Pár kép erejéig mozduljunk ki Frankfurt korábban bemutatott főteréről, a Römerbergről! Nem kell megijedni, nem lesz hosszú séta, mert az óváros és a felhőkarcolós övezet határán éppen valami tüntetés kezdődött, úgyhogy inkább visszatértem a főpályaudvarra, harapni valamit, mielőtt továbbindulok...

A Majna partján álló Saalhof épületegyüttese majdnem olyan tarka, mint a környező utcákat éppen elfoglaló népünnep közönsége volt. A képen hozzánk legközelebb a Rententurm látható, amit csak azért nem fordítok "Adó-toronynak", mert az félreérthető lenne, a "Jövedéki-torony" viszont még hülyébben hangzana :) Ennek ellenére ezek a nevek elég jól leírják eredeti funkcióját: az egykor mellette nyíló városkapuhoz tartozott, különféle vámokat, díjakat szedtek be itt. Mögötte (jobbra távolabb) a barokk Bernus-palotát láthatjuk, azon túl pedig az ahhoz hozzáépült Burnitz-palotát. A városban már a Karoling- és a Liudolf-ház királyai is előszeretettel időztek, de a Stauf-dinasztia volt az, amelyik komolyabban megtelepült valahol itt - vannak, akik úgy gondolják, hogy a XII. századtól egy ideig konkrétan ebben a tömbben volt az uralkodó palota, mások szerint csak hivatalok működtek benne. A XIV. századtól mindenesetre polgári használatba került, később pedig belebontottak és hozzáépítettek, hogy aztán a végén az egész ne nagyon emlékeztessen a Német-Római Császárságra.

A Saalhof szomszédságában a folyó felett az 1868/69-ben épült, némileg a mi Szabadság hídunkra hasonlító "Vaspalló" (Eiserner Steg) húzódik. Eredetileg díszesebb volt, míg 1912-ben egyszerűsített kinézettel korszerűsítették.

A Szent Pál-templom ebben a formájában az evangélikus egyház frankfurti főtemploma volt, illetve 1848/49-ben a német forradalmi nemzetgyűlés ülésezett benne. Természetesen amit ma látunk, az egy háború utáni újjáépítés, immár világi használatban.

Itt pedig azt látjuk, hogy Frankfurtban már az ötvenes évek építészete is akkora értéket jelent a város számára, hogy a régi homlokzat megtartásával épül valami új a Szövetségi Számvevőszék egykori székházának helyére.

A városi őrség ma is álló pavilonjáról elnevezett An der Hauptwache nevű téren fejezzük be a sétát. Itt látható az, amit korábban már írtam, hogy mennyire nincs átmenet a régi, a közepesen régi és az új dolgok közt: a Szent Katalin-templomon túl egy tipikus modern áruházat láthatunk, azon túl pedig egy néhány éve elkészült felhőkarcoló-bokrot. Ami nem látszik: a tér alatt többszintes S- és U-Bahn csomópont működik, nagyobb forgalommal, mint nálunk a teljes négyes metró. Mondjuk ez utóbbi tömegközlekedésileg még nem biztos, hogy sokat jelent önmagában, de mindenképpen érdekes információ egy Budapestnél kisebb, ráadásul gazdagabb város kapcsán.

És itt a vége, fuss el véle - egyébként ez volt az utolsó olyan bejegyzés, amit még 2016 novemberében, az "adásszünet" előtt készítettem elő :)