HamPLÓ

Olybá tűnik, hogy ez egy ilyen zenés hét lesz, remélem nem baj. Aktuális témánk egy olyan gitáros, akit én személy szerint überzenésznek tartok, de aki zenéjével és lényével annyira megosztja  a zenerajongókat, hogy bizonyos klubokból örökre kizárhatja magát az ember, ha rajongásának hangot ad. Yngwie J. Malmsteen-ről van szó, aki a nyolcvanas években újradefiniálta a "gitárhős" szó jelentését, elindította a hatvannegyedek és százhuszonnyolcadok versenyét, és mindeközben még arra is volt ideje, hogy alaposan elhízzon.

Fentebb említett megoszló vélemények miatt (nem akarom, hogy csomóan kiszedjék a blogot a kedvencekből;) inkább némi ellenpropagandát szeretnék folytatni, bemutatva, hogy tulajdonképpen Yngwie (akinek neve eredeti formájában fiatal vikinget jelent) csak egy nagyra nőtt gyerek, aki gyerekkorában túl sok Bachot és Paganinit hallgatott, és aki imádja, hogy felnőttként is ugyanúgy tépheti a húrokat, mint tinédzser korában, csak most mellesleg van még több száz gitárja, pár Ferrarija, villája, stb is mellé. Ha esetleg mégis van igény rá, szívesen összedobok egy színes-zajos életrajzot róla, most inkább hallgassunk némi zenét tőle.

Kezdjük egy némileg meglepő feldolgozással - az eredeti előadók szintén svédek (na jó: 3/4-ük az, a maradék norvég) - de ők nem teljesen így játszották a számot :)

Múltkor Cozy Powell életútját próbáltam minimális terjedelemben bemutatni azoknak, akik nem ismerték őt, most viszont egy közismert zenész nem annyira közismert pillanatait szeretném felidézni azoknak, akik - hozzám hasonlóan - péntek este koncert/dajdaj helyett maximum csak a konyhába mennek ki :)

Brian May ugyebár egy isten (bármit is mond KZsoci barátom:), ráadásul újabban már nem csak isten, hanem doktor is - az asztrofizika doktora. Korábban egy Queen nevű együttesben nyomult, amiről szerintem mindenki hallott. Nos, 1983-ban Brian a jelek szerint nagyon unatkozott, és rákattant a "Starfleet" nevű japán transformer-bábfilmsorozatra, amit a kisfia nézett állandóan. Olyannyira rákattant, hogy egy bizonyos Eddie Van Halen nevű haverjával (meg pár további zenésszel, köztük a szintén Queen-es Roger Taylor-ral) gyorsan megcsinálták a főcím sajátosan rockosított verzióját. Itt van, tessék, lehet nevetni:

Ha valakit érdekelne, itt van az eredeti is. Nem tudom, mit használtak akkoriban ezek az überzenészek, de mindezt ki is adták, Starfleet Project néven. Sőt, még fel is dolgozták a feldolgozást, Son of Starfleet címen

Ez most jókora adag lett, bár a végén sok képet kiegyeltem belőle. Azért remélem, még így is mindenki talál benne valami érdekeset magának :)

 
 
Százakárhány kép valahonnan 2008 közepéről I-II-III.
a.k.a. Budapesti tömköz életképek 36.

A tartalomról dióhéjban:
Az új paraméterkönyv néhány vizuális megnyilvánulása
Életképek és fotóakadályok
Múzeumok Éjszakája
Buszok és buszok
MÁV a HÉV-en
Felújítások és ideiglenes rövidítések

Remélem van a blog olvasói közt olyan, aki tud segíteni a témában:

Digitalizáló kártyát keresek a számítógépembe PC-be. Olyat, ami 8 trillió GHz-es proci nélkül is le tud nyomni .avi-ba ezeréves VHS-ről családi videókat anélkül, hogy a kép és a hang szétcsússzon. Egy nagyon kedves kollégámtól ugyan kaptam kölcsön egy LifeView kártyát, de az már 320*200-as felbontásban is kehes (ha a kép csíkosságát nem nézem, akkor akár 8 bites monó hangot is fel tudok venni vele fél óra hosszban csúszás nélkül, hát wow). Ha próbálok a VHS/PAL elméleti alapjához (352*288, vagy valami ilyesmi) közelíteni, akkor a hang öt perc után már nagyon zavaróan lemarad, bár a kép értelemszerűen szebb lesz. A gyári capture progi után elkezdtem a VirtualDub-bal szórakozni, és eleinte jónak tűnt, de az is véresen köhög pár perc után. Ha nyersben nyomom diszkre a videót, akkor viszonylag kicsit csúszik az összhang, de egy óra környékén már az is fél percnyi, ami zavaró, ha a képen családtagok tátognak, utána meg egy városi utca látszik, ami alatt valaki beszél. Ha tömörítem, pláne. Ha megpróbálom nem túlterhelni a procit, és ugyanakkor nem túl nagy sávszélességet produkálni, akkor bármit ki tudok hozni az elszálló programtól a tetszőleges hibaüzenetekig. (Persze digizés közben vírusirtó kikapcs, sőt, még olyan lámasággal is próbálkoztam, hogy defragmentáltam a diszket, hogy ne kelljen sokat ugrálnia írás közben:) Próbálkoztam sync audio to video/drop frames/insert frames-szel, link ... to ...-val, különféle codec-ekkel, diszkre írandó blokk beállításokkal, de nem nyerő egyik sem.

