HamPLÓ

A múltkori, csilli-villi bécsi-ausztriai villanymozdonyozáshoz képest most a közép-európai vonatozás átellenes oldala következik: egy mellékvonal jellegű, de fővonalként nyilvántartott, nem villamosított csehországi viszonylat, csupán leheletnyivel az osztrák határ fölött. A bejegyzés címe nyilván mindenkinek ismerős, aki járt északi szomszédainknál - valószínűleg ez volt az első dolog, amit gyerekként "cseszlovákul" megtanultunk (a következő meg a lanovka, a zmrzlina és a bryndzové halušky).

Egészen konkrétan aznap is az imént említett MÁV-os TRAXX-ot akartuk elcsípni Bécsben, de kiderült, hogy nem közlekedik, úgyhogy Szlovákián át végül Csehországban kötöttünk ki. Egy ideig Břeclavban nézelődtünk, aztán rámjött, hogy valami mellékvonali pöfögényt szeretnék látni, Ícé meg ránézett a térképre, és nemsokára már egy sorompós átkelőhely környékén drukkoltunk, hogy jöjjön valami - és lehetőleg ne a Bzmot helyi verziója. És jött is, a fentebb látható motor+mellékkocsi összeállítás.

A körülbelül óránként elrobogó vonatok mellett túl sok fotólehetőségünk nem volt, de végignéztünk pár falut és városkát, míg Novosedly-ben kötöttünk ki. Ez régen elágazó állomás volt, de az Ausztria felé kanyarodó sínpárt még 1930-ban felhagyták. Ha meglenne, tizenpár kilométer után Laa an der Thayában lehetne a vonat, ahová kijár a bécsi S-Bahn.

Von Ben Skála, Benfoto - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, Link

Ez a megálló nem győzött meg bennünket (kicsit nyomasztó volt), de más szerencsére fotózott itt. Nálunk is ezer helyen lehetne, nem?

Aki nem bírja a vonatos bejegyzéseket, az most töltődjön fel egy kis Budapesttel, mert nemsokára folytatom a síndöcögényes vonalat. Mostanában sokat kirándultam sínek mentén, és nem szeretném, ha rámpunnyadnának a képek :)

Az összeurópai vonatozás egyik legnagyobb rákfenéje sokáig az volt, hogy nem mindenütt ugyanolyan áram/feszültség kóricál a felsővezetékben. Nálunk a nagyvasút például - némi kísérletezés után - a 25 kV / 50 Hz váltakozó feszültségnél állapodott meg, a német nyelvterület nagy része viszont a 15 kV / 16,7 Hz-re esküszik. A környező országok egy része egy idő után csatlakozott az 50 Hz-es táborhoz, de nem teljesen, így Szlovákia és Csehország egy része, illetve teljes Szlovénia is 3 kV egyenfeszültséggel üzemel. Ez persze manapság technikailag nem jelent óriási problémát, de értelemszerűen egy több áramnem alatt is üzemelni képes jármű drágább, mint egy olyan, amelyik csak ilyennel vagy olyannal megy. Pláne nehéz ügy, ha egy vasút alapvetően régi gépekkel rendelkezik: egy Szili vagy Gigant sosem gurulhat el saját erőből Bécsig.

Szerencsére a Milkabikák egy ideje már képesek ilyesmire, illetve a Talentek is, eddig jellemzően ezeket lehetett magyar színekben a bécsi pályaudvarokon látni. Persze lehetne még dízelt vagy gőzöst is a kocsik elé csatolni, de azt nem szokták értékelni, ha nem nosztalgiamenetről van szó :)

Néhány hete viszont már az ugyancsak kétáramrendszerű TRAXX-ok is átrándulnak Bécsig. Egy példány hosszabb időre berendezkedett az osztrák fővárosban, oktatási céllal, egy másik pedig vonatokat hurcol Budapestről/Budapestre. Múlt héten, amikor Interszitivel átrándultunk a piros vonal túloldalára, még csak kedden és csütörtökön volt ilyen: reggel a Dacia nemzetközi ún. gyorsvonatot vonszolta a találó "Kék Tégla" becenévre hallgató masina, ...

