok, vízitaxik is, a végén pedig még kajakosokat is láttunk! Ez itt (brought to you by Marine Traffic) még csak nem is a tolongás vége volt, de már ekkor is tizennyolc úszóalkalmatosság készülődött a tűzijáték megfelelő pozícióból figyelésére:

Ezen a videón alaposan meglepődtem: vélhetően egy turné nürnbergi állomásán mentek oda Gary Moore-hoz még 2010-ben, hogy egy Top Gear-jelleggel szakszerű ;) műsor keretében válassza ki, szerinte melyik autó szól szebben a Zeppelinfeld kulisszái közt: egy M3, egy Jag XK vagy egy Corvette Z06. A hülye alapötlet (naná, hogy a legnagyobb motorú, legarcbamászósabb kocsi lesz a legdögösebb hangú) ellenére jó érzés a szokásostól eltérő környezetben, ráadásul vidámnak látni Gary-t. Nem vette túl komolyan a dolgot :)

(Aki nem tud németül, annak van angol alámondásos verzió is!)

Két napja mutattam egy videót, melynek első jelenetén egy Pozsonyból Bécsbe tartó motorvonat látható. A Pándorfaluból (Parndorf) Pozsonyligetújfaluba (Bratislava-Petržalka) vezető vonal szinte az utolsó pillanatig burgenlandi területen fut: a felvétel még csak nem is az utolsó osztrák falu mellett készült a vonal mentén, de a háttérben már jól kivehető a pozsonyi vár és az Új Híd. Lajtakörtvélyes (Pama) mellett áll egy jól kiépített madárles, onnan figyeltük a vonatokat - természetesen nem csak a már említett Desirót:

Egyébként kitalálható, miért léptünk tovább viszonylag hamar: az egy dolog, hogy beremegtette a kamerát, de ezen túl a hangot is élvezhetetlenné tette a kilátó alkatrészei körül süvítő szél :)

A múltkor még csak kívülről néztem meg a GYSEV elsősorban osztrák oldali büszkeségét, a Ventus fantázianevet kapott sárga-zöld Desiro MainLine motorvonatokat, de azóta utaztam is eggyel. Elég kellemes jószágok: míg az itthon ismert "sima" Desirók könnyű mellékvonali járművek, az ML a Flirt kategóriájában játszik. Mondjuk az úton magán nem sok néznivaló volt - még az új bécsi központi állomásra vezető szakasz melletti óriási rendezőpályaudvar volt a legfotogénebb, annak ellenére, hogy épp nem tűnt nagyon kiterheltnek.

Elkezdődött a szabadságos időszak, egyre kevesebben néznek be ide, úgyhogy én is pihentetem magam kicsit, és vasúti járműbemutató helyett inkább panaszkodok egy kicsit :) A fotófelhőkről már meséltem, de azt még talán nem mondtam, hogy a kísértésüknek is van neve: felhőlottó. Amikor látod, hogy felhős az ég, de nem mész haza, nem ülsz be egy étterembe, vagy mártózol meg a Balatonban, hanem reménykedsz, hogy minden esély ellenére a megfelelő pillanatban épp sütni fog a nap. Na, legutóbb ez nem nagyon jött be Uzsán: ha csak egy perccel hamarabb vagy később indul el a nohabos különvonat, lett volna egy jó képem az alakjelzővel... de nem lett:

Igaz, a videón legalább szépen lehet hallani a dízelmotor röfögését.

A Búvárral ellentétben eme mozdony esetében nem emlékszem, mikor találkoztam vele először. Ennek valószínűleg a Csehszlovákiában használt vasútvillamosítási rendszer volt az oka: északi szomszédainknál ugyanis a vonalak egy része 3 kV egyenfeszültséggel, más része viszont 25 kV váltakozó feszültséggel üzemel. A szóban forgó mozdony utóbbihoz készült, mi viszont mindig a Magas-Tátra környékén járkáltunk, ahol előbbit használták. Vannak villanymozdonyok, melyekből ilyen és olyan üzemű - sőt: két áramrendszerű - is készült, de a bejegyzés témájául szolgáló gép nem ilyen, emiatt ilyen csodát nem láttam tizenkevés évesen:

Persze meg kell jegyezzem, hogy Magyarországra már a hetvenes években bejárt ez a fura szerzet (Szob felől a Nyugatiig), mégse rémlik, hogy valaha is láttam volna. Aztán amikor később mégis szembejött, egyből a Karosa Š sorozatú buszai jutottak eszembe. Nem csak a kinézete egyedi, hanem maga a kasztni kialakítása is, tudniillik üvegszállal erősített műanyagból van - ez az anyagválasztás tette lehetővé a szögletes formáktól való elrugaszkodást. A formatervező nevét érdemes megemlíteni: Otakar Diblík nevéhez fűződik egyik kedvenc repülőgéptípusom, az L-200 "Morava" kinézete (és pilótafülkéje) is.