Persze tudom, "csak" egy 2.8-as Celeron van a gépben, de könyörgöm, húsz éve még az egész országban összesen nem futott le annyi gépi utasítás egy másodperc alatt, mint ma ebben az egy prociban! Eszembe jut, hogy 1995-ben egy haverom cégénél megnéztük a Csillagok háborúját számítógépen, amit próbából digiztek le CD-re előtte helyben. Mondom: 1995 volt, és a dolog működött - igaz, a gép egy Macintosh volt.

Azon is gondolkozom, hogy vennék valami hardver encoder kártyát, de ez még eléggé akadémikus ötlet, mert a nálamkincstár perpillanat nincs felkészülve ilyen kiadásra. Ha mégis nyernék a lottón, akkor mi lenne vajon az, ami megéri az árát? És ami három évvel később is még használható marad?

Szóval tanácsokat várnék, akár a hang-kép csúszás elkerülésére (milyen felbontás, hány fps, milyen formátumba menjen a kép, milyenbe a hang), akár másra (viszonylag olcsón jó kártya, amivel DV-ről lementegetést és youtube céljából preprocesszálást:)  is tudok csinálni)...

Rianna morgott a minap, hogy újabban miért azt mondják, hogy "paralimpia", és miért nem azt, hogy "paraolimpia", én pedig igazat adtam neki, egyrészt mert a szokások rabja vagyok (márpedig régebben tényleg mindenki így mondta a környékemen), másrészt pedig logikusabbnak tűnt. Aztán gondoltam egyet, és utánaolvastam, majd meglepődtem. Merthogy állítólag nem "para + olimpia", hanem azaz "paral (mint parallel; párhuzamos) + impia".

Namármost eme olvasmányélmény után még jobban zavar a "paralimpia" szó. Hogyan lehet egy tulajdonnévből pont az elejét elvenni? Akár úgy veszük, hogy a görög Olümpia (Ολύμπια) helység, akár úgy, hogy az olimpiai játékok (Ολυμπιακοί Αγώνες) nevéből van származtatva, nekem nyögvenyelős ez a magyarázat. Egyrészt mert a görög para előtag mellé szerintem nem kell a "parallel" szóval bohóckodni, másrészt mert egy nevet szerintem nem lehet csak úgy megcsonkítani, főleg nem az elejét. Ráadásul az "impia" torzó nekem olyan képző-szerűségnek hangzik. Úgyhogy - bár nyilván ha errejárna egy nyelvész (vagy akár maga nyelv-ész:), akkor seperc alatt bebizonyítaná, hogy megtévesztett a nyelvérzékem, és hozna rá ötven példát (olyanokat, hogy "Futapest" meg "Foodapest"), hogy ez így szokott lenni - szerintem továbbra is teljesen zavaros ez az összevonás, és a "paraolimpia" szó az, ami azt jelenti, amit állítólag a "paralimpia" jelent...

Persze könnyen meglehet, hogy Riannával mi ketten vagyunk az egyedüliek az Univerzumban, akiknek fura ez a név :)

A minap a fent említett csatornán néztük az időjárásjelentést, és a felhőmutogatós néni csúnyán meg volt fázva, alig bírt beszélni.

Ma hazajöttem, és a Mariann által bekapcsolva hagyott tévében valami bulvárkodás folyt - és ez a műsorvezető néni is rendesen be volt rekedve.

