Előző rész: egy ikon születése
A Gibson első tömörtestű gitárja aranyszínű volt, mert Les Paul azt gondolta, egy elegáns hangszer nézzen is ki elegánsan. Második színként arra gondolt, készítsenek egy olyat, ami jól megy a szmokingjához...
Custom - a "Fekete Szépség"
A változtatások látványosak voltak: a feketére fényezett mahagóni testről hiányzott a juhar fedőlap, a nyak berakásai trapéz helyett négyszög alakúak lettek, a fogólap rózsa- helyett ébenfából készült, a fejre a Super 400-on látható "tört rombusz" alakzat került, a nyaki hangszedő a P-90 egy továbbfejlesztése lett, és ezen a modellen jelent meg a Ted McCarthy által tervezett ABR-1 híd is a Les Paul családban:
Az 1954-ben piacra dobott új változat a Custom, azaz "megrendelésre, méretre készült" névvel is az exkluzivitás érzetét akarta kelteni, pedig ezek a hangszerek sorozatban készültek a kalamazooi gyárban. Becenévből sem volt hiány: sokan Black Beauty-nak hívták, a reklámokban pedig "bundtalan csodaként" (Fretless Wonder) emlegették, pedig voltak érintői, csak nagyon alacsonyak.
A névadó természetesen tévéműsorában is szerepeltette az új hangszert, mely valóban elegánsan nézett ki - és valószínűleg jobb is volt, mint a kezdeti Goldtopok. Természetesen a fejlődés nem állt meg itt: 1957-ben ezen a modellen is megjelent a Seth Lover által tervezett PAF hangszedő. Sőt, egy idő után rögtön hármat is tettek rá belőlük:
A Customöket eredeti formájukban 1960-ig gyártották, majd néhány évvel később feltámasztották, immár nem csak fekete színben; az eredeti recepthez más téren is hozzányúltak, tehát egy kései Customön már lehet, hogy van juhar fedlap, és a fogólap se feltétlenül ében. Az 1974-es (20. évfordulós) évjárat krémszínű változatának egy példánya különösen elhíresült Randy Rhoads kezei közt:
... de Ozzy régi-új "pót-Randy-je" (én kérek elnézést), Zakk Wylde is ilyenen nyomult sokáig, látványos festésekkel (és aktív pickupokkal) felturbózva a régi klasszikust.
Olcsó - értsd: "olcsó" - Les Paulok: a Junior és a Special
A Goldtop és a Custom felső középkategóriás hangszerek voltak, de a Gibson a vékonyabb pénztárcájú gitárosokat is meg akarta szólítani. Az elgondolás az volt, hogy nem a minőségből adnak le, csak a sallangokat dobják el: trapéz helyett egyszerű pötty berakások a nyakon, a binding (peremdíszítés) elhagyva, domborított juhar tető elhagyva, ezenkívül csak egy hangszedőt szereltek rá. Ez lett az 1954-ben bemutatott Les Paul Junior:
A nevezéktant kicsit megkavarva létezett egy Les Paul TV Model nevű változat is; ez alapvetően egy Junior volt, sárgásan áttetsző fényezéssel, ami állítólag jól nézett ki az akkori tévék fekete-fehér képernyőin (a konkurens Fendernek is volt hasonló színű Telecasterje ugyanezen okból kifolyólag):
Manapság talán a Green Day-es Billie Joe Armstrongot lehet a legtöbbet Juniorral látni - és hogy nem gyerekeknek szánt játékszerekről volt szó eredetileg sem, azt jól mutatja, hogy Gary Moore a nyolcvanas évek közepéig előszeretettel nyúzott egy ilyet a koncertjein:
A "futottak még" kategóriába talán még befér ;) John Lennon is, akinek egy fura, extra "Charlie Christian" hangszedővel tuningolt piros Juniorja volt:
Egy évvel az egyhangszedős Junior után egyébként hivatalosan is kijött egy kéthangszedős, szintén "lapos tetejű" változat, a Special:
A típus legikonikusabb felhasználója valószínűleg Bob Marley volt, akinek aluminumlemezekkel (optikailag) tuningolt Specialjáról azt mesélik, hogy vele együtt eltemették (ami valószínűleg nem igaz, mert a hangszer múzeumban van):
A modellből dupla kivágásos (double cut) változat is készült - igaz, Juniorból is volt ilyen. Nekem kicsit furcsa egy "nem LP alakú LP", de van, aki ezt szereti. Azt mindenesetre nem lehet mondani, hogy a Gibson ne kísérletezett volna eleget:
Hogy egy ilyen "low-end" Gibsont éppen hogyan hívtak, az függhetett attól, hogy miből építették át, például John Lennon hangszerének esetében, vagy attól, hogy a Gibson marketingrészlegének épp milyen kedve volt. Például 1959-ben kijött egy Melody Maker nevű modell, mely a Juniorra, ...
... vagy - kéthangszedősen - a Specialra emlékeztetett, csak vékonyabb testtel épült, kevésbé díszesen, és persze Les Paul neve nélkül:
Olcsó hangszer volt, de nem ócska; megint Gary Moore jön, mert neki is volt egy ilyenje, igaz, tuningolva, mert az eredeti helyett egy DiMarzio Super Distortion hangszedő volt benne:
Namármost ez a hangszer a kétezres években már mint a Les Paul család tagja, azaz Les Paul Melody Maker jelent meg újra. Most akkor régen is ide lehetett volna számítani, Les Paul volt eredetileg is? Persze lehet, hogy csak azért vagyok összezavarodva, mert egyszer volt a kezemben egy Special, aminek a nyakpálcafedőjére Junior volt írva :) További furcsaság, hogy "sima" Les Paulból volt is double cut verzió, meg nem is. Ami volt, azt ma SG-ként ismerjük:
_1962.jpg)
... ami pedig sokáig nem volt, majd 1998-tól végre "rendesen" is lett, azt Les Paul DC Standard-ként (meg még pár másik néven) árulják, és szerintem gyönyörűen néz ki:
... és persze gyönyörűen is szól a megfelelő kezekben:
Ha a Gibsonnál 20 évvel hamarabb rájönnek, hogy kellene egy ilyen alakú - pláne 24 bundos! - Les Paul a kínálatba, lehet, hogy a PRS soha nem lesz olyan komoly márka, mint amilyen azzal lett, hogy ilyen alakú, 24 bundos gitárokat épített... meg újabban ilyeneket ;) <-tessék a szmájlit észrevenni!
És ennek a résznek is a végére értünk a fentebbi Fekete Szépséges videóval - legközelebb azokkal a Les Paulokkal folytatom, melyek mind kinézetileg, mind hangzásilag meghatározók voltak a keményebb rock kialakulása során:
Folytatás: a "Burst"
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Forrás: Wikipedia, számtalan youtube videó, elektronikus, illetve nyomtatott sajtóban megjelent interjú, mylespaul.com, espacenet.com, vintageguitar.com, szóbeli közlések, saját tapasztalatok
Ez megy most