By Rainerhaufe at de.wikipedia, CC BY-SA 3.0, Link

A négytengelyes gépek egy 1963-ban elkészült hattengelyes mozdony nyomán, annak számos elemét átvéve épültek a hatvanas évek második felében: míg az S 699 jelzésű nagy verzióból csak egy példány készült, a kisebb műanyagmozdonyok sikeresek voltak: az S 489 típusból - ezek mai 230-asok, melyek csak a cseheknél lelhetők fel - 110 készült, a megváltoztatott áttételezésű S 499-ből - ma 240-es, illetve 340-es - pedig 145. Ezen felül épült 90 a bolgár államvasútnak is.

A gépek műszaki színvonala nagyjából a V43 környékén volt, bár ezt a csehszlovák ipar legalább saját magától érte el, nyugati licensz nélkül. Ezt csak azért írom le, mert szokás alapból lesajnálni a cseszlovák ipart, holott valószínűleg nem véletlen, hogy Plzeňben ma is gyártanak mozdonyt, a Kőbányai úton pedig már nem :(

Kivételesen nem vonatokról lesz szó, bár tulajdonképpen egy Tapolcáról Pestre tartó Nohabos vonatot engedtünk el az északi parton, hogy átjöjjünk a délire egy másik Nohabot lefotózni: Balatonfenyvesen ugyanis oldtimer találkozót tartottak, mely kapcsán a Kárpát Vasút Huszonegyeskéje állt modellt az érdeklődők számára az amúgy forgalom nélküli vasútállomáson. Sajnos elbambultuk az időt - többek közt Balatongyörökön -, és késve érkeztünk meg; azt hittük, már vége a rendezvénynek, mert csak távozó régiségeket láttunk (többek közt a Kapos Volán egykori Farosát és egy Wartburgot), de rámjött, hogy nézzük meg, merről jönnek, hátha maradt ott még valami. És maradt:

A fényviszonyok ugyan nem voltak ideálisak, a laposan érkező napfény nem bírt megtapadni a csillogóra polírozott fényezéseken, de azért kattogtattam egy sort.

Volvo Amazon, a Nohab hazájából. Ponton kasztni, de valahogy nem olyan régimódi, mint azt kora indokolná (1956-tól gyártották). Magánvélemény, de ez volt az az időszak, amikor a Volvo már és még szép autókat tervezett, nem csak jókat :)

Ez a DKW Junior valahogy olyan kis esetlenke, mintha valami rajzfilmből jött volt: tágra nyílt szemek, ijedten széthúzott száj... Elvileg kétütemű motorja van, sajnálom, hogy nem hallottam.

Örülök, hogy nem csak drága, luxus jellegű régi autókat vagy annak idején lépten-nyomon előforduló gépeket látni manapság az ilyen találkozókon, hanem olyanokat is, amiket szerintem soha nem láttam azelőtt!

Kinézete ellenére a Pilgrim Bulldog egy nyolcvanas-kilencvenes években gyártott kit-autó. Legalábbis ha a német Wikipedia nem téved, mert ezt a márkát nem ismertem eddig.

A Fiat 500C Belvedere elég jellegzetes jószág, de bevallom, csak azért ismerem, mert már láttam ilyet egy másik oldtimer találkozón.

És mi is jöhetne a kombi Topolino után, mint ...