A bécsi közlekedési vállalat történeti gyűjteményét a világ legnagyobb villamosmúzeumaként is szokták emlegetni, valószínűleg jogosan. A magyar villamostörténelem se piskóta, de munkakocsiban legalább annyit ránk vernek a sógorok, mint nosztalgia járműben. Ez a beszámoló meg se próbál a teljességre törekedni, inkább az érdeklődést szeretné felkelteni:

Remise: a bécsi villamosmúzeum 2015-ben
"Verkehrsmuseum Remise"

A múltkori 10-es vonali Ludmilla-üldözés kapcsán nem csak a szovjet nagyasszonyt láttuk, hanem elkaptunk pár további vonatot is, bár az időjárás nem nagyon nagyon nem állt mellénk.

Mezőlakon még pirkadatkor jött ez a (számunkra) be nem tervezett tehervonat. Valami helyi kirohangálós-tolatós lehetett, bár meglepően sok kocsit vitt. Alapvetően úgy vagyok vele, hogy a tehervonati dízelmozdony a Szergejnél kezdődik, de azért jó néha kisdízelt látni.

A 16-os vonalat a Ludmillák miatt ismertem meg, jó pár alkalommal jártam erre csak miattuk. Azóta bemadzagosodott a  vonal, és ilyen komoly tehervonatokat is látni rajta. Tiszta Ausztria!

Pár kép erejéig mozduljunk ki Frankfurt korábban bemutatott főteréről, a Römerbergről! Nem kell megijedni, nem lesz hosszú séta, mert az óváros és a felhőkarcolós övezet határán éppen valami tüntetés kezdődött, úgyhogy inkább visszatértem a főpályaudvarra, harapni valamit, mielőtt továbbindulok...

A Majna partján álló Saalhof épületegyüttese majdnem olyan tarka, mint a környező utcákat éppen elfoglaló népünnep közönsége volt. A képen hozzánk legközelebb a Rententurm látható, amit csak azért nem fordítok "Adó-toronynak", mert az félreérthető lenne, a "Jövedéki-torony" viszont még hülyébben hangzana :) Ennek ellenére ezek a nevek elég jól leírják eredeti funkcióját: az egykor mellette nyíló városkapuhoz tartozott, különféle vámokat, díjakat szedtek be itt. Mögötte (jobbra távolabb) a barokk Bernus-palotát láthatjuk, azon túl pedig az ahhoz hozzáépült Burnitz-palotát. A városban már a Karoling- és a Liudolf-ház királyai is előszeretettel időztek, de a Stauf-dinasztia volt az, amelyik komolyabban megtelepült valahol itt - vannak, akik úgy gondolják, hogy a XII. századtól egy ideig konkrétan ebben a tömbben volt az uralkodó palota, mások szerint csak hivatalok működtek benne. A XIV. századtól mindenesetre polgári használatba került, később pedig belebontottak és hozzáépítettek, hogy aztán a végén az egész ne nagyon emlékeztessen a Német-Római Császárságra.

A Saalhof szomszédságában a folyó felett az 1868/69-ben épült, némileg a mi Szabadság hídunkra hasonlító "Vaspalló" (Eiserner Steg) húzódik. Eredetileg díszesebb volt, míg 1912-ben egyszerűsített kinézettel korszerűsítették.

Kíváncsi vagyok, hányan kattintanak ide csak a cirill betűk miatt (és hányan nem kattintanak ide ugyanemiatt): a youtube-on találtam az alábbi filmet, mely gondoltam, megérdemli, hogy eredeti formájában írjam ki a címét. A Ganz-MÁVAG által a szovjet vasútnak szállított D1-es motorvonatokról szól, melyekről annak ellenére csak két sort ír a magyar nyelvű wikipédia, hogy hatszázvalahány példány épült belőlük, és hogy ezek közül néhány a mai napig dolgozik :-/

