"Nem csak a szépet és régit kell fotózni" című sorozatunk mai részében...

Legutóbb Berlin kapcsán ejtettem szót arról a kelet-német szokásról, hogy régi utcák foghíjait panelházakkal tömték be. Amikor ilyet látok, mindig elgondolkodom azon, vajon igazuk volt-e, hogy házgyári termékekkel próbálkoztak, vagy eleve kudarcra voltak ítélve - hiszen panel nélkül, zsaluzott betonnal, sőt, téglával is el lehet rontani régi utcákat (erre itthon is viszonylag könnyen lehet példát találni), ahhoz képest ez talán olcsó és gyors volt, és akár valami érdekes is kisülhetett belőle.

Talán akad építész - vagy műértő -, aki meg tudja mondani, mennyire panelház ez itt: a szerkezete is házgyári elemekből van, vagy csak a külseje? Jól láthatóan megpróbáltak eltávolodni az "egyszínű kocka" című sablontól: van kiugratás, beugratás, többféle borítás (sima beton, kétfajta csempe, kétfajta kavicsos), több szín; gyakorlatilag mintha nem is egy házat látnánk, hanem több egymás mellett állót. Önmagában nem szép, de ha autóval mész el mellette, lehet, hogy észre se veszed a két régebbi téglaház közt, hogy itt valami más van.

Persze nem mindig erőltették meg magukat ennyire, ez az épület itt például alig különbözik a hazai lakótelepek utolsó generációjától, pedig annyira Berlin közepén van, hogy a sarkánál levő metrómegálló a Stadtmitte, azaz "Városközép" névre hallgat! Ez egy kései városrehabilitációs program emléke, innen pár száz méterre Hitler egykori Új Kancelláriájának és bunkerjének helyén is hasonló házak állnak, ami rögtön azt is megmagyarázza, miért tűntek el erről a környékről a régi házak...

Máskor jobban megpróbáltak elszakadni az egyszerű formáktól, mint például itt, a Nikolaiviertelben. Az azért látszik, hogy nem valódi boltozatos árkádról van szó, de este egész hatásos az álca! Egyébként Berlin Mitte nevű negyedében ennél sokkal cifrább panelek is vannak, de még nem jutottam el odáig, hogy lefotózzam őket - majd ha egyszer nagyon sok időm és memóriakártyám lesz :)

És itt egy lipcsei kép, ami ebből a szögből voltaképp egész elfogadható. Az azért feltűnő, hogy eltértek a régi emeletektől: igyekeztek ugyanakkora tetőmagasság mellett minél több lakóteret bezsúfolni a házba.

Következő megállóhely: Drezda, Albertplatz - a poén kedvéért a korszakhoz passzoló villamossal. A háttérben egy egyszerűbb kivitelű panelt látunk; nem erőltették túl magukat, kicsit a nyolcvanas évek budapesti hoteleire hajaz, bár legalább alacsonyabb azoknál.

Cottbus volt az a hely, ahol a város méretéhez képest a legtöbb ilyen panelt fotóztam (nem feltétlenül azért, mert ott volt a legtöbb belőlük, hanem mert ott unatkoztam eléggé ahhoz, hogy ilyesmire kattogtassak:). Az Oberkirchplatz környéke viszont tényleg egyfajta rejtett panellakótelep volt, a régi óvárosi főutca sarkától...

... a téren körbe. A XV-XVI. században épült gótikus templom körül alaposan kijátszhatták magukat az építészek! Itt is megfigyelhető, hogy a színek változtatgatásával próbálták elkerülni a monolitikus tömb érzetét. Kicsit kiugratják a homlokzatot, aztán beugratják, aztán megint ki - mintha sok kicsi régi ház állna egymás mellett.

Itt pedig tényleg különálló házakat építettek egymás mellé. A faborítású sarok döbbenetes, kár, hogy az előbb látottakhoz képest itt alapjában véve csak egy betonkocka a ház!

Végezetül megint Berlin, a (népi tulajdonú) nagyüzemi városeltervezés zászlóshajója, az Alexanderplatz mellől, a Karl-Liebknecht-Strasséból: gyanús, hogy a bal szélen látható ház szerkezete nem panel, de a burkolata mindenképpen az. Mintha kisebb házakat lógattak volna egy nagyobb sorház homlokzatára. Ki mit gondol, sikerült ezáltal elkerülni, hogy úgy nézzen ki, mint az óbudai Faluház, vagy kár volt az erőlködésért?

Ki mit gondol, láttunk itt olyan példát, amiben volt spiritusz? Vagy tud valaki olyat, amiben van? Kérem, ne nyissunk arról vitát,hogy ki mennyire utálja a budapesti (vagy egyéb nagyvárosi) lakótelepeket, a bejegyzésnek ugyanis nem ez a a témája :)