Nemrég írtam Berlin többszintes átszállóállomásairól, de az akkori felsorolásban Berlin-Schöneberg csak megemlítve lett, rendesen bemutatva nem. Most pótlom ezt:

„Bahnhof Berlin-Schoeneberg“ von Axel Mauruszat - Eigenes Werk. Lizenziert unter Attribution über Wikimedia Commons

Az sűrűn beépített lakóterület déli peremén futó körvasútnak (Ringbahn) Ebertstrasse néven már a XIX. század végén volt itt megállója, de a dél-délnyugat felé elhaladó Wannseebahnra nem lehetett közvetlenül átszállni; annak északabbra, a Grossgörschenstrassénál volt megállója, ahonnét gyaloghidakon át lehetett megközelíteni a Ringbahnról az ún. Südringspitzkehrén át a Potsdamer Platzra betérő vonatok Schöneberg nevű megállóhelyét, ami értelemszerűen nem volt azonos a mai Schöneberg állomással. A Wannseebahn állomása később még messzebb,  a Yorckstrasséhoz került, az ekkorra már Kolonnenstrasse névre átkeresztelt régi Schöneberg megálló pedig a háború pusztításai miatt 1944-ben szűnt meg - helyén ma a 2008-ban megnyitott Julius-Leber-Brücke megálló működik. De ez persze csak közvetve kapcsolódik tartozik a témához, mert mi az 1933-ban megnyitott kétszintes átszállóállomással szeretnénk foglalkozni, melyet a fentebbi képen láthatunk. 

„Rote Insel18“. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Ezt a "toronypályaudvart" a Wannseebahn villamosításával összhangban építették: az Ebertstrasse névre hallgató Ringbahn-állomást kicsit keletebbre húzták (az épülete ma is megvan, mint a jelenlegi állomás egyik bejárata), és peront építettek alá a Wannseebahnnak, a kettő közé pedig lépcsőket.

A fentebbi képpen az alsó szinten állunk, a szerelvény észak felé indul. Tőle jobbra sejthető pár további vasúti híd is, nem használt vágányokkal: bár a Potsdamer Bahnhof utasforgalmát 1946-ban megszüntették, a teherpályaudvari rész egészen 1980-ig működött, ennek megfelelően ma is hosszan lehet felhagyott síneket látni az S-Bahn mellett. Sőt, néhány éve még a régi Kolonnenstrasse megálló peronjaiból is látszott valamennyi, illetve a Wannseebahntunnel, mellyel az S-Bahnt átbújtatták a másfele menő vágányok alatt ("helyet cseréltek a sínek"), ma is használatban van - teljesen értelmetlenül, mert semmi sincs már, ami alatt át kellene bújni. Nehéz elképzelni, de ott, ahol ma csak az S-Bahn jár, két vágányon, egykor hat, helyenként nyolc sínpár is feküdt: a Wannseebahn, a Potsdam felé közvetlenül (Wannsee-i kerülő nélkül) haladó Stammbahn, és a Südringspitzkehre vonatai számára!

„Berlin - S-Bahnhof Schöneberg (7817809002)“ von IngolfBLN - Berlin - S-Bahnhof Schöneberg Uploaded by Magnus Manske. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

Bár kicsit kopottas, azért jópofa hangulata van az állomásnak, melynek alsó peronját a sárga, a felsőt pedig fehér csempeborítás uralja - meg természetesen a szegecselt acélszerkezetek.

„Berlin - S-Bahnhof Schöneberg (7817472620)“ von IngolfBLN - Berlin - S-Bahnhof Schöneberg Uploaded by Magnus Manske. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

Míg az alsó peront "csak" esőtető fedi, a felső egy majdnem teljesen zárt csarnok. Érdekes elképzelni, hogy az S-Bahnt üzemeltető keletnémet vasút (DR) és annak nyugat-berlini dolgozói közti konfliktus után lent  1980 és 85 közt nem járt semmi, fent pedig egészen '93-ig kellett várni a Ringbahn ismételt használatba vételére. Nem olyan bizarr történet, mint a föld alatti szellemállomások, de azért ez is elég fura hely lehetett akkoriban, amikor csak üzemi menetek jártak erre!

És végezetül itt a videó, amit a bejegyzés elején ígértem. Bár alapvetően kicsit talán idilli képet festettem az állomásról, azért azt nem lehet elhallgatni, hogy a peron északi végén olyan penetráns húgyszag volt, hogy azt hittem, lemarja az UV-szűrő réteget a szemüvegemről. Ez a környék, az egykori "vörös sziget" elég bohém környék manapság, és nem is kifejezetten a legmenőbb... viszont a vasútállomásuk klassz :)

Források: bahninfo-forum.de, stadtschnellbahn-berlin.de, német Wikipedia, szóbeli közlések