By Artem Svetlov from Moscow, Russia - RZD D1 class DMU at Uzlovaya station, CC BY 2.0, Link

A másfél órás videó orosz narrációval készült, de van hozzá angol felirat (fogaskerék ikon > Subtitles/CC > English), így azok is megértik, akikről annak idején - hozzám hasonlóan - lepergett az oroszórák anyaga:

A reptérlátogatások alapesetben az egész repteret megmutatják; ez a túra annyiban volt más, hogy kimondottan a repülőgépfotósoknak szólt, nem pedig azoknak, akik az általános érdekességfaktor miatt jöttek. Persze eleinte szó volt arról, hogy mást is megnézünk, de az idő 70%-ban valahogy mégis inkább Ferihegy 1 épülete előtt dekkoltunk, a sétarepüléseket végző Li-2-esre várva :)

Reptéri túra a 2016-os Múzeumok Éjszakáján
Ferihegy, Li-2, némi Ferihegy, aztán még több Li-2

Bár a múltkor azt írtam, hogy a gitárok nem sokat fejlődtek az elmúlt 50-60 évben, azt azért le kell szögezni, hogy a használatuk annál többet változott. Konkrétan amivel a hatvanas-hetvenes években még gitáristenné lehetett válni, az ma egy youtube-csatornához is kevés lenne. Manapság saját gitárjuknál kisebb gyerekek játszanak profiként, ismeretlen fickók a fülükkel és hajukkal játszanak hatvan szólamban negyvenhúros gitárokon, és utcazenészek jammelnek olyanokat, hogy a nyolcvanas évek sessionzenészei inkább nyugdíjba mennek - ilyen régen nem volt. Vagy mégis?

Például itt van valaki, aki saját magával játszott együtt, még mielőtt hivatalosan feltalálták volna a többsávos felvételt, vagy a nemlineáris videószerkesztő programokat.

De tapping-mágusok is léteztek már jóval Steve Vai előtt (a legjobb rész szerintem az, amikor "nagybőgőt" játszik maga mellé 3:53-tól). Hiába, Eddie van Halen előtt is voltak emberek, akik ráuntak a sima pengetésre!

2014 késő őszén és telén jó néhány estén lehetett velem a város utcáin találkozni, amint indokolatlan mértékű odafigyeléssel - és széltől beremegő állvánnyal - rövid felvételeket készítek valami távoli dologról (vagy éppen közlekedési eszközökről). Egyszer meg is kérdezte tőlem valaki, hogy mi lesz ebből a végén, és nem tudtam válaszolni, egyszerűen csak jól esett megörökítgetni a pesti éjszaka átlagos pillanatait - na meg azt a csodálatos ködös estét a Várban! Számos videót feltöltöttem már az akkor készült snittekből: a ködbe burkolózó Halászbástyáról és Mátyás-templomról, villamosokról és buszokról, a karácsonyi fényekben fürdő belvárosról, hidakról és rakpartokról, tornyokról és kupolákról. Ezekben egy volt a közös, hogy nem sokan nézték meg őket.

Ezt a mostanit remélem többen végignézik, mert kivételesen nem a város zajait, és nem is valami ingyenes youtube-zenét lehet hallani mögötte, hanem Almár Ákos barátom egykori zenekarának, a Mediumnak "Rémkirály" című opuszát. Ahogy címéből sejthető, Goethe Erlkönigjének Vas István-féle fordítását halljuk blues-rock kíséretben. Imádom ezt a dalt!

zene: Almár Ákos, Arányi Zsolt, szöveg: J. W. Goethe:  Rémkirály, Vas István fordítása

Nem narratív videóról van szó, inkább csak játszottam a képekkel és hangulatokkal, de persze azért igyekeztem rávágni a szövegre a váltásokat. Kicsit infantilis, hisz mi köze van a 16-os busznak meg a 49-es villamosnak a versben megírt tragédiához, de hátha más is megszereti ezt a dalt. Ha így lenne, akkor már megérte egy éjszakát ezzel töltenem :)

Ha tetszik, oszd meg másokkal is!