Nem lehet, hogy kevésbé hidegre kéne állítani a klímát a stúdióban? ;)

A múltkor morogtam róla egy sort, most itt van egy képes bemutató, pár kisvideóval:

 
 
Augusztus majdnemhuszadika
A tisztavatási áthúzás főpróbája, illetve a Vörösbulla kvalifikációs körei

A legjobban nem is a repülőgépek tetszettek, hanem a repülőgépek ÉS a város a háttérben. Fú, ha még valami profi fotóscuccom is lett volna, akkor miket lehetett volna csinálni :) Azért persze a Redbull német helikopter+osztrák pilóta összeállításának műrepülése valami egészen elképesztő volt, bár már nem először volt ahhoz sem szerencsém. Viszont az TÉNYLEG nagyon ott volt, a legtöbb egyéb produkcióval ellentétben. Persze szigorúan SZVSZ.

A szájhagyomány szerint egy rockbandához szükség van zenészekre, plusz egy dobosra. Eme gondolat valóságtartalmáról persze nyilván mást gondol egy szólógitáros, és mást egy dobos, de azt talán az ütősök is elismerik, hogy ők csak legritkábban meghatározók egy-egy együttes életében - cserébe valószínűleg a többi hangszeres is elismeri, hogy azért vannak kivételek. Például Cozy Powell, aki Colin Flooks néven született 1947. december 29-én, az angliai Circenster-ben.

E bejegyzés apropója, hogy a Youtube-on beleakadtam pár kedvenc zenémbe, és a sors valahogy úgy rendezte, hogy ezek nagy részében ugyanaz az ember püfölte a bőröket: Cozy Powell. Sajnos ő már tíz éve átigazolt abba a bandába, ahol Jimi Hendrix gitározik és Freddie Mercury énekel, de előtte szerencsénkre azért végigjárta az rocktörténet legnagyobb felállásait. És tette ezt úgy, hogy sztárdobos mivolta ellenére nem dobolta szét a számokat, hanem része volt a zenekaroknak. Mert szerintem ez az igazán nagy dolog, nem az, hogy szétpilinckázza az összhangot - amit pedig nyilván meg tudott volna tenni. De hát ő elsősorban nem dobos volt, hanem zenész.

Kezdjük talán ezzel a darabbal, ami ugyan nem kimondottan jellemző korszaka Cozy-nak, de azért annyira feelingesen hetvenes évek (1979), hogy jól fog esni. A társaság szerintem elképesztő: a legtöbb rocker nem hogy a saját, de bárki jobb kezét odaadná egy ilyen felállás élőben megtapasztalásáért :) A főszereplő Gary Moore (a Back on the streets az ő szólólemezének címadó száma volt), a háttér része a fél Thin Lizzy (konkrétan Scott Gorham és Phil Lynott), a billentyűknél Don Airey nyomja azokat a fura hangszíneket, a doboknál meg ugye Cozy ül.

Ma hazafele jövet előkapartam rég használt iPodomat a táska aljáról, mert olyan zenehallgatós hangulatban voltam. És mi volt az első szám?

A szöveget tessék figyelni, pl.:
"I used to trust the media
To tell me the truth - tell us the truth!
But now I've seen the payoffs
Everywhere I look
Who do you trust when everyone's a crook?"
(az egész szöveget nem másolom be, mert a végén még ideköltözik a teljes Poli-dili az Index fórumokról:)

Mindenesetre tökre rímelt a hangulatomra. Ez meg egy kicsit harapósabb darab:

Ebből mondjuk ez a rész:
"What do you mean, I don't believe in god?
I talk to him every day.
What do you mean, I don't support your system?
I go to court when I have to.
What do you mean, I can't get to work on time?
I got nothing better to do
And, what do you mean, I dont pay my bills?
Why do you think Im broke? huh?"
meg ez:
"If theres a new way Ill be the first in line,
but, it better work this time.
...
Peace,
Peace sells...,
Peace,
Peace sells...,
Peace sells...,but who's buying?"

Az óriási gáz persze az, hogy ezek húsz éves számok, mégis mintha most írták volna őket :-/

Mint azt a múltkor jeleztem vala, a két héttel se ezelőtti kecskeméti repnap bejött nekem. És nem csak a büfé miatt :) Most összeválogattam egy adag képet és minivideót azok számára, akik nem voltak ott:

 
 
A 2008-as kecskeméti repülőnap
(vagy legalábbis annak pár pillanata)

Közben azon is töprengek, hogy vajon ez a blog csak villamos- és tömköz-rajongók által olvastatik-e, merthogy a legtöbbször ha nem villamos a téma, semmi visszajelzés nem érkezik. Ennyire rétegblog lenne? Pedig nekem annyira természetesnek tűnik, hogy aki vonatokért és villamosokért lelkesedik, azt a repülőgépek se hagyják teljesen hidegen, hisz az is technikai dolog...