Hogy meg ne unjátok a Felvidék és osztrák-morva határvidék vasútjait, menjünk gyorsan vissza 2015/16-ba, amikor inkább itthon, illetve kicsit Németországban vonatozgattam. Szergej és Nohab a hagyományokat kedvelőknek, Traxx és ICE a nyugat felé nyítóknak :)

2015/16-os vasúti vegyesfelvágott I-II-III
Lillafüredtől a Balatonig, Debrecentől Frankfurt am Mainig, a sínek mentén

A múltkori alkalomhoz hasonlóan most se tudtam megállni, hogy valami magasabb pontról le ne nézzek a Balcsira. A helyszín a Szépkilátó volt, melynek eddig csak a nevét ismertem, illetve pár onnan készült klassz vonatos fotót. Most hogy lekanyarodtunk ide, két dolog derült ki:

Az egyik, hogy mégis jártam már itt korábban: életem egyetlen úttörőtáborozása eme domb aljában esett meg, egy ma is létező, meglehetősen jól kiépített létesítményben. Bár a dolog '85-ben történt, az ideológiai maszlag elmaradt, a mi életünket pedig az töltötte ki, hogy megbeszéljük, milyen volt a tévében egy nappal korábban adott Live Aid, tetszik-e az Alphaville, tényleg azt énekli-e az Opus, hogy "levelet kaptam lájf", illetve hogy megvegyem-e azt a Darth Vaderes csuklópántot (a válaszok: a Queen nagyon jó volt, nem, nem, és nanáhogy!).

Na jó, tízévesen egy kis rálátást azért kaptunk a sajtó működésére: meglátogatott bennünket egy megyei napilap, és fényképek is megjelentek rólunk. Az egyiken egy német nyelvű Asterix képregényt nézegetünk, a másikon a fűben ülünk. A képaláírások: budapesti diákok német nyelvtudásukat csiszolják, illetve "mint a mókus fenn a fán". Az igazság pedig: nem tudtunk németül, úgyhogy nem csiszoltunk túrót se, illetve a "hegyek között, völgyek közöttet" énekeltük. Igazság - sajtó 2:0. De ezt már (legalább) egyszer leírtam :)

Igazság szerint nem emlékszem, hogy a kilátó itt volt-e akkor; lehet, hogy csak benőtte a gaz - az sokkal inkább megmaradt, hogy az út túloldalán levő büfében utolsó filléreimből Leó jégkrémet vettem, utána meg majd szomjan haltam, pedig eredetileg a szomjamat akartam vele csillapítani. A másik dolog pedig, ami kiderült, hogy vasutat innen már nem nagyon érdemes fotózni, mert a pályát benőtték a bokrok és fák. Kár, pedig csodálatos fotóhely lehetne...

Amikor azt a varázslatos ködös reggelt láttuk, nem találomra indultunk el Kassa felé: nyílt nap volt az ottani vontatási telepen, amelyre különvonatokat indítottak - ezeket szerettük volna elcsípni.

Bár a motorkocsik és villamos motorvonatok is érdekeltek volna, leginkább a Papagáj becenevű gőzöst akartuk minél többször fotózni. Kell magyarázni, miért? :)

Igazából nem is az imént látott képet kattintottam először, hanem ezt itt, Terebő környékén, csak ha ezt teszem be a bejegyzés elejére, senki nem olvas tovább. Fogalmazzunk úgy, hogy nem indult ígéretesen a nap, és a következőnek kinézett hely is fotófelhőkkel gazdagon ellátottnak tűnt. Gyakorlatilag fél perccel a gőzös érkezése előtt jött vissza a nap, ...

... aztán gyorsan újra eltűnt, immár a mozdony füstjében. Igaz, ez minket már nem zavart, hiszen a fotó megvolt - ezt a képet viszont ideteszem annak demonstrálására, hogy miért nem feltétlenül baj, hogy megszűnt a menetrend szerinti gőzvontatás.

Mire beértünk a "depóba", ismét elromlott az idő - ennek ellenére bőven volt annyi látogató, hogy teleállja a képet :) A Papagájt, pontosabban a ČSD 477.0 sorozatú szertartályos mozdonyokat az 1950-es évek első felében gyártották, az elővárosi forgalom számára. Nem csak nagyok voltak, hanem erősek is: 2100 lóerejükkel ma sem számítanának gyengének (a 424-es csak 1350 LE körül volt, körülbelül azonos indító vonóerő mellett). Ami érdekes lehet még, az a gépi tüzelés:  fűtő helyett gép adagolta a szenet a tüzelőtérbe - ilyen nálunk tudtommal csak a két példányban épült 303-ason volt.