Már mutattam részleteket belőle, illetve említettem, hogy ha van olyan, hogy az ember kedvenc temploma, akkor az nálam mindenképpen a kölni dóm:

„Kölner Dom nachts 2013“ von Thomas Wolf, www.foto-tw.de - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

Persze ez nem verseny, ráadásul számos híres templomot még nem is láttam élőben; az építkezés története, az épület elemzése helyett most mindenesetre inkább arról írnék, hogyan ismerkedtem meg a Dómmal. A vizuálisabb beállítottságú olvasókat a továbbgörgetés előtt arra bíztatnám, hogy kattintsanak a fentebbi képre - a fotót teljes méretre kinyitva talán világos lesz, miért lelkesedem ennyire ezért az épületért!

Mielőtt '89-ben először itt jártam, Kölnről körülbelül annyit tudtam, hogy innen származik a kölnivíz, illetve hogy van egy nagy temploma. Amikor megérkezéskor kocsival átgurultunk a Severinsbrückén, és először megpillantottam  - valahogy úgy, mint a fentebbi képen, csak 25 évvel korábban -, még mindig csak annyit sejtettem, hogy nem kicsi épületről van szó.

Ahogy elindulsz a belváros régi sétálóutcáján, a Hohe Strassén, és a tetők fölött meglátod a légszennyeződéstől megfeketült tornyokat, még mindig nem érzed az arányokat, csak az furcsa, hogy többet gyalogolsz odáig, mint a torony magassága alapján gondoltad - merthogy a Dóm nagyobb, mint sejtetted, és tévedtél, amikor azt hitted, hogy már ott vagy.

Szóval a Dóm nagy. Nagyon nagy. Konkrétan nem tudod befogni fényképezőgéppel, annyira. Hogy képet kapjunk róla, mennyire: a fentebbi kép jobb szélén, az előtérben a tornyok csúcsdíszének eredeti méretű modellje látható...

... tehát ez a több emeletnyi faragvány (igazából ez betonból van) akkora, mint a legeslegfelső csipkesor a tornyok tetején. Konkrétan 8 méteres, a tornyok meg 157 méteresek. Összehasonlításként: a budapesti Országház kupolájának csúcsa 96 méter magasba nyúlik fel, de a Gellért-hegy teteje is "csak" 130 méterrel van feljebb, mint a Duna-part. Persze tudom, hogy manapság rengeteg ennél magasabb épület van, de azok általában nem neogótikus templomtornyok :) Sőt: még én is jártam magasabb templomtoronyban, de annak a katedrálisnak sem volt ilyen monumentális összhatása!

Valószínűleg napokig el tudnám fotózgatni a különféle íveket, pilléreket, áttört kődíszeket és szobrokat, de mivel nem volt ennyi időm, videóztam. Bár a nagy zoomolgatást a szél nem segítette, az talán látszik, hogy kicsit olyan ez az épület, mint egy fraktál: minden része egyre kisebb és kisebb részletekre bontható szét, és mindenütt találsz valami nézegetnivalót.

Reménytelenül hátráló-közelítő, kizoomoló-bezoomoló, jobbra-balra rohangászó fotósokból mindig sokat látni, ők azt hiszik, hogy ha még kicsit erre vagy arra mennek, akkor rendesen bele fog férni a keresőbe minden, és semmi nem is fog belógni :) Korábban említettem, hogy a tornyok felső része mára teljesen megfeketedett; a templom többi része se nagyon emlékeztet a kő eredeti színére, ami - állítólag - világosbézs.

Néhány kép erejéig menjünk be - bár aki megnézte az előbb beágyazott videót, az nem csak láthatta a belső teret, de pár adatot is olvashatott róla, sőt, a középső orgona hangját is hallhatta!

A leglenyűgözőbb szerintem a fő- és kereszthajó találkozása. Mivel az építkezés hosszú időre abbamaradt a középkorban, a különböző részek közt több száz éves korkülönbség van - mivel azonban az eredeti tervek alapján fejezték be, egységes a hatás. Ablakok terén vegyesebb a kép: van, ami megmaradt a XIV-XV. századból, van, ami a XIX. századból származik, van, ami egészen modern, és van, ahol még nem tudták pótolni a második világháborús károkat.

Még így, fényképen is lenyűgöz - és még szinte csak a falakról írtam, az oltárokról, képekről, szószékekről, ereklyékről szót se ejtettem! Ha érdekel valakit, legközelebb szívesen írnék az építkezésről, mert annak a története is rendkívül érdekes - addig annyit kérnék, hogy ne "lőjjétek le a poénokat" kommentben. Köszönöm :)