Nem szeretném elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre át fogok menni turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez eddigi tapasztalataim szerint egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. A jelszó az, hogy nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után, de csakis a holdtölte utáni negyedik napon, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot töltsek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot. Mesélni se mesélek, hiszen egy turista csak ritkán azonos az idegenvezetővel: ő csak néz, és keresi azt, ami valamilyen szempontból megfogja :)
És ez itt most nem szelektív vakság megfogadása, de ha külföldön vagyunk, ott se a csúnyát/rosszat fotózzuk le, hanem azt, ami tetszik. Legalábbis én Barcelonában nem a rendőrségi kordonnal bekerített, felülről helikopterrel megfigyelt tüntetőket, és a védőruhába öltözködő rendőröket fotóztam, amikor a Catalunyán kijöttünk a Hard Rock Caféból, és Karlsruhében sem a több helyen összehányt villamost kattintottam le, ami pedig az első dolog volt, amivel a pályaudvarról kijövet találkoztam. Aki szerint meg rózsaszín propagandát folytatok, inkább olvasgassa morgolódós bejegyzéseimet, és szálljon magába - a kritikus hozzáállás és a mindig jobbra vágyás nem zárja ki azt, hogy az ember néha lepihenjen, és örüljön kicsit ennek-annak!
Most egy olyan elsődleges turistacsapdába rándultam ki, melyre kétségtelenül ráférne egy kisgenerál, de mely azért szerintem így sem olyan rossz. Az átlag budapesti ide vélhetően csak véletlenül jön fel, és akkor is a legforróbb nyári napon, hogy aztán japán turisták és német nyugdíjasok tömegében botladozva azon dühönghessen, milyen sokba kerül egy üveg ásványvíz. Szerintem gyakrabban kellene feljönni - lehetőleg akkor, amikor nincsenek sokan -, és csak úgy andalogni az utcákon, ahol ilyen kis kincsesládika-épületek bújnak meg:
Szívesen elképzelem, milyen lehet itt élni - vélhetően nem nagyon rossz. Aztán továbbmegyek a város első számú andalgóhelyére, a Tóth Árpád sétányra:
Persze nem csak befelé lehet bámulni a sétányon (például ha zavarni kezdenek a baloldali ház vakolatának hibái), hanem kifelé is. Szerintem legtöbbünk nem olyanként gondol a Szilágyi Erzsébet fasor környékére, mint amilyennek innen látszik:
Ezért szeretem Budát: mert gyakorlatilag egy városiasan belakott középhegység, meglepően sok zöldterülettel - igazából csak fentről látszik, hogy milyen sokkal. A civilizáció rajongói eközben pedig megfigyelhetik azt, ahogy egy leegyszerűsített, de annak idején még valódi harci célokra épült bástya találkozik egy dísz-bástyával:
Tudom, hogy az ortodox Budapest-mániások ezen esetleg felfortyannak, de az átlag tursta vélhetően még a Mária Magdolna-templom romjait is romantikusnak fogja látni:
Igaz, ők nem tudják, hogy mi is a pontos sztori, hogy ebből azért több maradt a háború végére, mint amennyit végül megtartottak belőle... De ez legyen inkább egy másik bejegyzés témája egyszer!
De elindulhatunk dél felé is. Bár egyesek szerint a Palota jelen formájában gyalázat, szentségtörés, és a monnyonle!! minősített esete, szerintem ezt a kaput nézegetve csak a nagyon szőrszálhasogatók számára fognak a tényleg szokatlan nyílászárók feltűnni - a turisták ugyanis egyszerűen nem így működnek (és nagy valószínűséggel a palotakápolnát se fogják hiányolni, mert nem tudják, hogy egy ideig olyan is volt itt a közelben):
A kapun túl ott van a város legjobb hangverseny-helyszíne (remélem nem szentségtörés ilyet mondani), az Oroszlános udvar. Kár, hogy a falak relatív díszessége ellenére ilyen csupasz benyomást kelt az udvar tere!
Innen viszont már tényleg lefelé vezet az út: a szocunalmas (mert nem -reál, csak simán fantáziátlan) liftfolyosón és magán a liften át le a Dózsa György térre. Bevallom, szerintem innen néz ki "legvárasabban" a palota. Ha egy filmben valami komoly uralkodó székhelyét szeretném ábrázolni, én biztos innen fotóznám:
Na jó, a nyílászárókat valószínűleg itt is kicseréltetném, bár itt megint bejön az, hogy ha turista vagyok, akkor elsősorban a méretek, a tömegek hatnak rám, az apró részletek nagy részét maximum otthon, a képek nézegetése közben veszem észre - vagy akkor sem. Mint ahogy azt is csak otthon kérdezném meg magamtól, hogy vajon kik ezek a hölgyek ott az oszlopok felett? :)
Szerintem a Palota hátulról valami egészen elementáris hatást kelt, a turisták mégse nagyon látják, hacsak a felfelé kanyargó buszból nem figyelnek nagyon kifelé. Nem kéne valamit csinálni a szerpentines úttal és a Dózsa György térrel? Keretbe kéne foglalni ezt hatalmas (kő)tömböt valahogy, és úgy prezentálni. Lehet, hogy ebbe a Tabánt, a Gellérthegy utca környékét is be kellene vonni, mert onnan este egészen varázslatosan néz ki a Vár tömbje! Csak hát kinek jut eszébe akkor oda menni? Még a helyieknek sem, nem hogy a turistáknak...
Ez megy most