Rég voltak már jártamban-keltemben gumikerekűek, nem? Nem? Nem baj, most akkor is ilyenek jönnek - de néhány méternél nem megyünk messzebb a sínektől:

Még régebben mutattam egy szegedi Nagypolszkis képet - ez a fotó itt fent pár perccel később készült, a világ valószínűleg legvagányabb Egérkamionjáról, egy pimpelt Zastaváról.

Pár perccel korábban láttam ezt az Ikarus EAG (Egyedi Autóbusz Gyár - nem azonos a "nagy" Ikarus-szal!) E13-ast is, szintén a szegedi Kálvária sugárúton. Kicsit olyan, mintha egy midi és egy luxus turistabusz nászából született volna - bár osztálykirándulni vélhetően kényelmesebb lehet egy ilyen, mint a téeszes/céges munkásszállító 211-esek :)

Ez a Gräf&Stift ÜH 352 M12, amit a bádeni HÉV külső végállomásánál fotóztam sok éve, a legfantáziátlanabb formatervű buszok egyike, amit valaha is láttam. Persze biztos jó, de kinézetre körülbelül a Karosa tesója.

Ez az öreg, VÖV I autósiskola (amúgy egy '84-es gyártású MAN SL 200) mennyivel aranyosabb, nem? Jó kérdés, hogy vajon még megvan-e az innsbruckiaknak.

Ez a típus valószínűleg ismerősebb mindenkinek, bár ilyen ablakozással nem lehet nagy öröm az utasának lenni: Ikarus 280-as Aradról.

És ha már Arad: ez a KrAZ 256 billencs is ott kanyarodott a lencse elé, a típusra jellemző visszafogott eleganciával :)

Azt hiszem, ez valami TAM lesz - kiskoromban sok ilyet láttam Jugoszláviában, de hogy mi volt a pontos típusuk..? Magirus-Deutz licenszről van szó, emiatt persze az is lehet, hogy ez itt nem is TAM, hanem eredeti - csak nem valószínű :) Ezt a példányt mindenesetre Zágrábban láttam.

És ha már csőrös szépség, akkor itt a cseh módi, egy Tatra 148 alapú Lokomo daru. Épp egy nyombővülés miatt kisiklott UV szerelvény visszatétele után volt.

A LIAZ MT-k amúgy is nagy kedvenceim, de a "kövér fülkések"aztán pláne. Ezt a tornyoskocsit a miskolci remizben láttam, mögötte jobbra egy másik hasonló járgány is állt.

Ezzel a Balkancar elektromos platós targoncával (tényleg ez a hivatalos nevük?) pedig Debrecenben találkoztam. Ha stimmel a ráírt típusjelzés (EP 011), akkor három tonnát elbír - ki se néztem volna ebből a kis jószágból! Hogy érdekesebb legyen a bejegyzés, hozzátenném, hogy a gép mögötti épületben gyártották a Bengálikat, amiket csak '69-70-ig komplettíroztak a Füzesiben, azután az egész átkerült a DKV-hoz. Azt persze meg nem mondom, hogy ez a nünüke létezett-e már akkor, mert ránézésre ugyan tiszta ötvenes-hatvanas évek, de nem tudom, kibír-e 3-4 évtizedet egy ilyen gép.